Aki házat épít, gondosan megtervezi. Szakembereket hív, hogy kellő gondossággal épülhessen meg a háza, és hosszú távra működőképes legyen. De nem elég felépíteni a házat, azt folyamatosan gondozni kell. Életünk házát is ilyen gondossággal akarjuk felépíteni. Minden vasárnapi Szentmise segít, hogy Isten kegyelmével ápoljuk, gondozzuk életünket, egészen a célba érésig.
Táborozni mentünk. Elértünk a rétre, ahol tanyát ütöttünk. Mindenki, mielőtt felverte sátrát, megnézte, milyen a talaj , ne legyen a sátor alatt hangyaboly, göröngy, kiálló gyökér. Így készítette elő a nyugalmas, kényelmes pihenést. Amikor házat épít valaki, gondosan megtervezi, kellő alapot épít hozzá, hogy szilárdan álljon a háza. Ha pedig repedés keletkezik a vakolatban, igyekszik kijavítani. Ha rendszeresen gondozza a házát, hosszú távra biztos lakása lesz. Saját életemet vajon mire építem? Mulandó értékekre, amelyek alig állják ki a viharokat, vagy az igaz, örök értékekre? És kik azok a „szakemberek”, akikre hallgatok életem alakításában?
Hányszor hallunk panaszt: ha csak egyvalaki mondta volna, hogy ne tedd, nem tettem volna. Ha valaki mellém állt volna, mutatta volna az igaz utat, mennyivel másképp alakult volna minden. Emberfia, felelős vagy saját építményedért, de a másik ember építményéért is. Emberi életünk kapcsolatok szövevénye. Az egymást át meg átjáró szeretet kapcsolatok erősítik meg életünk épületét. Az ember közösségi lény, szüksége van a kapcsolatokra. Aki magára marad, menthetetlenül elpusztul. De kapcsolatainkban mennyi hajszálrepedés keletkezhet! Hiszen minden ember más és más.
Mégis, ha erősek maradnak a kapcsolataink, az egymásra figyelésünk, akkor ezek a repedések nem okoznak katasztrófát, mert a szereteten alapuló kapcsolatokban gyógyító erő rejtőzik. Amikor sziklára, Jézus tanítására építjük életünket, akkor, mivel Jézus a szegletkő, aki összefogja az épületet, biztonságban lehetünk. De ez a biztonság nem tétlenségre biztat, hanem tevékeny szeretetre. Hitünk rendszeres ápolására, Jézussal való kapcsolatunk napi megélésére, a másikra, a mellettem élőre való odafigyelésre hív.
Felvidék Ma, Fülöp Ákos plébános
