Augusztus 30-i hatállyal a Szlovák Köztársaság a líbiai Átmeneti Nemzeti Tanácsot tekinti Líbia egyedüli legitim képviselőjének – áll a szlovák külügyi tárca közleményében, mellyel Szlovákia csatlakozott a líbiai felkelők ideiglenes kormányát elismerő országok táborához.
A külügyminisztérium kifejezte abbéli meggyőződését, hogy a tanács garantálni fogja a törvényességet, az emberi jogok biztosítását minden líbiai polgár számára az országban, s ebben minden tekintetben élvezni fogják a szlovák kormány támogatását. A külügy egyben kifejezte mélységes együttérzését a nagyszámú civil áldozat miatt, akik az eddigi fegyveres összeütközésekben veszítették életüket.
A szlovák külügyi tárca e lépése a nemzetközi jogban az ún. kormányelismerés aktusát jelenti (mely megkülönböztetendő az államelismeréstől), amely a nem alkotmányos úton hatalomra jutott kormánynak az országot irányító, azt nemzetközi szinten is képviselő szerveként történő elismerését jelenti a nemzetközi közösség tagjai részéről. Ennek azért van nagy jelentősége a nemzetközi jogban, mert a kormányelismerés megtörténtének hiányában az adott ország diplomáciai kapcsolatai ellehetetlenülnek, így a nemzetközi szerződéses kapcsolatok is felfüggesztésre kerülnek. Minthogy itt nem alkotmányos úton (tehát pl. törvények által szabályozott választások útján) történő kormányváltásról van szó, a kormányelismerés legproblematikusabb része épp ez: egy adott ország „lázadó” kormányának elismerése a legitim kormány szempontjából tekintve ugyanis beavatkozásnak tekinthető, ami viszont a be nem avatkozás tilalmának (non-intervenció) elvébe ütközik.
Az elismerő államok politikai motiváltsága általában nehezen leplezhető, így nem ritkán a nemzetközi közösség látókörén kívül maradnak komoly humanitárius katasztrófával is fenyegető helyzetek, míg mások az érdekeltek (akár katonai) beavatkozását vívják ki. De Szlovákia gyakorlata sem egyértelmű, noha természetesen komolyabb történeti távlat híján nem is lehet túl sok példát felhozni. De Koszovó, mint szuverén állam elismerése, illetve el nem ismerése felhozható példaként – mely esetben ráadásul az effektív hatalom demokratikus legitimációja (választások által) aligha kérdőjelezhető meg.
SzD, Felvidék Ma
