Kilépve az Anyaország területéről először került sor határon túl a Kárpát-medencei református tanévnyitóra, melyen Ft. Fazekas László, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke hirdetett igét.
A szeptember 3-i tanévnyitó alkalomon Rimaszombatban a református templomban összegyűltek a Kárpát-medence református magyar oktatási intézményeknek a képviselői, hogy együtt kezdhessék el a tanévet. „Ez azt jelzi, hogy valami ébredezik bennünk, hogy a reménységnek parányi kis szikrája fellobbant, azt jelzi, hogy remélünk jövendőt, s félelmet háttérbe nyomva, bátran előre kell tekintetnünk.” – fogalmazott Ft. Fazekas László püspök.
Ha mi jövőt akarunk, akkor az alfához és az omegához kell fordulnunk, akinél van a múlt a jelen és a jövő. Múltunkat ismerjük, a jelenben élünk, ahol nagyon sok mindennel harcolunk, de mindenképpen a jövőbe kell tekintünk. Intézményeinkkel nem csupán egy évre tervezünk, ahogyan Istennek is terve van mindannyiunkkal. A szép, nemes és alkotó élet, amely sohasem mások ellen irányul, hanem mindenkinek a javára. Aki egyházi iskolába jár, hiszem, hogy Isten ereje és hatalma hívta el erre a szolgálatra. – fejtette ki bizodalmát Ft. Fazekas László a tanévnyitó prédikációjában, melyet a „Mint a hős kezében a nyilak, olyanok a serdülő ifjak” zsoltári igéhez kapcsolt, amely egyúttal a mottója is volt az összejövetlnek.
A tanuló ifjúságot az íjvesszőhöz hasonlította. Egy jó íjász kezében egy nyílvessző biztosan célba talál. S ha a mi fiaink, ifjaink ilyenek, akkor feltétlenül engedelmeskedni kell annak, aki e életpályára állította őket. Ha a mi ifjaink nyílvesszők, akkor fel kell ismerniük rendeltetésüket. S az az ifjú nem keres más célt az életében, csak azt, ami a rendeltetése. Ami a neveléssel, az iskolával szorosan összefügg az leginkább az anyanyelv, a kultúra, a nemzet és a hazaszeretet. Ezek alapvető igények, amelyek identitásunk meghatározói, s aki ezt hagyja elveszni, az olyanná válik mint a kicsorbult, hegyét vesztett nyílvessző, amelyik egyálatalán nem tudja betölteni feladatát.
A református, de minden magyar iskolának az a feladata, hogy segítse az ifjakat testi, lelki képességeik fejlődéseiben, szellemi tehetségük kiművelésében, hogy tisztább és nemesebb ismereteket adjanak. S ha ezt az iskolák teljes odaadással teszik, akkor feltétlenül eljuttatják a felnövekvő nemzedéket, ahhoz, hogy valóban nyílvesszőkké váljanak. Az így nevelkedett ifjúság, fiatal nemzedék védelmet, biztonságot és jövendőt jelent.
Ne csak a mindennapi betevő falatért lássunk munkának, hanem magasabb célokért – biztat a püspök úr. Legyen kedves a magyar szó, legyen kedves a magyar gyermek, legyen kedves a magyar iskola, a magyar református iskola. „Ha mi ezeket az értékeinket magasra emeljük, s szívünkben drága kincsként őrizzük és dédelgetjük, akkor igen is remélhetünk jövendőt, ha ezzel tápláljuk gyermekeinket, akkor nyílvesszőkké lesznek, akik célba találnak, betöltik rendeltetésüket, küldetésüket, akik nem hajlanak el a megadott iránytól, szolgálatukkal gazdagítják a másikat, környezetüket, népüket, nemzetüket, sőt más népeket, nemzeteket is. Legyetek hát nyílvesszőkké” – ezért imádkozott a teljesen megtelt rimaszombati református templom. Imádkoztak továbbá a szülőkért, hogy küldjék a magyar iskolákba a fákat, a csemetéket, amelyből a lelkiismeretes pedagógusok megfaraghatják a nemzet nyílvesszőit, ifjakat.
HE, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”30036″}
