A puding próbája az evés, tartja a mondás. Igaz ez egy állam alkotmányára is: azt, hogy egy egy ország legfontosabb alapdokumentuma kiállja-e az idők próbáját, maga a gyakorlat igazolja avagy cáfolja meg. A szlovák alkotmányt mindenesetre módszeresen kóstolgatják az utóbbi időkben, ami persze nem baj: egy ifjú állam ifjú alkotmányát nem árt kitenni némi terheléses tesztnek – akárcsak egy folyón átívelő, frissen elkészült hidat.
Mielőtt átadnák a forgalomnak, meg kell kicsit nyomni, nem recsegnek-ropognak-é az eresztékek. Az első extrém súly, amit – csak az utóbbi időket számításba véve – rápakoltak a tákolmányra, az állampolgársági törvény módosítása volt. A nagy kérdés, vajon képes-e az alaptörvény elviselni a „senkit sem lehet akarata ellenére megfosztani” alkotmányos alapvetés és az idegen állampolgárság megszerzésével ipso iure megszűnő szlovák állampolgárság passzusa között feszülő nem csekély ellentétet? Persze egy remek jogász képes bármit és annak ellenkezőjét is a legnagyobb meggyőződéssel állítani illetve amellett utolsó csepp véréig érvelni, küzdeni. És ugye a tisztelt taláros testület kizárólag ilyen remek jogászokból áll össze, amely majd megmenti az alaptörvény becsületét úgy, hogy azért a káposzta is megmaradjon.
A főügyész ki nem nevezése a másik teher, amely országunk legfőbb jogi alappillérét,valamint első számú szolgája, a köztársasági elnök vállát nyomja – természetesen megint csak a taláros testület mellett. Már megörültem, amikor azt olvastam, hogy Gašparovič úr hónapok óta tartó vakarózása a fejébe kerülhet, lévén, hogy esetleg alkotmánysértően jár el, midőn nem hajlandó hivatalába léptetni a főügyészt. Szép is lenne, de hát itt is érvényes, amit a fentiekben mondottam: egy jó jogász valami mellett és annak ellenkezőjére is talál megfelelő érvet, ha úgy hozza a szükség.
Nos, amint azt portálunkon közölt írásainkból jól ismerhetik, lehet is trónfosztás, meg nem is. Majd meglátjuk. Mindenesetre ha mást nem is, annyit mindenesetre máris megköszönhet Radičovának és volt kormányának az alkotmányjog iránt érdeklődő (talán nem oly széles) közönség, hogy szíves közreműködésének köszönhetően sikerült próbára tenni az alkotmánynak élesben jó esetben nem túl gyakran alkalmazott passzusait. A rögtönzött módosítás is mutatta, milyen eredménnyel zárult e próbatétel.
A Gašparovič székének megingását illető hír olvastán mindenesetre eljátszottam a gondolattal, vajon miként alakulnának a közügyek egy kétszeresen is lefejezett országban. Ideiglenes kormánnyal, ideiglenes elnökkel. Valószínűleg ugyanúgy, mint eddig. Sőt, utóbbit tekintve, nagyon kellene pedáloznia az elnöki jogköröket ideiglenesen betöltő személynek, hogy hivatalbeli elődjét színvonalban alulmúlja. Stabil kormány nélkül működő országra pedig vannak jó példák, ott van például Belgium. Az Unió szíve attól még veri a ritmust, hogy az egységtörekvések központjában a legnagyobb a megosztottság. Hogy ennek mi az oka, én nem tudom, talán a politikai kultúra, vagy valami hasonló. De az meg mi fán terem…?
Szűcs Dániel, Felvidék.ma
