Komáromban november 17-én, az Esterházy emlékmű avatásánál az Egy Jobb Komáromért Polgári Társulás nevében Boldoghy Olivér mondott beszédet. Az egybegyűltekhez, kedves vendégekhez, támogatókhoz, civil szervezetek és intézmények képviselőihez, komáromi polgárok, az ünneplő közösség intézett gondolatait, melynek végén szlovákul méltatta gróf Esterházy Jánost. A beszédet teljes terjedelemben, magyar fordítással alább közöljük.
Dráfi Mátyás Jászai-díjas, érdemes művész megindító előadása után rendkívül nehéz egy hétköznapi embernek megszólalni úgy, hogy ne törje meg túlzottan a művész által megteremtett utánozhatatlan áhítatot.
Ennek ellenére kérem engedjék meg, hogy az Egy Jobb Komáromért Polgári Társulás nevében a legnagyobb szeretettel üdvözöljek mindenkit, aki elfogadta meghívásunkat erre a mai különleges ünnepi alkalomra, hogy személyesen is tanúi lehessünk a gróf Esterházy János életének és munkásságának szentelt, Nagy János szobrászművész által alkotott emlékmű átadásának. Őszintén köszönjük, és üdvözöljük azoknak a támogatását is, akik ma testben ugyan nem, de lélekben mindenképpen itt vannak velünk, és szintén részt vesznek a felvidéki közösségünk életét oly jelentős mértékben meghatározó politikus életművének megünneplésében.
Külön köszöntjük köreinkben Észak és Dél-Komárom városainak elöljáróit, a történelmi egyházak képviselőit, felvidéki civil szervezetek képviselőit, Magyarország pozsonyi nagykövetét és munkatársait, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium parlamenti államtitkárát, valamint Duray Miklós írót, és a New York-i díjátadó friss élményeivel hozzánk érkező Berényi Józsefet is, és persze nem utolsó sorban az Esterházy-díjas, Szervátiusz-díjas, Nagy János felvidéki szobrászművészt, a leleplezendő mű alkotóját.
A 2011-es évben Esterházy János születésének 110-ik évfordulójára emlékezik az egész felvidéki közösség. Talán soha még ennyi figyelmet, soha ennyi elmarasztalást, bántalmazást valamint dicséretet és szeretetet nem kapott még, mint ebben az egyetlen évben. Miközben az ország első számú közjogi méltósága -többször is megismételve az ország hivatalos álláspontját- fasizmussal és hitlerizmussal vádolta őt, a felvidéki magyar civil szervezetek, baráti társaságok és intézmények egyik emléket állították a másik után. A búcsi, királyhelmeci és ipolynyéki emlékművekhez idén csatlakozott Kassa, Dunaszerdahely, Gúta, Losonc és most Komárom is.
A Magyar Köztársaság Kulturális Intézete, a pozsonyi magyar nagykövetség és az Esterházy János Polgári Társulás idén együtt kezdeményezték a mártírpolitikus boldoggá avatását, néhány héttel ezelőtt pedig az egyik legbefolyásosabb zsidó szervezet, a New York-i Rágalmazásellenes Liga tüntette ki posztumusz bátorság díjjal – és kérem nézzék meg a naptárat: még mindig csak november közepe van 🙂
Az idei évet nyugodtan nevezhetjük Esterházy János évének.
Sokunknak nem kérdés: a gróf élete és üzenete minden egyes európai ember számára példaértékű és ápolandó egyetemes örökség. Azonban őszinte szívbéli óhajunk az is, hogy ezt az álláspontot fokozatosan a szlovák fél is elsajátítsa és magáévá tegye, ezért kérem engedjék meg, hogy most néhány gondolatot -baráti gesztusként- szlovákul is megfogalmazzak, és továbbítva gondolatainkat a többségi társadalom felé, bízzak az érintett fél megértésében.
Vážení priatelia!
Prosím príjmite moje slová, ako úprimnú snahu a ako žiadosť o spoločenské dekriminalizovanie osoby a odkazu grófa Jánosa Esterházyho, a zároveň ako pokus o nájdenie spoločných styčných bodov v našej histórii z tohto obdobia.
Nám, Maďarom žijúcim na Slovensku je žiaľ úplne jasné, že súčasné ponímanie jeho osoby je zo strany slovenskej spoločnosti viac než rozporuplné. Žiadam Vás ale o to, aby ste zvážili niekoľko argumentov, ktoré možno pomôžu odbúrať zdanlivo neprekonateľný odpor voči akémukoľvek prehodnoteniu súčasného oficiálneho postoja k politikovej osobe.
Jeho matka Elzbieta Tarnowska bola poľská grófka, znamená to, že má z polovice slovanský pôvod. V našej spoločnej uhorskej histórii nájdeme veľké množstvo významných osobností, ktoré majú dvojitú identitu, a hrdo sa k nim hlási aj Maďar, aj Slovák, Chorvát či Poliak. Treba mať však odvahu hladať a smelo sa hlásiť k historickému faktu, že sme medzi sebou prepojení tisícimi putami, ktorých je zbytočné a mnohokrát aj bolestivé sa zbavovať.
Gróf Esterházy v roku 1935 požadoval v československom parlamente autonómiu pre Slovenskú krajinu, a 14-ho marca 1939 vo svojom rozhlasovom prejave vítal vznik Slovenského štátu, pričom od budapeštianskej vlády požadoval dodržiavanie a ochranu práv slovenskej menšiny na území Maďarska. Z jeho úst odzel výrok: „My (Maďari) sme slovenský národ vždy považovali za svojich bratov a sestry, a budeme ich tak považovať aj v budúcnosti. Toto tisícročné osudové puto bolo dané od Boha, a preto ho žiadna ľudská sila rozviazať nemôže.”
Gróf Esterházy János nie je človek, ktorý naše národy rozdeľuje, práve naopak! V jeho osobe a jeho práci sa môžeme opäť stretnúť, podať si ruky a vzájomne si odpustiť. V jeho odkaze pre budúcnosť nášho spolužitia je jasne formulovaná aj myšlienka, že my, Maďari žijúci na Slovensku nepredstavujeme žiadnu hrozbu pre väčšinovú spoločnosť, ani pre slovenskú štátnosť, či demokratické zriadenie! Pred 22 rokmi sme všetci spoločne, Slováci aj Maďari stáli na námestiach, držali sa za ruky, a žiadali lepšiu budúcnosť pre nás a naše pokolenia. Vtedy sme sa dokázali mať radi, dokázali sme spolupracovať, dokázali sme chápať jeden druhého a prijať naše jazykové a kultúrne odlišnosti. Nesmie tomu byť inak ani dnes! A hlavne nie v časoch, keď sa celá Európa, a celý svet otriasajú vo svojich základoch z dôvodu hlbokej morálnej krízy a nedostatku dôvery. V týchto pohnutých časoch sa nesmieme od seba odcudzovať, práve naopak! V dobe, ktorá na nás prichádza sa budeme navzájom potrebovať tak, ako možno ešte nikdy pred tým!
V roku 1993 najvyšší súd Ruskej Federácie zbavil Esterházyho všetkých obvinení, niekdajší rozsudok zrušil, a úplne rehabilitoval jeho osobu. V roku 2009 mu poľský rezident udelil najvyššie štátne vyznamenanie za záchranu a pomoc utečencom, prenasledovaných nacistickým režimom. Úprimne teda prosím celú slovenskú spoločnosť, historikov, politikov, verejných činiteľov, osobnosti a inštitúcie, aby nasledovali príklad svojich slovanských susedov, a prehodnotili svoj súčasný postoj k osobe a ľudskému odkazu grófa Jánosa Esterházyho!
Ďakujem za pozornosť!
Tisztelt barátaim!
Kérem fogadják szavaimat, gróf Esterházy János személyének és hagyatékának társadalmi dekriminalizálására tett őszinte kísérletként és kérelemként, egyúttal XX. századi közös történelmünk érintkezési pontjainak kereséseként.
Számunkra, Szlovákiában élő magyarok számára sajnos teljesen világos, hogy a szlovák társadalom Esterházy személyéhez való jelenlegi viszonyulása több mint ellentmondásos. Arra kérem azonban Önöket, hogy mérlegeljenek néhány érvet, amelyek talán segítenek legyőzni a látszólag leküzdhetetlen ellenállást a politikus személyével kapcsolatos, jelenlegi hivatalos álláspont átértékelésével szemben.
Esterházy édesanyja, Elzbieta Tarnowska, lengyel grófnő volt. Ez azt jelenti, hogy a gróf félig szláv származású volt. Közös magyar történelmünkben nagyszámú jeles személyiséget találunk, akik kettős identitásúak voltak, és büszkén tartják őket magukénak a magyarok is, a szlovákok is, a horvátok is és a lengyelek is. Merészség kell azonban ahhoz, hogy keressük, és bátran hirdessük a történelmi tényt, hogy kölcsönösen, ezer szállal kötődünk egymáshoz, amelyektől felesleges és gyakran fájdalmas is megszabadulnunk.
Gróf Esterházy 1935-ben a csehszlovák parlamentben autonómiát követelt a szlovák országrészeknek, és 1939. március 14-i rádióbeszédében köszöntötte a Szlovák Állam létrejöttét, miközben a budapesti kormánytól a magyarországi szlovák kisebbség jogainak betartását és védelmét követelte. Az ő szájából hangzott el a kijelentés: „Mi a szlovák népet mindenkor testvérünknek tekintettük és fogjuk tekinteni a jövőben is. Az ezeréves sorsközösség az Úristen műve volt, és ezt a sorsközösséget emberi erő szét nem bonthatja.”
Gróf Esterházy János nem az az ember, aki nemzeteinket megosztja, hanem éppen ellenkezőleg! Személyében és munkásságában újra találkozhatunk, kezet adhatunk, és kölcsönösen megbocsáthatunk egymásnak. Hagyatékában, világosan megfogalmazódik közös együttélésünk jövőjét illetően is a gondolat, hogy mi, Szlovákiában élő magyarok nem jelentünk semmiféle veszélyt sem a többségi társadalom, sem a szlovák államiság, sem pedig a demokratikus rendszer számára! 22 évvel ezelőtt, szlovákok és magyarok, együtt álltunk a tereken, fogtuk egymás kezét, és követeltük a szebb holnapot magunk, és az utánunk jövő nemzedékek számára. Akkor tudtuk egymást szeretni, tudtunk együttműködni, meg tudtuk érteni a másikat, és el tudtuk fogadni a nyelvi és kulturális különbségeket. Nem lehet ez másképpen ma sem! És főleg nem olyan időkben, mikor egész Európa, és az egész világ alapjai megremegnek a mély erkölcsi krízis és a bizalom hiánya miatt. Ezekben a mozgalmas időkben, nem szabad egymástól elidegenednünk, épp ellenkezőleg! Az elkövetkezendő időkben, úgy lesz szükségünk egymásra, mint még soha!
1993-ban az Orosz Föderáció legfelsőbb bírósága minden vádpontban felmentette Esterházyt, az egykori ítéletet megsemmisítette, és személyét teljes mértékben rehabilitálta. 2009-ban a lengyel köztársasági elnök a legmagasabb állami kitüntetést adományozta neki, a náci rezsim által üldözött menekültek megmentéséért és megsegítéséért. Őszintén kérem tehát az egész szlovák társadalmat, történészeket, politikusokat, közszereplőket, közéleti személyiségeket és intézményeket, hogy kövessék szláv szomszédjaik példáját, és értékeljék át gróf Esterházy János személyével és emberi hagyatékával kapcsolatos jelenlegi álláspontjukat!
Köszönöm a figyelmet!
Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”31138″}
