Csaknem egy éve követelem cikkeimmel a felvidéki magyarság jogainak megadását a szlovák hatalmi elittől itt a hírportálon, mert úgy tudom, hogy a leírt szó nem szállhat el, a leírt szó megmarad. Úgy gondolom, az elnyomó hatalmi elitnek pedig előbb, vagy utóbb, nem lesz más választása, mint megadni a bennünket megillető jogokat.
Ezért kell nap mint nap e témával foglalkozni civilszervezeteinknek, politikusainknak, pedagógusainknak, és az igazságot szerető becsületes embereknek, minél több fórumon, és nem csak Felvidéken, de a nemzetközi porondon is. A célhoz vezető út, ha csak centiméterekkel is, de az utóbbi időben rövidülni látszik. Ezért adjuk mihamarább és egyértelműen a hatalmi elit tudtára, hogy mi szlovákiai magyarok szülőföldünkhöz minden körülmények között ragaszkodni fogunk, és hűek leszünk hozzá, tartozzon az bármely állam, vagy unió kötelékébe. Soha sem mondunk le az igazságról, anyanyelvünk szabad használatáról az általunk lakott területeken, és nem mondunk le a területi autonómiáról sem, mely az egyetlen lehetőségként biztosítja számunkra a többségi nemzettel való egyenjogúságot. Továbbá adjuk a hatalmi elit tudtára azt is, hogy nem tűrjük tovább az ellenünk bosszúból fogant, majd törvényekbe csomagolt jogtalan megaláztatásokat és maghurcoltatásokat, még akkor sem, ha törvénytisztelő emberek vagyunk. Magyarországgal pedig ápolni kívánjuk rokoni kapcsolatainkat, ha tetszik valakinek a kormányban, ha nem!
Bizonyára Önök is így vannak ezzel, mint én. S ha ez vétek, akkor kövezzenek meg érte, mert úgy gondolom, ez valamennyiünk természetes emberi óhaja, és alapvető emberi joga a XXI.században. Nem tűrhetjük tovább a másodrendű állampolgárok nekünk szánt szerepét, és az ezzel járó megaláztatásokat, sem Szlovákiában, sem az EU-ban.
Többször megírtam már, mi vár ránk a jövőben itt Szlovákiában. Ha jól emlékeznek kedves olvasóim, már több hónappal ezelőtt jeleztem Önöknek Fico várható visszatérését. Mert higgyék el nekem, nem kellett ehhez semmilyen látnoki képesség, vagy a kuruzsláshoz nélkülözhetetlen varázsgömb, fekete macska, pókháló, és békanyál, csupán a szlovák politikai elit mélynemzeti gesztusának figyelembe vétele velünk kapcsolatban (abból pedig, mindig van bőven), no meg a mi képviselőink tehetetlensége, beteges kompromisszum-készsége, és felelőtlensége velünk szemben. És ez a baj, mert mint tudják, Szlovákiában előrehozott választások lesznek 2012 év márciusában. Kérdem én, kik szeretnének képviselni bennünket ezeken a választásokon? Megint azok a pártok, akik értünk eddig sem tették jól a dolgukat?
(Lásd a nehezen kiizzadt, de nem működő gyatra kisebbségi, az ún. Matovič-féle nyelvhasználati törvényt, amely minden esetben a magyar fölé hivatott rendelni a szlovákot, vagyis a magyar községek kórházaiban és hivatalaiban a szlovák alkalmazott nem köteles magyarul beszélni még akkor sem, ha bírja a nyelvünket. A máig érvényben lévő Fico-féle kettős állampolgársági bosszútörvényt, a hézagos táblatörvényt, amely rákényszeríti a magyar községek lakosait arra, hogy elfelejtsék községük eredeti nevét, és helyette a szlovák nagyságokról kiagyalt elnevezést használják. De ide sorolnám még, a kétnyelvű táblák és feliratok további késleltetését, hiányát, valamint tönkretételét, városainkban, és községeinkben. Tudatosan, de a végére hagytam a velünk szemben előszeretettel alkalmazott, és mindig elsőbbséget élvező ún. szlovák nemzeti érdekeket, amelyekre ugyebár nem illik soha nemet mondani, főleg nekünk kisebbségieknek nem, éppen ezért, bármikor eredményesen bevethetők ellenünk. És ezekre szokták képviselőink mosolyogva azt mondani, hogy az eredményes megbeszélésen jó kompromisszum született).
Mivel az ígéretekből eddig is tele volt nálunk a padlás, várható, hogy még több lesz belőle, ha tetőzik a Duna. És láss csodát, már tetőzik is, hiszen a választási kampány már elkezdődött. Sok pénzért a jól öltözött urak, rendeznek majd lakossági fórumokat, s megígérik, hogy lehozzák nekünk a csillagokat is az égről, csak őket válasszuk meg. Aztán jön a kijózanodás, és rájövünk, hogy ismét felültettek bennünket arra a bizonyos lóra, megint átvertek, és minden marad a régiben. Választott kaméleon-politikusaink pedig, minden bűntudat nélkül, megmagyarázzák majd nekünk a megmagyarázhatatlant.
Itt jegyzem meg, hogy ezek az események Szlovákiában vég nélkül ismétlődnek immár több évtizede. Most már végre kell, hogy bennünket is egy olyan párt képviseljen a választásokon, amely, ha valamit megígér, azt be is fogja tartani az utolsó pontig, illetve azonnal kilép a kormányból, amennyiben érdekeinket hátrányos helyzetbe hoznák a tót atyafiak a parlamentben.
Legyen végre gerincünk! Érdekeinkért úgy tudjunk harcolni, hogy az ellenfél is megsüvegeljen érte. Vagy ha már meg kell halni, tegyük ezt emberhez méltón úgy, mint őseink tették, s ne engedjünk a negyvennyolcból. Politikai reprezentációnknak legyen végre szavahihetősége, és bátorsága kérni a szabad nyelvhasználatot az általunk lakott területen, legyen mersze követelni a területi autonómiát a magyar kisebbség számára, mert megmaradásunknak ez a egyedüli esélye. Minden más alternatíva csak a képmutatást, és a félrevezetést szolgálja, mert választani a rossz és a még rosszabb lehetőség közül, az nem megoldás, csak egy abnormális állapot.
Mészáros László, Felvidék.ma
