Nem szeretem a sokrészes teleregényeket, nem is nézem őket, most azonban úgy érzem magam, mint egy tragikomikus sorozat szereplője. – írja Dolník Erzsébet a Felvidék.ma-hoz eljuttatott levelében, melyben arról tájékoztat, hogy választ küldött a rendőrparancsnoknak.
A folyamat egyszerűen indult: A magyar országgyűlés elfogadott egy törvényt, amely lehetővé teszi, hogy azok a magyarok, akik akaratuk ellenére, nem önszántukból, egy másik ország területére kerültek, felvegyék a magyar állampolgárságot is. Hangsúlyozom – is. Magyarul – a szlovák (román, szerb, angol, német…..stb) állampolgárság mellett anélkül lehetnek magyar állampolgárok, hogy elhagynák jelenlegi lakóhelyüket.
Hasonló módon lehettek állandó szlovákiai lakhely nélkül szlovák állampolgárok Magyarországon, Hollandiában, Svédországban – bárhol a világon – élő szlovákok. Sőt – szavazati joguk is van Szlovákiában…
A Fico-féle állampolgársági trucctörvény azonban egyrészt feje tetejére állította a szlovák jogrendet, másrészt képtelen helyzetbe hozott néhányunkat, akik úgy gondoltuk, élünk a lehetőséggel, kérjük a visszahonosítást, s magyar állampolgárok is lettünk, miközben nem mondtunk/mondunk le a szlovák állampolgárságunkról.
Mint ismeretes, mivel ezt a számunkra teljesen természetes és logikus lépést nem titkoltuk el, néhány hete tetszik- nem tetszik alapon folyamatosan levelezünk bizonyos hivatalokkal, melyek különböző módon, mondhatnám „trükkökkel” próbálnak minket rábírni arra, hogy mondjunk le (a szlovák) állampolgárságunkról, illetve adjuk le a személyazonossági igazolványunkat.
Legutóbb – december 6-án – a járási rendőrparancsnokság idézését kaptuk kézhez, melyben felszólítanak, hogy jelenjünk meg a rendőrség körzeti osztályán, s vigyük magunkkal személyi igazolványunkat is.
Mivel esetenként érdekes véleményeket olvasok helyzetünkkel kapcsolatban, idézem a rendőrparancsnoknak írt válaszlevelem egy részét (hasonló érvekkel utasítottam el a Nyitrai Kerületi Hivatal kezdeményezését is):
„Ako občianka vážiaca si zákony Slovenskej republiky, neodkladne som oznámila príslušnému Obvodnému úradu v Nitre, že som získala aj maďarské štátne občianstvo.
Súčasne som vyhlásila, že sa nevzdávam slovenského štátneho občianstva a moja vôľa je naďalej žiť v Slovenskej republike.
Zdôrazňujem, že doteraz som neobdržala žiadne uznesenie ani úradný oznam o tom, že nie som občiankou Slovenskej republiky.
Odvolávam sa tiež na rozpor medzi Ústavou Slovenskej republiky „Čl.5 (2) Nikomu nemožno odňať štátne občianstvo Slovenskej republiky proti jeho vôli.” a Zákonom č. 40/1993 Z.z. o štátnom občianstve Slovenskej republiky.
Ústava je základným zákonom Slovenskej republiky, preto v zmysle Ústavy som naďalej občianka Slovenskej republiky.”
Ugyanez magyarul:
„Mint a Szlovák Köztársaság törvényeit tiszteletben tartó állampolgár, késedelem nélkül jelentettem az illetékes, Nyitrai Körzeti Hivatalnak, hogy megszereztem a magyar állampolgárságot is.
Egyidejűleg kijelentettem, hogy nem mondok le szlovák állampolgárságomról, és továbbra is a Szlovák Köztársaságban akarok élni.
Hangsúlyozom, hogy mindeddig nem kaptam kézhez semmilyen határozatot vagy hivatalos értesítést arról, hogy már nem vagyok a Szlovák Köztársaság állampolgára.
Hivatkozom továbbá a Szlovák Köztársaság Alkotmánya „5. cikkely, (2) Akarata ellenére senki sem fosztható meg a Szlovák Köztársaság állampolgárságától” és a Törvénytár Szlovák Köztársaság állampolgárságáról szóló, 40/1993 sz. törvénye közötti ellentmondásra.
Az Alkotmány a Szlovák Köztársaság alaptörvénye, ezért az Alkotmány értelmében továbbra is a Szlovák Köztársaság állampolgára vagyok.”
Nincsenek illúzióim – tudom, rövidesen válaszolnak, sőt azt is sejtem, mi lesz a levél tartalma.
Eggyel nem számolnak: nem tudnak kifárasztani, mert nekünk van igazunk.
Dolník Erzsébet, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”31516, 30744, 29894″}
