Hogy a tavalyi arab tavasz után lesz-e idén úgymond magyar tavasz, én nem tudom. Mindenesetre ha azok, akik például Olaszországban vagy Görögországban meg tudták oldani saját bábjuk hatalomra juttatását ezt kívánják, akkor nyilván Magyarországon is sor kerül újabb, természetesen “spontán” forradalmi váltásra…
Mert hát ez egy ilyen demokratikus világ.
Tény, hogy az idei esztendő demonstrációkkal kezdődött az anyaországban. Ezúttal azoké volt a tér, azok kiáltottak “viktatúrát”, akiknek demokráciaérzékét a valamivel több, mint 5 évvel ezelőtti szemkilövetés, nemzeti zászló taposás kevésbé érintette meg s így akkor mintha kevésbé jártak volna így élen a tiltakozásban. De ez még csak hagyján.
Hanem ami nekem szemet szúrt, pontosabban folyamatosan csípi a szemem, az nem más, mint a “civilizált” nyugati világ viszonyulása az úgynevezett jogállamisághoz és a szintén úgynevezett demokratikus értékekhez. Hogy mire is gondolok konkrétan? Hát arra, hogy amint Magyarországról van szó, azonnal felkorbácsolódnak az indulatok és a világ minden haragjával rontanak rá hazánkra a hivatásos rettegők, ajvékolók, sipákolók, diktatúrát, horthysta restaurációt és még ki tudja mi mindent nem kiáltva.
Ezzel szemben ugyanez a díszes társaság – Európai Bizottsággal és Parlamenttel, amerikai nagykövettel, külügyminiszterrel, Cohn-Bendittel és más sötét alakokkal egyetemben – elfelejt tiltakozni, amennyiben Európának ugyanezen tájékán, de picikét északabbra kollektív jogfosztó rendeleteket erősítenek meg törvénnyel, ha alkotmányt és alapvető emberi jogokat (így bevett, és amúgy a Magyarországra sárt dobálók által folyton hivatkozott nemzetközi emberi jogi egyezményeket) sértve fosztanak meg születéssel szerzett állampolgárságuktól tisztességes polgárokat. Nem kezd aggódni a nyugati sajtó akkor sem, amikor az “egység a sokféleségben” jelszavát hazudó Európai Unió egy tagállamában aláírást gyűjtenek az államnyelv még államibbá tételéről. De az sem méltó az acsarkodók figyelmére, pláne magas szintű levelezésre, diplomáciai tiltakozásra, hogy a “fejeseket” szidalmazni merészelőket büntetni kívánja az állam. És persze a sor még nagyon hosszan folytatható.
Bármennyire is bosszantó ez az aljas, kétszínű, szemforgató magatartás, az EU kimúlásáig legalábbis nem sokat tehetünk ellene. De annyit mindenképp, hogy magyarként, a Duna mindkét partján küzdünk a szabadságért, merthogy magyarként most ez a tét úgy az anyaországban, mint az északi végeken.
Szűcs Dániel, Felvidék.ma
