Portálunk általában nem közöl irodalmi alkotásokat, ám most – Szakál Gábor olvasónk esetében – kivételt teszünk, a sorok aktualitása okán:
Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni….”
a megdermedt lelkek,hogy fölengedjenek –
közös vágyainkat új szívekbe zárni,
hogy új vérrel,új hitet teremjenek.
Valami nagy-nagy lánggal kéne égni.
kicsinek,nagynak – férfinek és nőnek ;
az ősök imáját kell itt most rebegni,
ellenszegülve a mostoha időnek….!
Valami nagy-nagy csodát kéne tenni,
hogy újra nyíljon ezer óvoda,
hol a drága édesanya nyelvén,
ébredne újból Csipkerózsika.
Valami nagy-nagy szelet kéne vetni,
hogy vihart arassunk sűrű égzengéssel,
elsöpörve mindent mi csalárd,hamis,talmi,
hogy kitisztuljon az ég derűs fényözönnel….!
Valami nagy-nagy álmot kéne szőni,
hogy egy mederbe follyon Bodrog-Garam-Duna,
s áttörve,zúzva a közöny átkos falát,
csatát nyervén,együtt – győztesen rohanna…
Valami nagy-nagy hittel kéne látni,
makacs daccal újra „talpra magyart”járni,
Herder jóslatának bölcs hadat üzenni
s újabb ezer évre – itthon – megmaradni….!!
Valami nagy-nagy gyászban kéne élni,
Petőfit,Attilát naponta siratni,
Góg és Magóg fiát rendre megidézni,
testámentumokat a mennyekbe írni
és kérni,kérni,kérni….-
SZAKÁL GÁBOR – 2012 Pünkösdjének szent ünnepén
