A 60 éves Dolán György festő, illusztrátor
Nagymácsédon született 1952. augusztus 23-án. Művészete a világ bipolaritásáról, az energiák ellentétes fajtáiról szól.
Művészeti diplomát a pozsonyi Képzőművészeti Főiskolán szerzett 1983-ban. Mesterei: Vychlopen, Matejko, Lehotska. 1984-ben szlovák alkotói ösztöndíjas, 1998-ban Párizsban alkotói díjat nyert. 1985-1990 között Afrikában, majd Indiában élt és dolgozott. Itt sajátította el egyedi homoktechnikáját. A szlovákiai Magyarbélen telepedett le. Részt vett a zebegényi, a nyárasdi, 1997-ben pedig a lendvai művésztelep munkájában. 1985-től szerepel rendszeresen a szlovákiai csoportos kiállításokon. Első egyéni tárlatát már 1979-ben megrendezte. A többi közt 1987-től több alkalommal Tripoliban, 1994-ben Dunaszerdahelyen, 1995-ben Egyiptomban, 1997-ben a budapesti Műcsarnokban, 1998-ban Párizsban volt egyéni kiállítása. Több könyvet illusztrált. Művei találhatók a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galériában és több jelentős európai gyűjteményben. Munkásságáról a Duna Televízió filmet készített 1996-ban. (Forrás: http://www.kieselbach.hu)
Azon művészekhez tartozik, akik művészetét multimédiásnak nevezik. Nemcsak klasszikus képeket fest és szobrokat alkot, hanem objektumokkal, performenszekkel, multimédiás előadásokkal, szcenográfiával is foglalkozik. A Dolán album a Medián Kiadónál jelent meg 2007-ben, a művész 55. születésnapjára, akkor a könyv szerzője, – Eva Trojanová így írt róla:
„A művész egyik kiállításának címe árulja el talán a legkifejezőbben munkásságának lényegét. Jelzi a pozitívnak ellentétes minőségét, sejteti, hogy mindenben megtalálható az avers és revers ? a kétféle forma, melyek elválaszthatatlan egységet alkotnak. Fekete nélkül nem lenne fehér, külső nélkül belső, rossz nélkül jó és folytathatnánk tovább. Egyszerűen, a világ bipolaritásáról, az energiák ellentétes fajtáiról szól, melyek egymást egyensúlyban tartják és amelyeknek köszönhetően létezik a világ, az élet, az ember. A „vasfüggöny” lehullta után felmerült több – ma már tudjuk, feleslegesen – feltett kérdés, vajon megtalálja-e a helyét a művészet az új, demokratikus, a megkötések, nyomás, tilalom és parancsok nélküli társadalomban, amelyben nem kötelező az ún. ideológiai (politikai) kérdésekkel szembeni elkötelezettség és kiszolgálás. Hogyan birkózik meg a szabadság feladatával, azzal, hogy önmaga legyen, a jót szolgálja anélkül, hogy szolga legyen. Talán féltünk, hogy minden mélyebb belső motivációt nélkülöző, csupán a legújabb és legaktuálisabb ? „izmusokat” hajszoló „foghíjas, lelketlen” művészet jön létre. Nem volt lehetőségünk eléggé tudatosítani, hogy a világ egy kiegyensúlyozott bipolaritáson nyugszik, amely mifelénk kibillent az egyensúlyából és a ‘fekete foltok’ felé sodródott el. Dolán György továbbra is folytatja a fekete foltok keresését, ugyanis az egyensúlyban a kilengéseknek, olykor veszélyesen széles rezgésük van, amely a veszélyeztetettség állapotát jelezheti. Ezért teszik fel a művészek napjainkban is a továbbra is megválaszolatlan kérdéseket: Kik vagyunk? Honnan jövünk? Merre tartunk? E kérdések felett olykor mindnyájan elgondolkodunk. Minden művész számára ezek alapkérdések és gondolataikban nem csupán időnként merülnek fel, hiszen az emberi létről, annak lényegéről, a világ egzisztenciájáról és az ember és a világ kapcsolatáról feltett kérdések az alkotó folyamat alappillérei. Minden művész akár tudat alatt vagy céltudatosan, de műveiben keresi a választ ezekre a kérdésekre, a képzőművészeti megformálás módja pedig a saját egyéni stílusuk és művészi hozzájárulásuk mutatója.”
A Magyar Interaktív Televízió köszöntése ITT.
Fotó: Gyökeres György, foruminst.sk
Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”30907,29100″}
