A Szlovák Köztársaság első alkotmányát 1992. szeptember 1-jén fogadták el. Akkor az alkotmánytervezetet nem bocsájtották általános vitára. Egy 20 évvel ezelőtti szakvéleményt olvashatnak alább:
Az Együttélés Országos Tanácsa Intéző Bizottságának szakvéleménye, 1992 szeptember-ből, melynek alapszövegét Duray Miklós fogalmazott
Az általános szempontokat tekintve kifogásoltuk, hogy az alkotmány előkészítését siettették, és hogy az előkészületek csak a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom, a Demokratikus Baloldal Pártja (a kommunista párt utódpártja) és a szélsőséges nemzeti erők, mint a Szlovák Nemzeti Párt és a Matica slovenská segédletével folytak. Az alkotmánytervezetet nem bocsájtották általános vitára. Az ellenzéki parlamenti pártok csak a parlamenti bizottságokban és az egy napig tartó általános vitában mondhattak róla véleményt. Az ellenzéki pártok javaslatait a fent említett pártok elutasították.
Alapvető kifogásunk az, hogy az alkotmány lehetővé teszi, hogy a végrehajtó hatalom kezében összpontosuljon minden hatalmi eszköz, valamint lehetőséget nyújt a demokratikusan hozott döntések túlzott mértékű ellenőrzésére. Ez főként abban nyilvánul meg, hogy a kormányt és az államfőt feljogosítja a parlament által elfogadott törvények visszaadására, és lehetőséget ad a népszavazási eredmények semmissé nyilvánítására.
Az alkotmány bizonytalanságot teremt a magántulajdon terén. Lehetővé teszi az állam általi kisajátítását, valamint korlátozó törvények meghozatalát, melyek szerint bizonyos esetekben a tulajdonjog korlátozható azon szlovák állampolgárokra, akiknek állandó lakóhelye, valamint azon szlovákiai jogi személyekre, melyeknek székhelye a Szlovák Köztársaság területén van.
Legsérelmesebbnek azonban a nemzeti kisebbségek jogkörével kapcsolatos cikkelyeket tartjuk.
* * *
A Szövetségi Gyűlésben és a Szlovák Nemzeti Tanácsban az 1990— 1991-es években képviselőink két átfogó javaslatot terjesztettek be a nemzeti és etnikai kisebbségek jogi helyzetének alkotmányos megoldására.
A Szövetségi Gyűlés az Alapvető Emberi Jogok és Szabadságjogok Alkotmánylevelének tervezetéhez kidolgozott javaslatunkat teljes egészében elutasította, csupán néhány általunk felvetett szempontot vett figyelembe.
A Szlovák Köztársaság Alkotmányának előkészítése során 1991-ben a nemzeti és etnikai kisebbségek jogaira vonatkozó javaslataink önálló fejezetként bekerültek az alkotmánytervezet egyik változatába, de akkor az alkotmány előkészítési folyamata megszakadt.
Mindkét esetben a koppenhágai Emberi Dimenziók Konferenciáján 1990-ben elfogadott alapelvekből és az Európa Tanács Parlamenti Gyűlésének 1134. számú ajánlásából indultunk ki.
Az a javaslat, amelyet 1992-ben a Szlovák Köztársaság alkotmánytervezetéhez dolgoztunk ki, ezen a két dokumentumon alapul, továbbá a kisebbségek önigazgatásának elvén, amely új elemként jelent meg a javaslatunkban.
A következő jogok és szabadságjogok alapelveiből indultunk ki:
A nemzeti és etnikai kisebbségeknek joguk van
– szabadon dönteni nemzetiségükről és etnikai hovatartozásukról. Ennek a döntésnek a befolyásolása, valamint az elnemzetietlenítés és az asszimiláció szervezett formája tilos és büntetendő;
– kapcsolat létesítésére és fenntartására a nemzet tagjai között az országon belül, valamint az országhatárokon kívül, a nemzeti és etnikai sajátosságok fejlesztése és a hagyományok, a kulturális örökség megőrzése érdekében;
– részt venni nem kormányszintű nemzetközi szervezetek tevékenységében;
– nemzetközi szervezetekhez fordulni jogaik védelmének szavatolása érdekében;
– saját politikai képviselethez, amelyet a választási törvény biztosít;
– az anyanyelvük szabad használatára a hivatalos érintkezésben;
– az anyanyelvükön való művelődéshez a tanintézetek minden fokán és típusán;
– saját kultúrájuk fejlesztéséhez;
– az információknak az anyanyelven történő megszerzéséhez, birtoklásához, terjesztéséhez és cseréjéhez;
– saját kulturális és tudományos intézmények alapításához;
– szabadon kinyilvánítani jogos követeléseiket, érvényesíteni jogaikat, valamint részt venni e jogok gyakorlásában és e jogok gyakorlásának ellenőrzésében;
– döntéseket hozni önkormányzataik által identitásuk megtartását és fejlesztését érintő kérdésekben;
– különleges jogvédelemre a kisebbségi helyzetükből eredő hátrányaik kiegyenlítése érdekében;
– szülőföldjükhöz, lakóhelyük etnikai összetételének védelméhez, és az összetétel megváltoztatására irányuló bármilyen adminisztratív beavatkozással szembeni védelemre.
Javasoltuk továbbá, hogy
– a községeket tömörítő felsőbb szintű közigazgatási területi egységek kialakításánál a kisebbségek identitásának védelme érdekében vegyék figyelembe az etnikai és nyelvi viszonyokat;
– alakuljon meg a Szlovák Nemzeti Tanács mellett a Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Tanácsa mint a kisebbségek önigazgatási szerve, amely elsősorban az oktatásügyi és kulturális kérdésekkel foglalkozzék;
– a nemzeti és etnikai kisebbségek jogait és azok érvényesítésének részleteit a nemzeti és etnikai kisebbségek törvénykönyve (kódexe) rögzítse.
Javaslatainkat elutasították mind a Szlovák Nemzeti Tanács bizottságai, mind a plénuma.
A jóváhagyott alkotmány a nemzeti kisebbségek és etnikai csoportok jogait két cikkelyben (a 33. és 34. sz. cikkely) határozza meg. Ezek a cikkelyek a következő jogokat tartalmazzák:
A nemzeti kisebbségeknek és etnikai csoportoknak
– nemzetiségi szövetségekben való tomörülési jogát,
– művelődési és kulturális intézmények alapításához való jogát,
– az anyanyelvi műveltséghez való jogát,
– az államnyelv elsajátításához való jogát,
– az őket érintő ügyek megoldásában való részvétel jogát.
Ezek a cikkelyek közvetve lehetővé teszik a felsorolt jogok érvényesítésének kollektív formáit, emellett az alkotmány értelmében ezen jogok gyakorlása nem vezethet a Szlovák Köztársaság szuverenitásának és területi integritásának veszélyeztetéséhez, sem a többi lakosának diszkriminálásához.
Ezen cikkelyeken kívül néhány további rendelkezés is közvetlenül vagy közvetve — de negatív értelemben — összefügg a nemzeti kisebbségek jogi helyzetével:
az alkotmány preambuluma közvetve a szlovákok nemzeti államaként határozza meg a Szlovák Köztársaságot, miközben formálisan utalást tesz a polgárokra mint az államhatalom hordozóira;
a szlovák nyelvet mint a Szlovák Köztársaság államnyelvét határozza meg; ezzel helyettesíti az eddig használt hivatalos nyelv kifejezést.
Az alkotmányban rögzítve vannak bizonyos általános állampolgári jogok, amelyek a Szlovák Köztársaság minden lakosára vonatkoznak, ezzel szemben a kisebbségi jogok meghatározása korlátozó jellegű. Az alkotmány szellemében a kisebbségi jogok minimalizálásának elve érvényesül.
* * *
Az alkotmánynak a kisebbségekre vonatkozó két cikkelye (a 33. és 34. sz. cikkely), valamint néhány további rendelkezése, amely megteremti a kisebbségekhez való viszonyulás teljes jogi légkörét, a diszkriminálás lehetőségét rejti magában.
Bővebben a duray.sk oldalon olvashatják a szakvéleményt
Felvidék.ma
