Hosszabb hallgatás után újra eljött az ideje a „tollat-ragadásnak”. (Úgy voltam vele, mint az egyszeri gyerek, aki 5 éves koráig nem szólalt meg, s szülei attól tartottak, néma lesz. S mikor megszólalt, annyit mondott: „Nem volt miről beszélnem”.) Bár ez nem egészen igaz, a mondanivalót elmondták mások, nem kellett semmit hozzáfűzni.
Most azonban visszatérnék novemberi cikkemhez (Pártalapítási játszadozások, november 5.), illetve annak kapcsán – hiszen még mindig aktuális – folytatnám gondolatmenetemet. Mert kétfelől is ért ihlető hatás.
Az első egy brüsszeli – talán kollégám – írása, amely arról értekezik, szükség van-e végképp pártokra. Hiszen eléggé politikaellenes (vagy politikusellenes?) a hangulat vidékünkön, annyian hangoztatják polgártársaink közül, hogy „ezek mind egyformák, egyikre sem szavazok”… De akkor egy modern demokráciában ki viszi előre a dolgainkat? Ki tesz valamit is azért, hogy változzanak a dolgok? Miért rossz ez az általános szemlélet? Mivel a szerző (Massay-Kosubek Zoltán) felhatalmazza olvasóit, hogy terjesszék gondolatait, hadd idézzek hát tőle én is: „Szimplán azért, mert nem vezet sehová. A ius murmurandi, az elégedetlenkedés, a panaszkodás egyfelől jogos és érthető, másfelől destruktív, önsorsrontó, és egy tapodtat sem vezet előre. Ha egy jobban élhető társadalomban akarunk élni, akkor először is meg kell értenünk a pártok szerepét, helyét az életünkben, jogaikkal és kötelességeikkel együtt, aztán el kell fogadnunk a működésüket, és végül jöhet a konstruktív kritika.” (1) S mivel erről egy másik jegyzetemben magam is írtam (igaz, kicsit más – EU-s – vonatkozásban), egyet tudok érteni a szerző további gondolatával is: „Ne tegyünk úgy, mintha lennének „ők” a mutyizós, összekacsintós, ellenszenves pártok, és „mi” a tisztes, becsületes állampolgárok.” (2) Valóban: politikusaink magunk közül kerülnek ki, mi döntjük el, ott lesznek-e a politikai porondon vagy pedig sem. Még akkor is, ha jelenleg szülőföldünkön csak pártokra, s nem egyéniségekre tudunk szavazni a parlamenti választások keretében. S közben jönnek az új, alakulgató pártok (KDSz, vagy amint a Duray-interjúban olvastam „…érkeztek már hírek további politikai szervezet megalakulásáról is”). Visszakanyarodva az eredeti gondolatokhoz: kell-e nekünk egy újabb, egy másfajta párt? Fent idézett cikkemből egyértelműen kiderült véleményem: nem hiszem. Inkább kell az egyetértés, az összefogás, mert csak akkor tudunk eredményeket is elérni. Hiszen kevesen vagyunk. Másrészt viszont elgondolkoztat egy másik kezdeményezés – s ez a második „ihlető hatás”.
Megint csak az előző cikkemhez térek vissza. Ott feltettem a kérdést: „De ha mondjuk, én határon kívül rekedt magyar állampolgár lennék, akkor igenis elgondolkodnék azon, kire szavazzak majd Magyarországon, s miért éppen őrá?” Mintha a Sors erre a kérdésre segítene válaszolni, a minap – régebbi beszélgetések nyomán – meghívót kaptam egy rendhagyó sajtótájékoztatóra, amelyet a NeM Párt küldött. (3) Gondolom, most sokan felteszik a kérdést: NeM Párt? Az meg mi fán terem? Nos, érdemes utánanézni a lábjegyzetben közölt linken, mert érdekes kezdeményezést takar, amely összefügg az összes fenti és régebben kifejtett gondolatommal. Dióhéjban összefoglalva: egy Nemzedékek Műhelye nevű csapat (innen a név) tenni akar valamit a közös ügy érdekében, NeM egymás ellen, hanem együtt dolgozva, s alternatívaként a jelenleg porondon lévő, de hitelesnek nem találtatott pártokhoz felkínál egy „antipártot”, amely ilyen kérdésekre keresi a választ (pl. a sajtótájékoztatón):
> Van-e létjogosultsága egy (állami finanszírozást elkerülni akaró) antipártnak? Lecserélhető-e a 23 éve regnáló régi-új politikai elit?
> Lehetséges-e a politika kopernikuszi fordulata, azaz lehetséges-e az emberi méltóság maradéktalan figyelembevétele mellett, a politikai izmusok kiiktatásával a társadalmi szolidaritás megteremtésén dolgozni?
> Van-e lehetőség a plurális demokrácia megjelenítésére, illetve a pártpolitika túl-hatalmának korlátozására?
> Felépíthető-e egy valódi, a pártok befolyásától mentes önkormányzati és civil világ?
Anélkül, hogy választ akarnék adni ezekre az igencsak mélyenszántó és elgondolkodtató kérdésekre (mert nem is tudnék egyértelműen válaszolni), azt kell mondanom, hogy nagyon szimpatikus ez a cselekvő és gondolkodó emberekre és közösségekre építő antipárt – ha elfogadható ez a fogalom –, s bízom benne, hogy ha kilépnek a politikai porondra, akkor sikerük lesz. Meglehet, nem azonnal, de idővel. Mert talán túl idealisták az elképzeléseik (a 23 éve regnáló régi-új politikai elit leváltása, a pártok befolyásától mentes önkormányzat stb.), de a jelenlegi magyarországi s akár szlovákiai helyzetben nem elhanyagolhatóak. S meg kell említenem azt is, hogy a NeM Párt szívesen és teljes egészében fel tudná – Magyarországon – vállalni a felvidéki problémák megoldásának támogatását, ha erre sor kerülne. Ennek szükségességét már előző, fent említett cikkemben boncolgattam. (Megjegyzem, a fentebb említett sajtótájékoztató március 22-én zajlott, sajnos nem tudtam ott lenni, s egyelőre nem sok visszhangját láttam a sajtóban, de remélem, kapok majd információt, s azt szívesen közzéteszem majd a Felvidék.ma oldalain is.) Persze tudom: főzni csak abból tudunk, amink van. S ez fokozottan érvényes felvidéki viszonyainkban, ahol annyira beszűkülnek a lehetőségek, hogy nem nagyon adatik meg nekünk ilyen távlatokban gondolkodni. Vagy talán mégis megszületőben van egy új nemzedék, egy ifjú politikusgárda, amelyik másképpen, jobban, a jelenlegi pártok függőségein, vitáin, pártoskodásán túltéve magát „antipártként” tudná képviselni érdekeinket? Az idő majd megmutatja…
Flórián László, Felvidék.ma
Megjegyzések
(1) Politikai pártokra márpedig szükség vagyon – azaz miért káros az elit- és pártellenesség? – in: http://propatriablog.wordpress.com/2013/02/06/6-politikai-partokra-marpedig-szukseg-vagyon-azaz-miert-karos-az-elit-es-partellenesseg/
(2) u.o.
(3) Lásd: www.nemzedekekmuhelye.blog.com
