Április 11-ére, a Költészet Napjára esik Márai Sándor születése napja. 1964 óta ünneplik, József Attila születésnapján. Kassán már hagyományosan ezen a napon a Márai-szobornál tartunk ünnepi megemlékezést. Így volt ez idén is, a 113. születésnapon.
A Márai-téren 16 órakor kezdődött az ünnepség.
Liana Ivanová tanár és Filipko József, önkormányzati képviselő két nyelven vezették a műsort.
Czimbalmosné Molnár Éva, főkonzul ünnepi beszédében örömét fejezte ki, hogy ez az év Kassán számos kapcsolódási lehetőséget kínál. Gáspár Péter, révkomáromi szobrászművész Márai-szobrának a Párbeszéd címet adta. A kultúra az, amely a nemzetek közötti kapcsolatokat erősíti, hiszen a közös történelmünkre, értékeinkre épülhet s így kimagasló szerepet játszhat. Ez köt össze bennünket bárhol is éljünk a Kárpát-medencében. Hőseink, szentjeink, művészeink, akár németek, magyarok vagy szlovákok a közép-európai népekre jellemző sorsközösséget képviselnek, mely jelzi az etnikai, vallási és nyelvi sokszínűséget. Márai életében Kassa az értékek városa volt. Ezt szerette, ehhez ragaszkodott. Ez a kassaiaknál is érezhető, hiszen az itt élők közös feladata, hogy az őseik által létrehozott értékeket megőrizzék. Ezek tükrözik az író által oly sokszor megfogalmazott történelmet, gyermekkort, az otthont. „Ha Márait olvassuk, elsősorban Kassára gondolunk.” Az itt élt és élő különböző nemzetiségű kassai polgárokra, az Örök Városra, mely életének legfontosabb tájékozódási pontját alkotta. Ez a tér és szobor immár a magyar és szlovák nemzet igazodási pontjául szolgál. Ebben az évben, amikor Kassa Európa Kulturális Fővárosa, mindenki erre a városra figyel és Máraira. „Ezzel valóra vált azon óhaja, hogy írásai otthonra és megértésre találjanak szülővárosában.” Akármilyen néven emlegették az író szeretett szülővárosát, az a múlt értékeinek, a műveltségnek örök birodalma, ez teszi számunkra otthonossá, ahogy az író is így érezte: „Valahányszor Kassára mentem, a pillanatban, mikor leszálltam a vonatról, megejtett az a varázslatos biztonságérzés, hogy itt, csak itt, e néhány utcán, nem történhet semmi bajom.”
„Kívánom – fejezte be a főkonzul -, hogy Márai Sándor, kinek az elmúlt három évtizedben műveinek többi mint 200 fordítását jegyzik, aki elsőként ismerte fel és hirdette Kassa sokszínűségében rejlő értékét, erősítse meg a Kassára egykor oly jellemző megtartó és polgári légkör érzését.”
Őt követte Renáta Lenártová, főpolgármester-helyettes, aki visszatekintett a tér elnevezésekor lezajlott ünnepségre. Márai, a világpolgár saját városára érzékenyen reagált és sohasem feledkezett meg róla. Neki hála városunkról olyanok is olvashatnak, akiknek fogalmuk sincs róla. Ő ösztönöz bennünket, hogy ne csak magunknak, hanem városunknak is éljünk. Ő azok közé tartozott, akik ezt tették. Dolgoznak és szeretik városukat. Ennek az ünnepségnek a megszervezése is ennek bizonyítéka.
A kassai Márai Sándor Gimnázium és Alapiskola diákjai kitettek magukért. Nagyjából félórás műsorukban két nyelven ismertették az iskola névadójának életét, majd magyarul részleteket adtak elő műveiből. Végül egyik verse hangzott el szlovákul. Kiejtésük és előadásmódjuk méltó volt az ünnephez. Bazár György, Czáboczky Szabolcs, Köteles Ágota, Nagy Emese és Vajnor Csilla lépett föl a műsorban, melyben Márai legkedvesebb városáról vallottak az ő szavaival.
Dékányné Jáky Judit, az író unokabátyjának leánya rendkívülinek nevezte az idei évet, utalva a téravatásra. Ezt az akkori esemény szép folytatásának mondta. „Ebben az évben több alkalom adódik, hogy idézzük Márait, ahogy most a diákoktól hallhattuk.” Örömét fejezte ki, hogy a fiatalok ismerkednek gondolataival, így azokat az egyik generáció átadja a másiknak . Végezetül mindenkinek köszönetet mondott erőfeszítésükért, külön a főpolgármester-helyettesnek, a főkonzulasszonynak és Filipko Józsefnek.
Az említetteken kívül jelen volt az ünnepségen és koszorúzott Ľubomír Grega, az Óváros polgármestere, Štefan Čabala, a Tóváros alpolgármestere, Szőlős János, a Kassai Önkormányzati Kerület alelnöke, a magyar iskolák képviselői és számos magyar szervezet vezetője és tagja.
A koszorúzást követően a résztvevők átsétáltak a Hunyadi utcai Márai Stúdióba, ahol a műsor második részében Mészáros Tibor és Kovács Attila Zoltán mutatta be a Régi Kassa, álom c. kötetet, mely a budapesti Helikon Kiadónál jelent meg. Az előbbi a kötetet szerkesztette és a bevezető tanulmányt írta, az utóbbi a kiadó vezetője. A műsort Máté László vezette. Ő már régebben javasolta, hogy a Költészet Napja ne csak József Attiláról, hanem Márairól is szóljon, de még csak válaszra sem méltatták javaslatát. A városnak és nekünk is adósságunk van vele szemben. Mészáros Tibornak személyes érdeme, hogy az emlékszoba megnyílhatott.
Mészáros elmondta, arra törekszik, hogy az ilyen könyv címe idézet legyen. A fejezetcímek is ez az elvet követik. E könyv egy sorozat része. Az első kötet Budán lakni világnézet címet viseli. Ez Márai és Buda kapcsolatát mutatja be monografikusan. Ez a kötet most szülővárosával foglalkozik. Ő mit mond, gondol a Városról. Eleinte úgy gondolta, egyszerűbb dolga lesz. Ám kiderült, egyáltalán nem. Márai emlékei egyrészt legkorábbi éveihez kötődnek, majd megszakításokkal tarkított időszak következik. Nyugodt lélekkel a legönéletrajzibb irodalommá tette életét. Sok a visszaemlékező jellegű írás. Tíz témakörre, fejezetbe rendezte az író gondolatait. Igyekezett a helyszíneket, a családot, a Dómot, a portrékat minél sokoldalúbban bemutatni. S ebből kirajzolódik kötődése és ragaszkodása a Városhoz. Azt írja, húsz évig nem volt Kassán, de ez nem igaz. Irodalmi estet azért tartott. 1938-ban jön Kassára ismét. Önfeledt örömmel, hiszen álma valósággá lett. Kassa visszatért. Majd szkeptikusabbá válik, mert a két évtized sok mindent elvett a várostól, de tőle is. Nem találja, amit keresett. Egy alkalommal 24 óra után szinte hazamenekül. Valamit elvesztett. A gyermekkort. Hiába jött emlékeket halászni szülővárosába. Betér a Mészáros utcai házba, a falon apja borotvatükrének helyét látja. A Fő utcai házba már be sem néz. El kell innen menni, mert nincs folytatás. Minden már csak emlék. Valamit keresett, de nem talál(hat)ta meg.
Kovács Attila Zoltán a Helikon Kiadó átalakulásáról és kiadói elképzelésekről beszélt. Ő tavaly került posztjára. Kolozsvári születésű. A szülei menekültek el a Ceaușescu-diktatúra elől. Így közel áll hozzá Márai világa. Az ő munkáinak kiadása válságmentes övezetet jelent. Bármit kiadnak tőle, az anyagi sikert hoz. Ezt a kötetet hatnyelvűnek tervezték, ám az ügy megfeneklett. Kassa Európa Kulturális Fővárosa 2013 szervezői nem tartottak igényt egy ilyen munkára. Számos kiadványt terveznek még Máraival kapcsolatosan. Fel kellene dolgozni a Szabad Európa Rádióban adásba került szövegeit is. És hiányzik egy jól megírt monográfia is, melyen Mészáros Tibor már dolgozik. Szóba kerültek Lola naplói is. 299 füzetet hagyott hátra. 1948-tól, az emigrációba vonulástól írta a 80-as évek elejéig. Mivel megromlott a látása, egyre nagyobb betűkkel írt. Ő ott állt a háttérben, de nincs kiemelve. Nem derül ki róla, ki is volt valójában.
Máté László elmondta, Kassa város keresztény-demokrata vezetése elutasította az Emlékszoba gondolatát. Csak úgy lehetett megvalósítani, ha a nemzetiségek klubjával karöltve létesül. A szobor is gyűjtésből készült. Nem a város finanszírozta. Majd sorolta a visszásságokat, a felemás hozzáállást. A város mai vezetői nem mondják ki, Márai magyar író volt!
Ezt követően, Dékányné Jáky Judit, az író unokatestvérének leánya számolt be olaszországi élményeiről. 2000-ben Salernóban nagy kiállítást rendeztek, ahol az életművet mutatták be. Akkor egy salernoi olasz-magyar házaspár kutatta Márai ottani emlékeit és így beszélhetett olyan személlyel is, a ház gondnokával, aki az írót ismerte, ami számára különleges élmény volt. Ez a házaspár összefogta az olasz Márai-rajongókat, akik vizsgálódtak hol élt, mit csinált? Így alakult a Márai Sándor Magyar-Olasz Kulturális Egyesület. Ebből egy szoros barátság alakult ki. Salernóban szobrot állítottak az írónak, mely a budapesti Mikó-utcainak a párja.
Máté László még megemlékezett Judit apjáról, Jáky János jogászról, aki mindig magával hordott egy Márai-kötetet és egy üveg bort, amivel megajándékozta tárgyalópartnereit. Sokrétű, fáradhatatlan aktivitást fejtett ki, hogy nagybátyja szellemi hagyatékát közkinccsé tegye.
„Márai Sándor európai útlevelünk. De belépni csak úgy tudunk, ha ismerjük. Önbizalmunkat erősítheti, hogy élő örökséggel rendelkezünk. Egyedüli hazánk a magyar nyelv, ahogy az író is vallotta.” – fejezte be mondanivalóját Máté László.
Filipko József még elmondta, Máraival kapcsolatosan a szlovák általános iskolákban rajzversenyt hirdetnek, aminek következtében a szülőkhöz is eljut Márai neve és talán szellemisége is. Elmondta még, további három bátor tervük van, de ezeket még nem óhajtja elárulni. Hadd legyenek meglepetések!
A könyvből vagy harminc példány egyből el is fogyott.
Az ünnepségre a Kassa Európa Kulturális Fővárosa rendezvénysorozat keretén belül került sor. Azt úgy a város, mint Szlovákia Kulturális Minisztériuma anyagilag támogatta. A szervezők között találtuk a Nemzetiségek Klubját, a Márai Sándor Emlékszobát, a város közgyűlése mellett működő Nemzeti Kisebbségek Bizottságát, a Márai Sándor Magyar Tanítási Nyelvű Gimnáziumot és Alapiskolát, valamint a Kassai Polgári Klubot.
Ez volt a Tisztelet Márainak, tisztelet Kassának rendezvénysorozat harmadik fejezete, mely szívet melegítő emlékünk marad.
Balassa Zoltán
További fényképek a Képgalériénkban ITT >>> tekinthetők meg.
{iarelatednews articleid=”38970,38959″}
