Koncz Zsuzsa szerda este megtöltötte a dunaszerdahelyi kultúrházat, a ma estére tervezett komáromi koncert viszont elmarad, illetve azt május 21-ére halasztották.
Dunaszerdahelyen még úgy tűnt, Koncz Zsuzsa másnap, Komáromban ismét átélheti a felvidéki rajongók szeretetét, tiszteletét. Az állótapssal jutalmazott énekesnő hálás mosolya erre utalt, később azonban kiderült, a hangszálai begyulladtak.
Koncz Zsuzsa a dunaszerdahelyi koncertre – ahogy tőle megszokhattuk -, teljes csapattal érkezett, Závody Gábor négyfős zenekarával kísérve. Tiszteletre méltó hozzáállás ez, hiszen kollégái között többen vannak, akik a zenei kíséretet letudják egy cd-hordozóval, jobb esetben egy zenész kíséretével. Koncztól erre még nem volt példa, legalábbis Dunaszerdahelyen nem, a közönség értékeli ezt, és ha KONC(z)ERT van, a telt ház garantált.
A két felvonásos koncerten (a szünetben a Kossuth-díjas művésznő szürke kosztümjét fekete-piros szoknyás megjelenésre váltotta) mintegy két tucat dal csendült fel, újak és régiek (ahogy Koncz mondta: „sok-sok-sok évvel ezelőttiek), miközben a közönségből szinte egymással versenyezve szaladtak fel a pódiumra a rajongók – egy-egy virágcsokorral. Az alaphangulatot már a nyitódalként elhangzott Ég és föld között című szám megadta. A 16 évvel ezelőtt íródott sorok aktualitása „szózatiasan” érvénye ma is: „Nincs senki más, aki helyedre léphet, / Itt születtél, és itt kell élned, / Nincs másik hely, nincs más idő, / Meghalnod is csak itt lehet”. Sajnos, egy szomorú aktualitás is párosult a sorokhoz, hiszen a közelmúltban hunyt el dal szerzője, Bódi László, a Republic együttes frontembere, aki számos további emlékezetes dallal gazdagította Koncz Zsuzsa repertoárját.
Akárcsak Bródy János, akit legjobb barátjának nevezett, a három zárószám mind az ő „tollából” volt: Jöjj kedvesem, Ha én rózsa volnék, valamint a Sárga rózsaként is ismert Miért hagytuk, hogy így legyen.
Burkolt társadalomkritika is megjelent a színpadon, ugyan József Attila szobrát a Parlament mellől a rakpartra tervezik áthelyezni, a költő megítélése Koncznál nem változik, a kedvence marad. Ezt a „Kertész leszek” vers eléneklésével is nyomatékosította. Elmondta azt is, hogy örülne, ha már nem kellene énekelni azt, hogy „Meglátod, rendbe jönnek majd a dolgaink…”, de még nincs így! Ennyi „politizálás” természetesen belefér egy koncertbe, főleg, hogy az a „standard Koncz-értékrend” mentén hangzott el.
A lényeg, hogy az a művésznő, aki pályafutása kezdetéről a „Hatvannégyben épp hogy elindultunk/ Hatvannégy nyarán még csak álmodtunk” sorokkal énekel (elhangzott Dunaszerdahelyen is), 49 évvel (! – szinte hihetetlen) később is a társadalom valamennyi rétegéhez szól, tisztán, hitelesen. Ennek köszönhetően négy korosztálynyi nézősereg töltötte meg a koncerttermet, és Koncz Zsuzsának, aki mindenkit üdvözölni akart, így kellett köszönnie: Sziasztok, szép estét kívánok, csókolom…
ON, Felvidék.ma
