Rimaszombatból Komáromba vándorol a Nyelvében él… kiállítás

Rimaszombat után május 9-én a komáromi Selye János Gimnázium aulájában nyitják meg a tárlatot, ahol Orosz Örs és Szalay Zoltán a kiállítás mellett szintén bemutatják „A hely nevei, a nyelv helyei” könyvet is, melyet az MTA-n is bemutattak.

A somorjai Fórum Kisebbségkutató Intézet, a Rimaszombati Városi Művelődési Központ és a Közért polgári társulás szervezésében a Tompa Mihály Országos Vers-és Prózamondó Verseny keretében Rimaszombatban is megnyitották a vándorkiállítást.
A szónokok Tóth Csilla, a Csemadok Rimaszombati Területi Választmányának az elnöke, Szabó Krisztián, a Közért polgári társulás vezetője, Orosz Örs, a kiállítás kurátora és Szalay Zoltán, a szlovák kormányhivatal jogi tanácsadója voltak.
Szalay Zoltán a rimaszombati, április 25-i megnyitón bemutatta „A hely nevei, a nyelv helyei – A kisebbségi nyelvi jogok története Szlovákiában 1918–2012″ című könyvet is. Rimaszombatban a tárlat 2013. május 8-ig látogatható a Ganévia Galériában.

A kiállítás megnyitóján készült videótudósítás a Magyar Interaktív Televízióban, ITT>>> tekinthető meg. A fényképek Képgalériánkban ITT>>>.

A somorjai Fórum Kisebbségkutató Intézet és a prágai Károly Egyetem közös anyagát eddig három országban, majd harminc helyen láthatta a közönség. A kiállítás feltárja, hogy hogyan alakult elsősorban a vizuális kétnyelvűség 1918 óta napjainkig.
A látható képanyag egy dél-szlovákiai felmérés eredménye, melynek során több mint 530 települést fotóztak végig az aktivisták. Így mintegy 20 ezer kép közöl válogatták össze a tárlat anyagát. Előkerültek régi utcatáblák, útjelzők, egyéb feliratok. A legkülönösebbnek és a kulturális örökség szempontjából is legértékesebbnek azt a hármas öntöttvas útjelző táblát tartják, melynek darabjai három helyről kerültek elő. Érdekessége, hogy amíg ez a kétnyelvű útirányjelző tábla a maga korában természetes volt, ma a civilek kezdeményezéseként kikerülteket a hatóságok azonnal eltávolítják…
A kiállítás célja, hogy az emberek szembesüljenek azzal, ami korábban tájainkon elfogadott gyakorlat volt, ma nehezen, vagy egyáltalán nem működik.

A hely nevei, a nyelv helyei című, gazdagon illusztrált, négynyelvű kötet az első világháború után Csehszlovákiához került, ma Dél-Szlovákia részét képező magyarlakta terület nyilvános nyelvhasználatát ismerteti 1918-tól napjainkig. A köztéri feliratok, az utcanév-, jelző- és hirdetőtáblák általában tükrözik a többségi és kisebbségi nyelvhasználat hivatalos támogatását vagy tilalmát, azonban a nagyvonalú törvényi szabályozás sem elegendő, ha a társadalmi közeg ellenséges vagy elutasító.
Az MTA 184. közgyűléséhez kapcsolódó Külső Tagok Fórumán a kötetet bemutató Gyáni Gábor akadémikus a jogszabályalkotás és jogalkalmazás mindennapi gyakorlatáról beszélve rámutatott: a társadalmi felelősség, hogy a méltányos köztéri nyelvhasználat lehetővé váljon, amelyhez civil kezdeményezések is szükségesek.
Az Orosz Örs, a Károly Egyetem földrajz szakos doktorandusza szerkesztésében megjelent mű a hivatalos nyelvpolitikai intézkedések áttekintése mellett korabeli, egy- vagy többnyelvű iratok, hirdetmények, kereskedelmi szerződések, reklámfeliratok, plakátok fotóival érzékelteti a térségben lejátszódó, a kisebbségi nyelvhasználatot háttérbe szorító folyamatokat. A kötet szerzői a jelenleg érvényes nyelvhasználati szabályozás lényegi kérdéseire, problémáira is felhívják a figyelmet, és a nyugat-európai példák nyomán szemléletváltást sürgetnek.