Bizonyára lesznek, akik megütköznek állításomon. Márpedig így igaz. Ugyan nem vagyok református Nostradamus, sem csillagjós. Még kevésbé kártyavető, vagy tenyérjós. Mindezek nagyon távol állnak tőlem. Miért állítom mégis: tudom mi vár Rád 2026-ban? Mert megismerhettem karácsony Gyermekét és húsvét Töviskoronás Királyát, s mennyei Atyjának a kijelentését.
Ismerem azt a veretes, 500 éves bibliás-kátés református hitet, ami tér-idői változások közben is nemzet-, egyház- és egyéni életmegtartó erőforrás lett. S azok boldog bizonyságtételét a lelki vakok völgyében, akik hitvalló református énekünk szerint rábízták minden földi létpillanatukat Arra, aki „Gondviselő, jó Atyám vagy, / Ó, én édes Istenem!”. Legfőképpen ismerem az Élet Könyvének, az életvezetés tökéletes tanácsadójának, Bibliánknak gyönyörűen igaz sorát:
„A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés” (Zsidók 11,1).
Minden ünnepi pillanatban, így az újesztendő első óráiban is lelkem plazmaképernyőjén elvonulnak azok, akik meggyőző és jó bizonyságai a Gondviselő Atyába vetett hit mindeneket felülmúló értékének és erejének. Akik tudták: „nincs itt maradandó városunk, hanem a jövendőt keresték, mert jobb haza után vágyódtak, a mennyei után” (11,14kk). Ilyen hittel mentek át személyes életük és népük, s a világ sokszor véres, gyilkosoktól hemzsegő terepén. Terepjárók nélkül, felsebzett lábbal és felsajduló szívvel taposva az utat, amit Isten adott nekik. Hit által, a Gondviselőbe vetett feltétlen bizalommal járt Mózes Egyiptomban és a pusztában, mint aki látta a láthatatlan Istent. Hit által kelt át a választott nép a Vörös-tengeren, és hit által omlottak le Jerikó kőfalai. Soroljam? Olvassuk el a Zsidókhoz írt levél 11. fejezetét 2026. évi életvezetési modellüzenetként.
Miért merek írni arról, ami Rád vár? Mert a Heidelbergi Káté már a 17. században egész nemzetünk, népünk jóízű lelki kenyereként kisiskolástól tudósig mindenkit meggyőzött állításom igazáról:
„Mit használ nekünk Isten gondviselésének a megismerése?
Azt, hogy mindennemű viszontagságban tűrők, a boldogságban háládatosak, a jövőt illetően pedig hűséges mennyei Atyánk és Istenünk iránt jó reménységben legyünk afelől, hogy semmi teremtmény sem szakaszthat el minket az Ő szeretetétől, mivel minden teremtény annyira az Ő kezében van, hogy az Ő akarata nélkül semmit sem tehet, sőt még meg sem mozdulhat” (Heidelbergi Káté 28. kérdés-felelet).
A bibliai és a kátés bizonyságtétel merésznek tűnő, de cáfolhatatlan állításom alapja. Legfeljebb lesznek, akik nem hiszik ezt, de attól történelmi tény, valóság, amiről írok. Mi vár Rád 2026-ban? Mindenfajta viszontagság. Lehet, egyéni próbatétel, betegség, anyagi, érzelmi csőd, elhagyatottság, megvetés, nem várt csalódás. De erre fel lehet készülni. A káté felkészítő modellje szerint mindebben legyünk tűrők önnevelési gyakorlatként. Így nyerjük meg az életharcokat. Nem helyes felesleges vitákban pazarolni, égetni el belső energiáinkat. Bizton várjuk mindezeken átvezető jelenlétét Urunknak. Az életút mellett mindig nyílik néhány virág is, ahogyan a havasi gyopár a szikkasztó sziklák közt. Ha ezeket a gyopáros pillanatokat hálával meg tudjuk köszönni, akkor kegyelemről kegyelemre jutunk. Edződünk. A próbatétel és a hálára indító mozzanatok hideg-meleg váltakozásában. Önző, elvadult, harácsoló világunkban, még az intim kapcsolatainkat is fenyegető piranja-viszonyok között a hála maga a havasi gyopár fölé kiterjesztett védő kéz.
Mi vár még rád? Szaggató erők, melyek megirigylik boldogságodat. Ilyenek között jó reménységben maradhatunk, mert minden teremtény, rosszakaróid, gáncsvetőid, irigyeid is Isten kezében vannak, akik Őnélküle még csak meg sem tudnak mozdulni és ítéletüket nem földi bíróság mondja majd ki. És ez kárhoztatóan súlyos. Meg vagyok győződve, hogy bármilyen helyzet jön is Rád, biztos kézben vagy, mert a „nem szeretem helyzetek” is Gondviselő Urunk kezében vannak. Pál apostol bizonyságtétele életvezetési modellünk fontos eleme:
„Nem emberi erőn felüli kísértés esett rajtatok, mert Isten hű, és ő nem hagy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek, sőt a kísértéssel együtt a kimenekülést is megadja majd, hogy el tudjátok hordozni” (1Kor 10,13).
A Gondviselő Istenbe vetett hit egyetemes polifóniája
Ezernyi példát említhetnék a fenti bibliai példák mellett. Most csak ezeket: Kálvin genfi reformátorunk 1548-ban levelet írt Eduard Seymour angol hercegnek. A Bibliát és a kátét, a nép lelki oktatásának, és az életvezetés emberi biztosításának kulcsaként ajánlotta figyelmébe Anglia népe és virágzó jövője érdekében. Talán nem is eredménytelenül.
Gömörország református papköltője, Tompa Mihály Olajág c. kötetében 1883-ban így írt:
„Az én véges látásom nem hathat a holnap titkába. A te felséges tekinteted előtt pedig meg nyílik a jövendő s az idők végetlenségébe látsz. Tudod: mit rejtenek és szülnek az évek, és hatalmad parancsol a történendőknek; látod életpályámat is, nálamnál jobban ösmered szükségeimet: cselekedjél tehát velem mindenben bölcsességed és jóságod szerint, hogy én, ki erős bizodalommal könyörgök hozzád az év kezdetén: szívem forró hálaadása közt zárhassam be majdan ennek végóráját is”.
1864-ban Hermann Josef Kappen bajor protestáns lelkész fantasztikus, örökzöld imát írt évkezdésre. Íme:
„Uram, szabj határt a fölösleges pazarlásnak, és formáld a határokat fölöslegessé. Ne engedd a pénzhamisítók ügyködését, és azt sem, hogy a pénz hamis embereket formáljon. Az utolsó szót fogd vissza a feleségek ajkán, és emlékeztesd mindig a férjeket az első kedves, szerelmes szóra. Te mutasd meg barátainknak az igazságot, és szerezz az igazságnak több barátot. Te változtass azokon, akik a közéletben tevékenykednek, de nem a közjóért buzgólkodnak. Add, hogy tisztán lássunk: akinek tele van a pénztárcája, nem mindig van tele a szíve jóindulattal. Te adj a kormányon levőknek jobb német nyelvet, s a németeknek jobb kormányokat. Segíts, hogy azt mondjuk el, amit gondolunk, s hogy meg is tegyük, amit mondunk. Uram, könyörülj rajtunk, hogy Hozzád, a mennyekbe jussunk, de ha lehetséges, ne most azonnal. Ámen”.
Amikor a drámai délszláv háború folyt, a félelem és a bizonytalanság mélypontjain délvidéki református népünk a gondviselés himnuszaként énekelte az Úr csodásan működik kezdetű énekünket. Mintegy saját kétségbeesésük ellen, félelmeik oszlatására. Akkor is, amikor a templomtornyot gondnok presbiterével együtt szétlőtte az ellenséges tanklövedék: „Mint titkos bánya mélyiben / Formálja terveit, De biztos kézzel hozza föl, / Mi most még rejtve itt”. És Gondviselő Istenük biztos kézzel hozta fel a szinte kilátástalannak tűnő, még rejtett béke idejét. Sokan lettek így is névtelen hithősök a háborút és a terror borzalmait maga mögött hagyónak hitt digitális világkor kezdetén.
Mi most azért könyörgünk, amint ma, 2026. január 1-én, a giornata della pace, a béke napján XIV. Leó pápa is tette, minden keresztyén békevágyának adva hangot: a háború semmire sem megoldás. Az emberiségnek ez a kísértete mielőbb tűnjék el világunkból. Akkor így is megpillanthatjuk káténk mai életvezetési igazságát: „Semmi teremtmény sem szakaszthat el minket az Ő szeretetétől, mivel minden teremtény az Ő kezében van”. Gondviselő Istenünkbe vetett erős hitet kívánok 2026-hoz mindenkinek!
Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma
