„Szomorúan figyelem, ahogy fokozódik a helyzet a gömbaszögi tábor körül”. Ezzel a drámainak szánt felütéssel indítja „Bosszútábor” néven a világra szabadított blogbejegyzését a Most-Híd frakcióvezetője. Amely bár stílusát tekintve bizonyára helyt állt volna a béketábor bármely pártközlönyének címlapján, most jól megfér a mostanság szépen megszaporodott béraggódók által elkövetett irományok sorában is.
De mindjárt meg kell állnunk az elején. Ha Solymosi László – mint írja – szomorú a helyzet fokozódása miatt, akkor ez ellen két dolgot tehet. Vagy lekísér két-három sörrel egy üveg jófajta háztájit, vagy maga gondoskodik arról, hogy befejezzék áldásos tevékenységüket azok, akik itt a helyzetet napok óta fokozzák. Miután ez utóbbiban ő és pártja nyilvánvalóan ellenérdekelt, marad az első opció.
A zsák azonban ezúttal a sok kilógó szögtől úgy néz ki, mint egy felpuffadt döglött sündisznó. A vegyespárt frakcióvezetője a régi nagy propagandistákat megszégyenítve sűrít három mondatba egy elhúzódó táborháborúra is elegendő ellenséget: „Idén azonban váratlanul ellenfele akadt a tábornak. Az MKP ifjúsági csoportja Martosra célzottan ellentábort szervezett az immár évek óta Krasznahorkán megvalósuló gombaszögi tábor ellen. Közleményük szerint „az erdélyi Tusványos mintájára” szeretnének szabadegyetemet szervezni, az időpont kiválasztása azonban egyértelmű üzenet: az MKP-nak elege lett belőle, hogy a civilek pattognak, és meg akarja fojtani táborukat ezzel a kimondottan ellenséges lépéssel”.
Hát igen, ez itt kérem a vegytiszta, hamisítatlan, újrahasznosított bolsevik tempó Most-Híd kiadásban. Aki nem velünk, az ellenünk! Mától netán lövünk is, elvtársak?
Szűcs Dániel, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”39603,39475,39521,39560″}
