Az Ipolysági Református Egyházközség szervezésében augusztus 5. és 10. között került sor a barsi egyházmegye gyermektáborára Nagysallón. A tábor alapjául a felvidéki lelkészek által kidolgozott, KOEN alapítvány által kiadott, „Az időutazó” cím alatt futó program szolgált. A délelőttök sportolással és játékkal teltek, a délutánok pedig a nagysallói templom hűs falai között zajlottak „időutazásokkal”.
A Nagysallón megrendezett táborba az egyházmegye gyülekezeteiből érkezett a közel húsz résztvevő: Pozbáról, Felsőszecséről, Zselízről, Nagyölvedről, Oroszkáról, Kálnáról, Kétyről, Farnadról és Sáróról. Az öt napos együttlét zökkenőmentes lezajlását lelkipásztorok és önkéntes pedagógusok – Bagocsi Szilvia, Csernyík Magdolna, Garamvölgyi Szilvia, Dukon András, Szaller Gárbor, Szathmáry Zsuzsa és Izsmán Jónás – biztosították.
A mai világ nagyon sok választási lehetőséget kínál, sőt naponta döntés helyzetbe kényszerít minket, amikor választani kell, hogy merre tartunk. A helyes navigáció nélkül azonban nagyon könnyen eltévedhetünk, célt téveszthetünk. A keresztyén ember számára a legjobb navigáció maga Isten igéje, amely elvezet bennünket a helyes útra, végül pedig a mennyei honba. Isten igéjéből azt is tudjuk, hogy csak egyetlen helyes út létezik Isten felé. Jézus mondja: „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet, senki sem mehet az Atyához, csakis Énáltalam. Jn 14,6 ” Ez az ige volt a hét központi üzenete is, ami köré csoportosultak a bibliai történetek.
Így utazhattunk vissza az időben Jónás korába, aki először engedetlen volt Isten szavának, de miután megtanulta a leckét és engedelmessé lett, nagy dolgokat cselekedett vele az Isten. A mi életünkben is akkor tesz az Isten nagy dolgokat, amikor engedelmesen figyelünk az Ő igéjére. Az Ő útján járva láthatjuk Istent cselekedni az életünkben.
A következő naptól Jézus korába utaztunk. Találkozhattunk a fővámszedő Zákeussal, aki csalással nagy vagyont szerezhetett, de ez nem tette őt boldoggá. A Jézussal való találkozása viszont megváltoztatta, vagyona felét a szegényeknek adta, akiktől pedig kizsarolta a pénzt, azoknak a négyszeresét adta vissza. Így vált Zákeus becsületessé s találta meg boldogságát.
A gonosz szolga története megláttatta velünk a megbocsátás fontosságát. Bárki bármivel is tartozzék nekünk, még ha jogos is a haragunk, tudnunk kell megbocsátanunk. Mi sokkal többel tartoztunk Istennek, s Ő mégis elengedte nekünk a tartozást. Mi is tartozunk a másiknak megbocsátani , ahogy imádkozzuk is az Jézustól tanult imádságban: „Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek”.
Sok dolog okoz örömet az ember életében, amiről szívesen beszél is. Akik megtapasztalták Jézus feltámadását, a mában való munkálkodását, boldogan viszik tovább az örömhírt: Jézus él! Nekünk is ezt kell tennünk, elmondanunk azt, amit megtapasztalhattunk Jézus közelében, amit megértettünk az Ő igéjéből.
Ha mindezeket betartjuk, az még nem garancia arra, hogy a mennyek országába jutunk. Ezek megtartása nagyon jó, de az ember saját erejéből nem tudja megcselekedni. Éppen ezért ahhoz, hogy a mennyei lakosok lehessünk Jézushoz kell először jönnünk, őszintén megvallani bűneinket, bocsánatot kérni, és életünket az Ő kezébe helyezni. Akik ezt megteszik kapnak új, mennyből jövő erőt, a Szent Lélek erejét a jó véghezviteléhez és a rossz elhagyásához, az Isten szerint való élethez.
Esténként Hudson Taylor élettörténetével ismerkedhetünk meg, aki az elsők között vitte az örömhírt Kínába – számolt be a tábor történéseiről a Reformata honlapnak Izsmán Jónás ipolysági lelkipásztor.
Reformata, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”32488,30021,29138,24232,22692,20788″}
