Makrancon augusztus 20-ám hazai és a környék hívei és papjai immár másodszor tartottak ünnepi körmenetet az első szent magyar család ereklyéivel. A helyi egyháztanács tavalyi kezdeményezése visszhangra talált. Múlt éven újabb értékkel gazdagodott az egyházközség. Sokak álma és vágya teljesült. Azóta toronyórák mutatják és jelzik az időt. Ezáltal a Szent István király tiszteletére szentelt templom tornya már nemcsak jól látható, de hallható is. Láthatóvá és hallhatóvá lett az a tagadhatatlan tény, hogy a község Krisztus-hívői értik az idők jelét: tudatosan tanúságot kell tenni az evangélium közvetítette értékrendről.
Szent István, Boldog Gizella és Szent Imre ereklyéinek Makrancra jutása, valamint a tavaly megtalált és felújított ereklyehordozónak tagadhatatlan üzenetértéke van: minden korban, minden helyen, minden helyzetben példaértékké válhat az ember, ha annak a Krisztusi tanításnak a fényében él, aki egyedül mondta önmagáról: én vagyok, az út, az igazság és az élet.
A szentmise főcelebránsa és ünnepi szónoka, a falu szülöttje, főtisztelendő Gajdo József, jánoki plébános volt, aki szentbeszédében többek között arról elmélkedett, hogy Szent István király, lelke mélyéig keresztény volt.
Azzal a meggyőződéssel igyekezett a keresztény hitet terjeszteni országában, hogy az vallási és erkölcsi mértéket és értéket ad az embereknek. Mindez az ország felemelkedését szolgálja és biztosítja megmaradását évszázadokon keresztül. Ő nem csupán államot szervezett, hanem minden erejével segítette az egyházi szervezet kiépülését is. Nem a nyugati hatalmak uralkodóival ismertette el királyságát, hanem a római pápától, II. Szilvesztertől kért és kapott koronát, amely országa egységének, szabadságának és kereszténységének jelképévé vált.
A körmenet végén Lacko Mária, polgármesterasszony az elért eredmények kapcsán ismételt örömömét fejezte ki és mondott köszönetet elsősorban az Asszonykórusnak és a fiataloknak a méltóságteljes éneklésért, az egyháztanács tagjainak a rendezvény megszervezéséért, és mindazoknak, akik bármilyen módon hozzájárultak az értékteremtéshez, annak őrzéséhez és továbbadásához.
A lelki találkozó ünnepélyes kenyéráldással zárult. Az egybegyűltek látható örömmel vittek haza egy-egy megáldott cipót, hogy azt otthon megtörjék és közösen elfogyasszák szeretteikkel. Így a megáldott kenyér az összetartozás és megmaradás jele és eszköze lett azon a helyen, ahol Isten megszületni engedte és élni bátorítja övéit.
Gábor Bertalan, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”41103,41180″}
