Kassán augusztus 21-én emléktáblát avattak 1968 szovjet áldozatainak. A kassai emléktáblák sorsa bizarr módon alakult. Kalmus most is – ahogy az Esterházy szoboravatásnál – elemében volt. Ízléstelen volt a kirohanása.
A Szovjet Hadsereg megjelenése Kassán is nyilvános ellenállásban ütközött. Sokan vonultak tiltakozásuk jeléül az utcára. Hajnali 2-től kezdve vonultak páncélosok és tankok a város utcáin. Reggel 9-kor elhangzott az első figyelmeztető lövés. Sokan kövekkel és kezük ügyébe került téglákkal dobálták meg a páncélozott járműveket. 12:30-kor a szovjet katonák a fegyvertelenül tüntető tömegbe lőttek.
Az első áldozat egy 16 éves fiú, Michal Hamrák lett.
Röviddel a tragikus események után Arpád Račko, szolnoki születésű kassai szobrászművész fehér márványtáblát helyezett el a Fő utca 7-es számú házon, melyben egykor a Tuzex üzlete működött. Itt nyugati valutáért lehetett árut vásárolni. Miután a neosztálinista rendszer megerősödött, a táblát ismeretlen tettesek eltávolították. Ezután a szobrász Lenint és más aktuálpolitikai szobrot is készített.
1990. augusztus 21-én Račko az eredeti tábla másolatát ismét elhelyezte az épületen. Ezt azonban Peter Kalmus eltulajdonította, majd megsemmisítette, csupán a fémbetűket vette ki belőle. Ő ugyanis saját emléktábláját kívánta elhelyeztetni. Ezt el is érte.
1991. június 24-én leplezték le az újat, melyet rajta kívül még Jana Kalmusová és Jozef Kužidlo készített. Ez az művészileg érdektelen emléktábla állt e helyen több mint húsz évig. (Kalmus volt az, aki toalett-papírral meggyalázta Esterházy János kassai mellszobrát, és minden tiltakozás ellenére, alkotásait Debrecenben kiállították, a város nagyobb dicsőségére. Ekkor az egyik magyar csatornának azt nyilatkozta, ez művészi tiltakozás volt részéről és amúgyis jó minőségű toalett-papírt használt!)
Kladek Gábor, kassai műemlékvédő és művészettörténész kutatásai nyomán a lista kiegészült és már nem hat, hanem kilenc név olvasható az új emléktáblán (Ján Bajtoš, Michal Hamrák, Ján Hatala, Bartolomej Horváth, Jozef Kolesár, Ján László, Ladislav Martoník, Ivan Schmidt, Ignác Šablatúra). Azt nyilatkozta, számára az egyik legkellemesebb meglepetés, hogy az Igazságügyi Orvosi Intézet a hatalmas nyomás ellenére, érintetlenül megőrizte a szükséges dokumentumokat. Ezt a legújabb listát néhányan vitatják, mert szerintük nem egyértelmű, hogy a megszállók rovására írható-e a haláluk. Akad köztük, aki autóbalesetben húnyt el. Viszont László János neve hibásan szerepel az emléktáblán, úgy mint a régin is. Nem tudom, hogy Miskolc mellett élő leánya mit szól hozzá, hogy édesapját Jánnak írták.
Kalmus most is elemében volt. Ízléstelen volt a kirohanása. Azt állította, a régi tábla eltávolítása sérti szerzői jogait. Érdekes, amikor Račkoét ellopta, más szerzői joga nem sérült?
A hivatalos leleplezés előtt Ladislav Rovinský tartott egy rövid, ám velős beszédet. Azzal kezdte, azért jöttünk itt össze, mert emlékezünk az augusztus 21-ei megszállásra és annak áldozataira. A kommunistáknak „hála”, hosszú éveken át nem mondhattuk el az igazságot.
A megszállást baráti segítségnyújtásnak nevezték el, az árulókat az igazság bajnokaiként tömjénezték. A hazugságot és tettetést elvi állásfoglalásnak minősítették. A megszállást a korlátozott szuverenitás doktrínájával magyarázták.
A tragikus eseményeket követő normalizáció apparatcsikokat helyezett előtérbe, akik mindmáig döntenek sorsunkról. Ez tán már a mi hibánk is.
A 68-as megszállás Közép-Európa szovjetizálásának betetőzése volt. A kommunisták ezt már a világháború végén Moszkvában elhatározták. Kassán hirdették ki a hírhedt Kassai Kormányprogramot, mely előrevetítette az 1948-as kommunista hatalomátvételt, a „februári győzelmet”, a koncepciós pereket és ártatlan emberek halálos ítéleteit az 50-es években. A többpártrendszer felszámolását, a totalitárius rendszer kiépülését. És a 68-as megszállást is. Az apparatcsikok arról papolnak, hogy a múltat vastag vonallal végleg le kell zárni.
De hogyan nyugodjunk bele, hogy van egy lakótelepünk, mely a Kassai Kormányprogram nevet viseli? Számos utcánk van, mely kommunista apparatcsikok és egy vörös kozák atamán nevét viseli. Tartozunk valamivel a megszállás áldozatainak? Miben hittek? Miért nem maradtak otthon? Azért, mert nem értettek egyet a megszállással, a demokrácia és függetlenség eltiprásával.
Néhány órával később került sor az emléktábla hivatalos leleplezésére. Richard Raši főpolgármester beszédében azt mondta, hogy az áldozatok nem fölöslegesen haltak meg. Akkor szabadságunkat és függetlenségünket is elveszítettük és 21 évre eldőlt az ország sorsa. Egy éve ígéretet tett, hogy az emléktáblára felkerülnek a hiányzó nevek és ezt most megvalósította.
Vincent Samuely, a Szlovákiai Politikai Foglyok Konföderációja kassai szervezetének elnöke méltatta az áldozatokat, akik tüntettek és sorsuk tragikusan véget ért.
Tanulságos ez a történet, mert bizonyítja, hogy akár barna, akár vörös a diktatúra, az megreformálhatatlan. Húsz év normalizáció után a kommunista rendszer megbukott. Dicsőség az áldozatoknak, ne feledkezzünk meg róluk!
Egyperces néma csönd után, sor került a koszorúzásra.
Peter Kalmus az ünnepség lezajlása után szóban megtámadta a főpolgármestert. Azzal vádolta, hogy visszaél a hatalmával.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
Az avatáson készült fényképek Képgalériánkban tekinthetők meg ITT>>>
{phocagallery view=category|categoryid=1178|limitstart=0|limitcount=0|type=1}
{iarelatednews articleid=”41288″}
