Az idei Nemzetközi Könyvfesztivál legizgalmasabb eseménye sokunk számára Sunyovszky Szilvia „Csak semmi titok” című önéletrajzi írásának bemutatója volt. Zsúfolt házzal – ahogyan a színházban mondani szokás. Már 40 perccel a meghirdetett időpont előtt gyülekezett a közönség.
Régen láttuk nyilvános szereplésen Sunyovszky Szilviát – de úgy tűnik, aki egyszerűen feledhetetlen, az még a visszavonulást is megengedheti magának, anélkül, hogy elveszítené a rajongóit. „Mérhetetlenül tisztelem – mondja a mellettem ülő hölgy – Soha nem adta a nevét méltatlan dologhoz.” Igaz. Két „kényes” pozícióban is – mint körülrajongott sztár-színésznő és mint közéleti személyiség egyaránt – töretlenül megőriznie emberi méltóságát és ezzel együtt a közönség szeretetét. Hogyan sikerülhetett? Talán erre is választ várunk ebből a könyvből.
Az esemény élményszámba ment. Ritkaság az ilyen profi módon, előadás-szintűen megrendezett könyvbemutató. A zsúfolt terembe folyamatosan hozták a pótszékeket, és akik végleg nem jutottak ülőhelyhez, karéjban állták körbe a helyszínt. Ilyen esetekben szinte törvényszerű a
csúszás, a kavarodás, a kései kezdés. No, ilyesmi nem fordult elő. És ez is jórészt az ünnepelt közönséggel szemben tanúsított tiszteletének, az igazi művész megható alázatának köszönhető, melyet a szakma, a hivatás iránt tanúsít. Sunyovszky Szilvia ugyanis nem késett, mint ahogyan az ünnepelt dívák szokták, kis taktikával, hogy bevonulásuk emlékezetes legyen… sőt, nem is a kezdés időpontjában érkezett. Ellenkezőleg: a meghirdetett időpont előtt tíz perccel már köztünk volt, frissen, karcsún, elegánsan, kedvesen mosolyogva. Így volt idő fogadni a kollégák gratulációit, szólni az ismerősökhöz néhány kedves szót és véglegesíteni a bemutató menetét a kiadó igazgatónőjével, a szerkesztővel, a technikusokkal. Percre pontosan kezdődhetett a műsor.
Remek válogatást láthattunk a művésznő színházi- és filmszerepeiből, tévéjátékaiból, Shakespeare, Moliere, Móricz Zsigmond hősnői, elevenedtek meg a vásznon, no meg a felejthetetlen Zilia, A néma leventéből – mesterien ötvözött mozaikképeken. A Nő ezer arca. Mindegyik más és más de mindegyiken átszüremlik az az egyetlen egy. Sunyovky Szilvia a maga megfejthetetlen titkával: hogyan tud ez a gyönyörű nő egyszerre, egy időben fenséges bűbájosan kacér is lenni? „Csak semmi titok” – ígéri a könyv címében a művésznő. Nos, ezt a titkot mégnem sikerült megfejteni… Csak megcsodálni – még így „civilben” is.
Nézem a vásznon a szerepeiben és közben nézem „élőben” , ahogyan az asztal mellett, a pódiumon ül. Látom az arcát – a mostanit, kortalanul szép vonásait, rá-rá pillantok a kezemben tartott kötet címlapján nemes profiljára, és látom a váltakozó mozgóképeken régi szereparcait is – mintha az öltözőtükör három szárnyából verődne vissza több dimenzióban minden arcvonás.
Figyelem többszólamú mosolyát. A vásznon, ahogy a szerep kívánja: kacér, vagy megvető, vagy bájos, vagy huncut… A kivetítő előtt, élőben pedig most kicsit olyan, mint egy bakfisé, aki először lép nyilvánosság elé. Mintha lámpaláza lenne… Maga is a filmvásznat figyeli. Harminc-
huszönöt- húsz évvel ezelőtti önmagát a legkülönbözőbb színpadi helyzetekben. Arcán nyoma sincs fájdalmas nosztalgiának – hogy lám, elmúlt… Ellenkezőleg: mosolya örömöt sugároz és tán egy kis pici elégedettséget is – „ilyen is voltam”… „ez is sikerült”. Ki tudja hány emlék, arc, mozdulat villan fel benne egy-egy filmkocka láttán… A legmeghatóbb a külső szemlélőnek, ahogyan Sunyovszky Szilvia a partnerek produkcióját figyeli. A régi játszótársakat. Tolnay Klárit – mintha könnyes lenne az a mosoly. Pécsi Sándort – mérhetetlen meleg szeretettel. Vagy Sztankay István bravúros mozdulatait – elismerő nevetéssel.
Hamar eltelik a vetítésre kijelölt fél óra – pedig néztük volna ezt a briliáns művészi összeállítást még sokáig. De terítékre kerül maga a könyv. Gyönyörű kivitelű, színvonalas, gazdagon illusztrált album. Szépen, összeszedetten és nagy szeretettel szól róla és a művésznővel való közös munka öröméről a kötetet megjelentető Holnap Kiadó vezetője, Milkovics Eszter. Majd a fiatal szerkesztő, Nagy Borbála Réka rövid beszámolója következik. Arca, szeme talán még többet mond, mint a szavai: megtiszteltetetés, igazi öröm volt ezt a kötetet gondozni. Sunyovszky Szilviáról egykori rendezője, Szirtes Tamás beszél. A kolléga, a barát és egyben a rajongó hangján. Hogy jó volt együtt dolgozni. Hogy szép volt, amikor estéről estére felment a függöny. Amikor egyre-másra készültek a tévéjátékok és a színészeink értékes irodalmi művekből megfilmesítése kapcsán válhattak országszerte népszerűvé. Amikor sok magyar filmet forgattak Magyarországon…
„Csak semmi titok” – Sunyovszky Szilvia írása valóban őszinte, természetes és hiteles. Egy kivételes életút: Rozsnyótól a pozsonyi főiskoláig, Budapesttől a Kassai Thália Színházig, onnan vissza a fővárosi Madách Színházba és a magyarországi filmstúdiókba… Aztán a fájdalmas kilépés a rivaldafényből, majd a kultúrpolitikus felelősségteljes munkájának krónikája, amit mélyen megélt magyarsága tudatában a kisebbségben élő magyarok érdekében végzett. Nem egy hétköznapi karrier állomásai ezek. Különösen, ha számításba vesszük a könyvben hitelesen felvázolt politikai-társadalmi körülményeket. És nem egy hétköznapi lélek az, aki évtizedeken át egyforma tartással és méltósággal tudta megélni a kisebbségi lét megpróbáltatásait vagy éppen a multikulturális miliő sajátosságait. A ’68-as események alatt Csehszlovákiában a magyar diák sorsát, majd ideát a főiskolán a „cseh lány” státusát… Aki képes volt józannak maradni a sok főszereppel elkényeztetett budapesti színésznő trónusán… aztán lelépni a világot jelentő deszkákról, aztán felállni a padlóról… Bőven elég mindez egy könyv tartalmának. Ám a most szerzőként jelentkező művész nem elégszik meg ennyivel. Önnön sorsának állomásain keresztül hiteles korrajzot készít az elmúlt évtizedek korántsem eseménytelen időszakáról. Ráadásul megható emléket állít a korszak nagy művészeinek is, akiknek játszótársa lehetett.
Értékes, szép kiadvány, értékes tartalommal, egy értékes emberről. Valódi kincs a mai, ál-értékekkel telizsúfolt környezetünkben. Köszönet érte a Szerzőnek, és a kötetet gondozó a Helikon Kiadónak.
Medgyessy Éva/Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”40229,38575,39169,25793,24252″}
