Márton Áron-emlékévvé nyilvánították a 2026-os évet Romániában; szerdán a román képviselőház is megszavazta a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) által előterjesztett jogszabálytervezetet.
A román képviselőház szerdai ülésén 250 támogató szavazattal fogadta el az RMDSZ jogszabálytervezetét, mely Márton Áron-emlékévvé nyilvánítja 2026-ot az erdélyi püspök születésének 130. évfordulója alkalmából – közölte a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség.
„A döntés fontos lépés közös történelmi örökségünk megőrzésében, és hozzájárul ahhoz, hogy Márton Áron példája a jövő generációi számára is irányt mutasson”
– írták a közleményben.
A képviselőház ülésén Kovács Gergely gyulafehérvári érsek és Kerekes László segédpüspök, valamint Böcskei László nagyváradi megyés püspök, a Romániai Katolikus Püspöki Konferencia elnöke is jelen volt.
„A jogszabály elfogadása méltó tisztelgés Márton Áron püspök kiemelkedő életműve és közösségépítő szolgálata előtt, egy olyan személyiség előtt, aki következetesen kiállt az emberi méltóság, a szabadság, az igazságosság és a keresztény értékek védelmében, bátran szembeszállva minden diktatúrával és szélsőséggel” – írta az érsekség.
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök hangsúlyozta, hogy Márton Áron „ma is erkölcsi iránytű a XXI. századi ember számára”. Rámutatott: a gyors társadalmi és technológiai változások, a bizonytalanság és a közéleti feszültségek közepette felértékelődik azoknak a példája, akik világos értékrendet képviseltek, és nehéz időkben is következetesen kiálltak az emberi méltóság, a hit és a felelősség mellett.
„Márton Áron munkássága ebben ad kapaszkodót: megmutatja, hogyan lehet szilárd erkölcsi alapokra építeni személyes és közösségi döntéseinket”
– idézte a szövetségi elnököt az RMDSZ közleménye.
Szabó Ödön parlamenti képviselő szerint az emlékév egyben felhívás is a felelősségvállalásra, az emberségre és a társadalmi szolidaritás megerősítésére.
Az emlékév lehetőséget teremt arra, hogy 2026-ban országos szinten kulturális, oktatási és közösségi programok mutassák be Márton Áron szellemi örökségét. A törvény biztosítja, hogy a központi és helyi hatóságok, valamint a közszolgálati média anyagi és logisztikai támogatást nyújthassanak az emlékév rendezvényeihez.
A Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye által meghirdetett Márton Áron –130 emlékév február 12-én vette kezdetét Kolozsváron a névadó püspökké szentelésének 87. évfordulója alkalmából tartott ünnepi szentmisével.
A román parlament által jóváhagyott jogszabály ennek a programjait teszi bővíthetővé azáltal, hogy finanszírozási lehetőséget is biztosít. Általa a román közösség is jobban megismerheti az erdélyi magyar püspök szellemiségét.
A mártír sorsú Márton Áron püspök 1896. augusztus 28-án született egy székely földműves család harmadik gyermekeként Csíkszentdomokoson. Gyulafehérváron érettségizett 1915-ben, három nappal később megkapta katonai behívóját. Az első világháború alatt hadnagyként szolgált Doberdónál és az Ojtozi-szorosban, és háromszor sebesült meg.
1920-ban jelentkezett a Gyulafehérvári Papneveldébe. 1924-ben szentelték pappá, 1930-tól udvari káplán és püspöki levéltáros, 1932-től püspöki titkár volt. 1934-ben az Erdélyi Római Katolikus Népszövetség ügyvezető igazgatója lett, 1937-től címzetes kanonok, 1938-tól kolozsvári plébános volt.
XI. Piusz pápa 1938 decemberében nevezte ki a történelmi Erdély területét magában foglaló gyulafehérvári egyházmegye püspökének. Jelszava: „Non recuso laborem – Nem riadok vissza a munkától”. A következő nehéz évtizedekben az általa vezetett egyház biztos támasza volt az erdélyi magyarságnak. Karizmatikus személyiség volt, szavaiból, tetteiből belső erő, sziklaszilárd hitbeli meggyőződés áradt.
Amikor az Észak-Erdélyt Magyarországnak ideiglenesen visszajuttató 2. bécsi döntés kettészakította egyházmegyéjét, Romániában, Gyulafehérváron maradt. 1944 májusában a magyarországi zsidóság deportálása ellen, a háború után a romániai magyar kisebbség jogaiért emelt szót. Erélyesen tiltakozott, amikor 1948-ban a kommunista bukaresti kormány államosította az egyházi iskolákat.
Az 1949-es csíksomlyói búcsún mondott beszédét százezrek hallgatták, pár héttel később, június 21-én letartóztatták. Hollétéről még a Vatikánban sem tudtak, de a pápa címzetes érsekké nevezte ki. Koncepciós perét 1951-ben tárgyalta a bukaresti hadbíróság, és hazaárulás vádjával tíz év szigorított fegyházra és életfogytiglani kényszermunkára ítélték.
1955-ben szabadlábra helyezték, átvehette egyházmegyéje vezetését.
1957-ben tíz évre házi őrizetbe helyezték. A püspöki palotából csak a székesegyházba mehetett, de látogatókat fogadhatott, papokat szentelhetett. A nyomás enyhülésével 1969-ben elutazhatott a vatikáni püspöki szinódusra, 1971-ben fogadta VI. Pál pápa.
Az idős, betegséggel küszködő főpap 1976-tól több alkalommal felajánlotta lemondását a Vatikánnak. Ezt 1980. április 2-án fogadta el II. János Pál pápa, aki „az Úr legteljesebb, legkifogástalanabb szolgájának” nevezte őt.
Márton Áron fél évvel később, 1980. szeptember 29-én hunyt el. Holttestét a gyulafehérvári püspöki székesegyház kriptájában helyezték örök nyugalomra. Hamvait 2016-ban, a születésének 120. évfordulóján meghirdetett Márton Áron-emlékévben a székesegyház déli mellékkápolnájában található kőszarkofágba helyezték át, hogy bárki leróhassa előtte kegyeletét, és imádkozhasson folyamatban lévő boldoggá, majd szentté avatásáért.
MTI/Felvidék.ma
