A pénteken elhunyt Bajnok István gyermekpszichiáter az anyanyelven folyó oktatás élharcosai közé tartozott a Felvidéken. Rá emlékezve egy hét évvel ezelőtt, 2006-ban készült beszélgetésünkből idézek fel egy részletet…
Sokan vannak, akik nem az anyanyelven való oktatást választják. A kényszerű kétnyelvűségnek milyen következményei lehetnek?
– Számos előadásomban rámutattam, hogy ún. neurotikus tünetek jelentkeztek olyan gyerekeknél, akiket a kényszerű kétnyelvűség szerencsétlen helyzetébe kényszerítettek a szülei. Ennek későbbi eredménye olyan formában is jelentkeztek a gyermeknél, mint például az éjszakai bevizelés, a dadogás, a pislogás, és további viselkedési zavarok. Ezek már önmagukban súlyos gondok, viszont ezekkel még a személyiségzavar is párosul. Olyan alapvető kérdésekre sem tud majd egyértelmű választ adni, hogy ki vagyok?, honnan indultam?, hová tartozom?. Van, hogy sem az iskolatársai, sem pedig a vele azonos, de saját anyanyelvű oktatási intézménybe járók társai között nem érzi otthon magát.
Nem ritkák a vegyes házasságok. Itt milyen legyen a követendő út?
– A világ legtermészetesebb dolgai közé kell sorolnunk az anyanyelven való oktatást, hiszen a gyermekkori tapasztalatok ekkor lesznek legmaradandóbbak. Azt tartom követendő példának, ha a szülők anyanyelve különböző, akkor mindkettő saját anyanyelvén beszéljen gyermekével. Az ilyen gyermekek játszva elsajátítják mindkét nyelvet. Intellektuálisan fejlett családban ez nem lehet probléma. Tévedés ne essen, az ember nem az ellen ágál, hogy valaki tanuljon több nyelven. De az anyanyelvi oktatás fontosságának hangsúlyozását nem szabad összetéveszteni az az idegen nyelvek tanulása ellenpólusaként. Élettanilag legfontosabb, hogy a gyerek az anyanyelvén tanuljon, akkor ezekre lehet építeni.
Ön nem „csak” orvosként szerzett tapasztalatokkal rendelkezik, a közéletben is jelentős szerepet vállalt, korábban – még Csehszlovákia idején – parlamenti képviselő is volt. Miben látja a közéleti elit felelősségét ebben a sarkalatos kérdésben?
– Szomorúan kell megállapítanom, bár a parlamenti képviseletünk viszonylag erős, az anyanyelvi oktatás és a nyelvhasználat törvénye a mai napig a levegőben lóg. Ezt én sérelmezem, ezek olyan kérdések, amelyeket nem lenne szabad elnapolnunk, még annak árán sem, hogy jóban legyünk koalíciós partnereinkkel. Van egy álom, melyet régen megfogalmaztunk: anyanyelvű oktatást az óvodától az egyetemig. Hát ezen a téren még vannak hiányosságok. Nekem a rendelőmben is ki volt írva: „anyanyelvünkön is beszélünk”. Volt, aki megütközött rajta, még a magyarok között is! – mondta Bajnok István.
Oriskó Norbert (Megjelent a Szabad Újság 2006. július 26-i számában){iarelatednews articleid=”41695,41690,41689,26373″}