Az elmúlt napokban a szlovák miniszterelnök levélben fordult hozzám. Odáig még nem jutott el, hogy a borítékot megcímezze. Így vélhetőleg minden állampolgár postaládájába pottyantott egy ilyen kakukktojást. Jó minőségű papiroson, színes nyomású levélben Robert Fico mosolyogna rám, ha a mosolya mögött nem látnám a jól-rosszul kiszámított gesztust. A cápamosolyt. Ez a ragadozó bűvölő mosolya. Ha nem ismerném ennek a politikusnak a múltját, már csak azért a nekem adományozott mosolyáért sem szavaznék rá. Igaz, látszólag bő a választék. Nagy a tülekedés. Hiába, Szlovákia államfőjének lenni nagy dicsőség. Hacsak megnézzük az elődöket, mindegyik kommunista volt. Ez a jelölt sem kivétel. És ha hihetünk a közvéleménykutatásoknak, akkor ezt a hagyományt továbbra is követni fogjuk.
A fejlécen az óriásplakátokon látott szlogen: Felkészült Szlovákia számára. A szuggerálóan és önleleplezően mosolygó miniszterelnök mögött a címeres szlovák zászló. A címeres ember levélben mordul hozzám. Szerinte az államfőre komoly küldetés vár, védenie kell a szlovákiai politikai stabilitást és szociális békét, de „hazánk” megbízhatóságát külföldön. A jelenlegi csak lejáratta Szlovákiát, de Ficonak ehhez nem volt egy szava sem. Ez azt jelentené, hogy ő hasonlóképpen fog eljárni? Hiába, vidám dolog a politika.
De olvassuk csak tovább a sorjázó mélyen szántó gondolatokat. A levélíró szerint, ezt a feladatot nem teljesítheti egy olyan elnök, aki a politikát megbízatása idején sajátítja el, s az sem, akinek nincsenek kapcsolatai a szociális partnerekkel és a fontos külföldi képviselőkkel. Ficonak vajon milyen kapcsolatai vannak? Ezek mennyire megbízhatóak? Ezekre lehet építeni? Erről a levél szemérmesen hallgat. Pártja képviselői az EU-ban megszavazták a hagyományos családmodell leépítését. Ki mire szavaz, aszerint is megismerhető.
Ám milyen államfőre van szükség, az a következőkből kitűnik. A jelenlegi is megfelelt neki, mert egy bólogató Iván volt csupán, akinek mélyen szántó gondolatai nyomán mindenki fogja a hasát. És az a jelző, mellyel elődjét, Michal Kováčot illette házelnökként, inkább rá vonatkoztatható. Ez egy freudi elszólás volt a javából. De a következő mondatból kiderül, mire gondolt ez a mindenre felkészült, univerzális nagytapolcsányi superman: Az meg egyáltalán nem megfelelő személy, aki harcba bocsátkozik a kormánnyal és parlamenttel. Tehát nem jó az olyan elnök, akinek saját véleménye van, netán etikai tartása. Egyébként e levélben az erkölcsről és etikáról egy szó sem esik. Jobb is, mert akkor a levélíró helyett pirulnánk el. Egy posztkommunistától ez nehezen várható el. Az Úristenről, a Történelem Uráról is megfeledkezik. Nem meglepő ez, hanem megnyugtató: tiszta lelkiismerettel utasíthatjuk el ezt a jelöltet, mert alkalmatlan. Saját maga lőtte ki magát.
Bizalomért esd, mert érett mérlegelés után döntött úgy, hogy albérletet fog keresni a sokat látott Grassalkovich-palotában. Szlovákiának azokat a tapasztalatait kívánja felajánlani, amelyeket húszéves politikusi és jogászi munkássága során szerzett. Ez már azért „övön aluli” ütés a memóriára! Milyen jogász az, aki a Hedvig-ügyben a nyilvánosság előtt hazugságokat állított és képtelen volt ezért bocsánatot kérni!? Nem szenvedünk még amnéziában, hogy akkori nemtelen szereplésére ne emlékeznénk, amihez belügyminisztere, egy további „jogész” szekundált. Más emberjogi kérdésekben sem jeleskedett. Milyen fiskális az, aki törvényt alkot, mely ellenkezik az alaptörvénnyel? Kinek az elnöke akar lenni? Akik neki nem tetszenek, azokat csak fosszák meg állampolgárságuktól. Lehet, hogy az általa kitalált ősszlovákok maroknyi csoportjának elnöke kíván lenni. Vagy inkább törzsfőnöke. Majd rázhatják a rongyot a szuverenitás tábortüzei mellett a tam-tam ritmusára.
Ígéreteinek értékét már az a tény is devalválja, hogy nem néz szembe vörös múltjával.
A levél meg kíván nyugtatni, hogy nem karriervágyból kíván elnök lenni. Eltűnődhetünk, majd azután milyen posztra fog ácsingózni? Ezt nem tekinti karrierje betetőzésének, nyugtatna, ha elhihetném. A következő szavai viszont épp ezt a gyanút erősítik. Egy szó sincs az egész levélben arról, hogy szolgálni akar, hanem saját egójáról. Én akarom, én fordulok önökhöz, én vagyok felkészült, én érzem, az én célom, én nem adom föl… Te polgár meg nem vagy sehol!
Fico új dimenziót kíván adni ennek a posztnak. Pártok fölötti elnök lesz és egyben dinamikusan kíván élni az elnöki jogkörökkel anélkül, hogy azok jogait szükséges lenne bővíteni. Csakhát eddig mindig pártkatona volt, mitől lesz hirtelen független? Csak nem Szvatopluk varázsvesszeitől?
Azután egy, a szkíta, vagy ha úgy tetszik, a szittya mitológiából vett történetre utal, melyet a szlávok, bocsánat: ősszlovákok átvettek. Szvatopluk vesszeire hivatkozik, mert együttműködni akar.
A jó elnöknek az együttműködésre kell helyeznie a hangsúlyt. Az ördög esetében is!?
Majd naiv olvasóját arról biztosítja, hogy nem kíván elmenekülni a kormányzati felelősség elől. Bizony mi ezt tartjuk a legvalószínűbbnek, mert sokan látják úgy, hogy Szlovákiát a katasztrófa szélére sodorta. Ám ő úgy érzi, hogy feladatainak lényeges részét mint kormányfő teljesítette. Mi biztosíthatjuk az elnök urat, mi ezt nem úgy tudjuk, sőt egyéb támpontjaink is vannak, melyek ennek szögesen ellentmondanak. Már senki sem beszél róla, hogy a kormány programjában szerepelt, kárpótolják a csődbe ment pénzintézetek ügyfeleit. Ezért számosan pártjára voksoltak. Ezért is nyerhette meg a választásokat. Azután már csak részlegességről volt szó, mert az államot kellett megmenteni a gazdasági válság közepette. Tessék mondani, az állam mégsem mi vagyunk? Vagy ő az állam? XIV. Lajos francia király is így gondolta. Tetten érhető, hogy egykor a marxizmus-leninizmus és a Szovjetunió csodálói közé tartozott.
Céljának azt tekintette működésében, hogy Szlovákiát kivezesse a legrosszabb krízishelyzetből. Szerinte jelenleg ott tartunk, hogy a helyzet ezután már csak javulni fog. Hát itt áll előttünk a szlovák Mózes, már csak pénzt kellene fakasztania a sziklából.
Majd arról biztosít, hogy felelősségteljesen tekint kormányfői kötelezettségeire azért is, mint a legerősebb párt elnöke. Ha megválasztják, akkor ezen a területen a folytonosság és stabilitás biztosítva van. Elég ha Mečiarra és pártjára tekintünk, akkor látjuk, az egy emberek pártjára milyen sors vár. A Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom nem is oly régen feloszlatta magát. Egykor népszerű elnöke ma már fogatlan oroszlán, de azért jól megszedte magát. Jogász úr, ehhez nincs szava? Az minket nem elégít ki, hogy sohasem kívánja föladni erős szociális érzékenységét. Ezt valahogy most nem tapasztaljuk!
Fico kormányfő levele végén ebben az évben a legjobbakat kívánja nekem, megelégedettséggel együtt. Ezt a kívánságomat könnyen teljesíthetné. Ha lemondana minden posztjáról és politikai nyugdíjba vonulna. Ezzel tenné a legnagyobb szolgálatot Szlovákiának. De ezt nem fogja megtenni. A hiúság, hatalomvágy és saját korlátai ezt nem engedik meg. Hiába, az ember önmaga legnagyobb ellensége és rabja.
Persze más levéllel kellett volna hozzám fordulnia és anyanyelvemen, hogy egyáltalán megforduljon a fejemben, esetleg rá adom voksomat. Ezért a levélért csak köszönet jár, mert világos, egy ilyen beképzelt és egoista jelöltre nem szabad szavazni! Meg amúgy is van végre saját jelöltünk.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
21