Az elmúlt másfél évtizedben többszörösére emelkedett azoknak a magánszemélyeknek a száma, akik családfa-kutatási igénnyel fordultak a nyitrai központú Szlovák Állami Levéltárhoz. Az MTI felvidéki tudósítójának nyilatkozó levéltári vezető szerint olyannyira népszerű a családfa-kutatás, hogy a korlátozni kell a megbízásokat, különben nem tudnának valamennyinek eleget tenni.
Az intézményt – amelynek idén odaítélték a határon túli intézmények közül az Év Kutatóhelye díjat – évről évre többen keresik meg azzal a kéréssel, hogy tárják fel családfájukat, ám mivel a levéltár erőforrásai korlátozottak, ilyen teljes körű szolgáltatást a szlovákiai igénylők számára csak korlátozott mennyiségben tudnak biztosítani. „Főként a hazai érdeklődők száma igen magas, az összes igénynek nem is tudnánk eleget tenni, így az elfogadásra kerülő megbízásokat központilag korlátozni kell” – mondta az MTI-nek Šarlota Drahošová, a levéltár igazgatónője. A helyzetet, s azt, hogy nincs olyan alkalmazottjuk, aki kizárólag ezt a munkát végezhetné, egyelőre úgy orvosolják, hogy minden magánszemély számára lehetővé teszik, hogy az archívumokban fellelhető iratokból saját maga próbálja kikutatni az igényelt adatokat – tette hozzá az igazgatónő, aki már több mint három évtizede vezeti az intézményt.
„Péntek kivételével minden hétköznap ilyen nyilvános kutatónapnak számít, a feltétel csupán az, hogy néhány nappal előre be kell jelentkezni, hogy biztosítani tudjuk az olvasógépet” – fejtette ki. Az anyakönyvek egy-egy kötegének áttanulmányozásáért másfél euró (mintegy 450 forint) illetéket számol fel az intézmény, függetlenül attól, hogy hazai vagy külföldi magánszemély-e az igénylő. A „sajátkezű” kutatás iránt is viszonylag nagy az érdeklődés, ezt a módját évente átlagosan mintegy ezren választják az archív iratokba való betekintésnek.
Az intézmény általi családfa-kutató szolgáltatást a rendelkezésre álló személyi kapacitások miatt ennél jóval kevesebben tudják igénybe venni, s ezek jelentős része is külföldi. Ennek egyik oka, hogy a kérvényező külföldieknek a hazaiakkal szemben megvan az az előnyük, hogy az ő írásos igényléseiket az intézmény fizetett szolgáltatásként kezeli és így mindegyik kérvénynek eleget tesznek.
Šarlota Drahošová szerint egy családfa kikutatásának időtartama – és ebből adódóan ára is – igencsak változó, leginkább az adott család őshonosságától függ. Az intézmény a munka összetettségének, illetve időigényének függvényében 30 és 330 euró (9 ezer és százezer forint) közötti összeget számol fel. Családfájuk kikutatását a külföldi igénylők közül eddig a legtöbben a tengeren túlról, Kanadából, az USA-ból, illetve Izraelből és Franciaországból kérték, de számottevő a Magyarországról és Csehországból érkező kérvények száma is.
A családfa-kutatás természetesen nem fő tevékenysége a mintegy hat és fél évtizedes múltra visszatekintő, s azóta sok szerkezeti változáson és egy sor költözésen átesett nyitrai intézménynek. A hat kihelyezett munkahelyet működtető szlovák állami levéltár 1996 óta működik jelenlegi székhelyén Nyitraivánkán (Ivanka pri Nitre), s fő profiljuk a lakosságnak nyújtandó széleskörű szolgáltatásokon kívül a folyamatosan bővülő levéltári anyag katalogizálása, szakmai feldolgozása, mikrofilmre vétele, illetve az utóbbi években már digitalizálása is.
Az intézmény több egykori vármegye iratait őrzi, egyházi gyűjteményük és uradalmi irataik is jelentősek. Összesen mintegy 9 kilométernyi különböző archív irattal rendelkeznek, legrégibb vármegyei irataik a 16. századból származnak. Šarlota Drahošová elmondta: ha lehet egyáltalán értékesség szerint besorolni a gyűjteményt, akkor ez utóbbiakat tartja a gyűjteményük legértékesebb darabjainak.
A náluk tárolt legrégibb egyházi anyakönyv egyébkánt 1626-ban, Komáromban íródott, de ezek az anyakönyvek többé-kevésbé összefüggően csak 1700-tól, a zsidó anyakönyvek esetében pedig a 19. századtól állnak rendelkezésre. A nyitrai levéltárban ennél korábbi dokumentumok is szépszerével akadnak, a 16. századnál régebbi irományokból mintegy 550-et tartanak számon. Legrégibb dokumentumaik a legrégebbi anyakönyveknél is jóval idősebbek, ezek egyike IV. Béla korából, 1268-ból származik és Sopronnal kapcsolatos írásos emléket őriz, míg egy másik 1290-ben keletkezett és egy a Bana várát védő királyi vitézek által megvalósított adásvételt rögzít Özdöge (Mojzešovo) településen.
Starovič/Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”28574,22404,8507,37930,3530″}
