„Útkeresés Rozsnyótól az iskolákig” címmel tartják a huszadik Szlovákiai Magyar Pedagógusok Országos Találkozóját Rozsnyón. (Frissítve az SZMPSZ díjakkal és a zárónappal) A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége által szervezett kétnapos szakmai konferenciára a rozsnyói Városi Művelődési Központ színháztermében kerül sor április 5-én és 6-án.
A SZMPSZ által szervezett országos találkozó a felvidéki magyar pedagógusok évenként megtartott legrangosabb szakmai rendezvénye. Az idein kiállítás keretén belül mutatják be az elmúlt 20 évet.
A 20 év tiszteletére a találkozót többek közt Czimbalmosné Molnár Éva Magyarország kassai főkonzul asszonya, Juhászné Víg Éva és Fejes Norbert a Nemzetstratégiai Kutatóintézet képviselői, Simon Zsolt és Érsek Árpád a Most-Híd parlamenti képviselői, Szigeti László az MKP OT elnöke, A. Szabó László az MKP Országos Elnökségének oktatási és kulturális alelnöke, Burdiga Pavol Rozsnyó város polgármestere valamint Ján Lach és Beke Zoltán Rozsnyó város képviselői tisztelték meg jelenlétükkel.
A konferenciát Burdiga Pavol, Rozsnyó város polgármestere nyitotta meg. Köszöntötte a jelenlévőket, és elmondta, megtisztelőnek tartja, hogy a neves rendezvénynek Rozsnyó adhat otthont. Rozsnyó város szempontjából nagyon fontos ez a rendezvény, és sokat jelent a pedagógusoknak, a magyar iskoláknak és a város lakóinak is.
Burdiga a Felvidék.ma-nak elmondta: a magyar pedagógusok azzal, hogy itt összejönnek visszhangot keltenek a világba. Egy okkal több, hogy továbbra is elgondolkozzunk a gimnázium magyar osztályán, mert a 2015/2016-os tanévben újra előkerülhet a probléma.
A polgármestert követően Pék László, az SZMPSZ elnöke tartotta meg megnyitó beszédét, melyben a rendezvény kezdetét, történetét mutatta be. Ismertette a helyi kezdeményezők neveit is – Máté László, Tóth Sándor, Fábián Edit és Ambrus Ferenc –, akik akkor még csak nem is sejthették, hogy mi mindent nyújt majd ez a találkozó a felvidéki magyar pedagógusoknak oly sok éven keresztül.
Rozsnyó a találkozóknak köszönhetően a pedagógusok zarándokhelyévé vált, ahol hivatásbeli, szakmai problémák és kérdések találkoznak, ahol a jelenlévők keresik az utat a minőségi oktatáshoz.
„Amikor tevékeny emberek valamit elkezdenek, a maguk és mások örömére jövőbe néző gondolatokat szőnek, nem gondolnak arra, hogy hová és meddig jutnak el. Hogy az ötlet szálai hogyan szövődnek össze anyaggá, mintákká, kik fogják segíteni, gátolni, rokonszenvvel vagy közömbösen figyelni ténykedésüket.
A Rozsnyói Kulturális Napok is valahogy így jöhettek világra. Az álmodók, az ötletadók még itt vannak közöttünk. Ambrus Ferenc, Máté László és akkori társaik. Czabán Samu életpályája tiszteletet és alázatot ébresztett bennük. A közben létrejött Pedagógusszövetség vezetői is példamutatónak találták kezdeményezésüket, és társul szegődtek hozzájuk. Czabán Napokként, majd a továbbiakban a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Találkozójaként vált ismertté, népszerűvé és kedveltté a Rozsnyón évente megszervezett rendezvény.
A pedagógushivatás szakmai témái találkoztak itt a szlovákiai magyarság közéletét meghatározó aktuális közéleti kérdésekkel. Az autonóm iskola gondolatától, a tudás változó tartalmán át kerestük, terveztük az utat, araszolgatva a minőségi iskolához. Kiváló előadók nemes gondolataival volt alkalmunk megismerkedni. Többek között Halász Gábor, Setényi János, Vass Vilmos, Baráth Tibor, Csermely Péter, Czeizel Endre, Bagdy Emőke vagy Böjte Csaba világlátásából kaptunk mindennapi munkánkhoz elemózsiát, biztatást.
Kiállításokra, műsorokra pódiumbeszélgetésekre, hangulatos esti szórakozásokra emlékezhetünk, de kellemetlen incidensekkel is szembesültünk, és tiltakozásunkat is kifejeztük, ha ennek szükségét láttuk. Méltósággal becsültük meg az arra leginkább érdemesek eredményes munkáját, akik közül többen már csak emlékeinkben állnak példaként előttünk komáromi, és az Oláh testvérek, Korpás Pál, Kovács Péter, hogy csak a díjazottak közül említsek néhányat. Az emelkedettség jellemezte összejöveteleinket, de a rozsnyói és a környező szülői szövetségek jóvoltából a szombat esti fogadások alkalmával az asztalokra is kerültek nemes falatok. Rozsnyó városának és iskoláinak, kollégiumainak vezetői, valamint a találkozó szervezői a tőlük telhetőt mindig megtették a rendezvény sikeréért. Így válhatott Rozsnyó a felvidéki pedagógusok zarándokhelyévé.
Az idei találkozón feltehetjük a kérdést, jó irányt szabtunk-e önmagunknak, iskoláinknak? A világunk útvesztőiben, oda jutottunk-e, ahová lehetőségeinkhez és a körülményekhez mérten szerettünk volna? Közös együttléteinknek mi a hozadéka? És erről a pontról, ahol ma vagyunk, milyen irányba kellene elrugaszkodnunk? Nagy vonalakban ez a témája az idei összejövetelünk két napjának.
Egyrészt, hogy emlékezzünk, felelevenítve a felemelő pillanatokat, perceket, órákat, másrészt, hogy szembenézzünk ismét és újra önmagunkkal, eredményeinkkel, elvetélt lehetőségeinkkel, a valósággal, a jövőnkkel. Hogy tisztázzuk, a húsz év üzeneteiből mi vált valóra? A megsárgult fényképek mit villantanak fel számunkra, és mit üzennek a múltból? Diákjaink PISA eredményei mit jeleznek? Mennyire vagyunk képesek ma elgörgetni az akadályokat a minőségi oktatáshoz vezető rögös útról? Sikeresen birkózunk-e meg az iskolahálózatunkra leselkedő veszélyekkel, az ezernyi felfeslő gonddal, problémával? Értékeljük-e sikereinket és tudunk-e örülni mások eredményeinek? Megvan-e az erőnk, hogy iskoláinkat jó irányba fejlesszük? Képesek vagyunk-e összefogva nemzetiségi oktatásügyünk önigazgatásának megerősítésére? Kitaláljuk-e azt is, hogy szövetségünk mindezt hogyan tudja tevékenységével segíteni? Eddig a körülményeket is figyelembe véve energiáinkból, képességeinkből és elszántságunkból arra futotta, amit elértünk, ahová jutottunk.
Vannak aggasztó, nehezen értelmezhető és biztató jelek a világban, körülöttünk. Forradalmi hangulatból alattomos területfoglalás a szomszédban, változást ígérő államfőválasztás nálunk, reménykeltő irányok az anyaországban, elesetteket felkaroló, biztató mosoly a pápa arcán. Ki-ki behelyettesítheti a magára vonatkozó, egyénre szabott példákat.
Életünket mindig ez a hármasság kísérte – a kedvezőtlen, a kibogozásra, megoldásra váró és a reménykeltő – együttélése, mely az idő sietős léptei nyomán ígéretes jövőképből valósággá, sorsunkká válik. Így van ez a felvidéki magyar oktatás ügyével is. Tenni kell érte, többet és jobban, mint amit eddig tettünk! Ha így lesz, akkor a húsz éves Rozsnyói történetet van értelme folytatni” – fogalmazott beszédében Pék László.
Ezt követően felolvasták Dr. Hoffmann Rózsa az Emberi Erőforrások Minisztériumának oktatásért felelős államtitkár levelét, melyben a fogalommá vált rendezvényről szólt. Az államtitkár levélében kitért a többségi nemzeti nyelven és a magyar nyelven való oktatásra, valamint felhívta a figyelmet a minisztérium által nyújtandó támogatási lehetőségekre. Végül megköszönte a pedagógusok 20 éves komoly, szakmai munkáját és reményét fejezte ki, hogy az idei tanácskozás is hozzájárul szakmai tudásuk megerősítéséhez, a közös értékrendszer kialakításához.
„A szlovákiai magyar pedagógusok munkáját mindig az útkeresés, a kreatív gondolkodás jellemezte. A XX. Országos Találkozó programja is ezt tükrözi: az igényességet, a tényekkel való pontos szembenézést, és főleg a megoldás lehetőségeinek kutatását” – állt a levélben.
Majd a program szerint elkezdődtek a plenáris előadások. Ádám Zita, az SZMPSZ alelnöke „Húsz év üzenetei Rozsnyóról a magyar iskolákba” címmel tartotta meg az előadását. Az előadás a rozsnyói konferenciák szakmai összefoglalása volt, melyet Homérosz ithakai útjával kezdett. Ehhez hasonlította a rozsnyói találkozókat, melynek 20 év útját a közösség jövője motiválta. Az elmúlt időszakot egészen 1995-től mutatta be előadásában. Teljes beszéde ITT>>> olvasható el.
Következő előadóként Miloš Novákot, a besztercebányai Módszertani Központ munkatársát hallhatták a résztvevők. Novák szellemesen, de nagyon komoly dolgokról tartott előadást. Többek közt bemutatta az elmúlt rendszerek, kormányok által törvénybe hozott iskolarendszerek előnyeit és hátrányait. Részletesen kitért a hátrányok megmagyarázására, elemezte a tanárokat, az oktatáshoz való hozzáállásukat, értékelésüket és önértékelésüket, valamint a végén ismertette a hibák, problémák megoldását is.
Véleménye szerint az oktatásban a szabadságra kellene nevelni a gyerekeket (a gyerek választhasson), a tanítás helyett a tanulást kellene segíteni, a jutalmazási rendszert át kellene alakítani, mely számos alkalommal a normatív finanszírozás által van elferdítve. Javasolta a a minőségi munka kritériumainak felállítását, valamint az egyediség támogatását, az algoritmusok begyakorlásával szemben. Mindezek mellett leginkább az iskolák vízióját hiányolja a legjobban. „A lábunk elé nézünk csak és nem magunk elé” – hasonlította a szóláshoz a jelenlegi helyzetet.
A szünetet követően – melyben a Rozsnyói Református Egyházközség diákjai zenével szórakoztatták a pedagógusokat-, Fodor Attila, a komáromi Comenius Pedagógiai Intézet igazgatója kezdte meg előadását „Az autonóm iskola víziójától a valóságig” címmel. Előadásában elemezte az eddigi tapasztalatokat, problémákat, támogatásokat. Beszélt a 20 év alatt kifejtett óriási munkáról, sok szakemberről. Előadását azzal zárta, hogy a szervezők és a pedagógusok legyenek büszkék erre a rendezvényre, hiszen ehhez hasonló nincs a magyar közösségben.
Az ebéd előtt sor került még a „Megsárgult fotók, velünk élő múlt húsz év képekben” című kiállítás megnyitójára. A kiállítást Tóth Sándor és Fábián Edit, valamikori kezdeményezők nyitották meg.
A résztvevők a nap folyamán még előadásokat hallgathattak meg, valamint pódiumbeszélgetésre és vitaindító előadásra is sor került. Majd ünnepi est következett, „Rozsnyói üzenetek” címmel filmmontázst mutattak be.
Az est keretén belül adták át az SZMPSZ díjait
A Felvidéki Magyar Pedagógus Díj 2014 kitüntetést Szanyi Mária nyugdíjas tanár kapta (Galánta). Szanyi Máriát, a szerteágazó iskolai és pedagógiai, valamint az iskolán kívüli tehetséggondozásban végzett kiemelkedő tanári, mentori és szervezői tevékenyégségéért javasolták a díjra.
A Szlovákiai Magyar Pedagógus Díj 2014 elismerést idén is öt kategóriában osztották ki.
A tehtségek felkarolásáért és gondozásáért: Berta Ilona Duna utcai Alapiskola és Gimnázium (Pozsony); Lacza Aranka Kossányi József MTNYAI és Óvoda (Szentpéter).
Pedagógus Életpálya Díj: Nanássy Ildikó, Művészeti Alapiskola (Komárom); Ziman Ágota, Szombathy Viktor MTNY Alapisola (Feled).
A kiváló módszertani nevelési, szakmai és tudományos eredményekért díjat kapta Gubík Mária a Comenius Gimnázium tanárnője (Zselíz).
A szlovákiai magyar nyelvű oktatást támogató tevékenységért: Gúgh Béla, nyugdíjas, Prékop Mária Fábry Zoltán Alapiskola és Szakközépiskola (Rozsnyó).
Az óvópedagógusok részére kiváló módszertani és nevelési eredményekért kitüntették Perjéssy Ágnest (Kassa) és Trenčík Katalint (Komárom, Eötvös utcai óvoda)
A díjazottak méltatását ITT<<< olvashatják.
A nap ünnepi fogadással zárult, melyen közreműködött az egyházgellei Pósfa zenekar.
Szembe kell nézni a valósággal – véget ért a pedagógus találkozó Rozsnyón
A tanárok szembe néztek a valósággal. Levonták a következtetéseket és készítik a szlovákiai magyar oktatás vízióját, stratégiáját. Arra is keresték a választ, hogy a ma iskolájában mi az, ami gátolja a sokkal hatékonyabb munkát.
A konferencia címével összhangban – „Útkeresés Rozsnyótól az iskolákig” – megindult az útkeresés a magyar oktatás megmentésére, az iskolák megmentésére, hiszen jövőre érvénybe lép a Čaplovič féle törvény, mely több kisiskolánkat is veszélyezteti és nagy valószínűséggel több megszűnik majd. Ennek ellenére kevesen vettek részt a találkozón.
Pék László, az SZMPSZ elnöke maga is kevesellte a résztvevők számát. „Úgy érezzük, hogy Rozsnyó és a találkozó szellemisége is többet érdemelt volna. Tudom, hogy nagyobb teremben vagyunk, és reméltem, hogy többen eljutnak ide, hiszen idén megszólítottunk minden iskolát, önkormányzatokat és egyetemek hallgatóit is, mivel úgy látjuk, hogy az oktatási törvény módosítása kapcsán a helyi közösségeknek, fenntartóknak is oda kell figyelniük az iskolájukra a megmentés érdekében. Ezért én is értetetlenül állok, hogy egy nagyon kemény helyzetben van a szlovákiai magyar oktatási rendszer és ezért úgy gondolom, hogy összefogáson át sokkal nagyobb erőt kellene belefektetni a helyi érdekelteknek is.”
A szövetség elnöke portálunknak elmondta, hogy az idei találkozónak két témája van. Az egyik az emlékezés, egyrészt a 20 éves munkára, másrészt a baráti emlékezés, mert a rozsnyói találkozóknak van egy emberi jellege is. Ez idő alatt sok barátság épült ki azok közt, akik tényleg komolyan veszik a pedagógiát. A másik téma 20 év után a saját erőfeszítésünk által hová jutottunk el. Ezzel kell szembenézni. Ez valahol a mát is és a jövőt is jelenti. A jövővel kell szembenézni. Négy momentum emelhető ki. Az egyik a szlovákiai magyar iskolahálózat állapota, ami az új törvényben hozott minimális diáklétszám által nagyon kiéleződött. A második az, hogy az iskolákon belül milyen a minőség, tehát a minőségi iskola felé hogyan lehet tovább lépni, valamint harmadik momentumként az önkormányzatiság. Ez azt jelenti, hogy a szlovákiai magyar oktatási autonómiát fogjuk taglalni. A negyedik a Pedagógus Szövetség feladata, segítsége ezen folyamatokban.
A szlovákiai magyar oktatás víziója kapcsán megtudtuk tőle, hogy dolgoznak rajta. Előadásában felvázolta, hogy az alapiskolákkal – melyekből most 263 van, melyeknek fele kisiskola, és ennek felében, tehát több mint 60 iskolában 20 diáknál kevesebb van – mit lehet tenni. „A statisztikák elemzése közben az ember rádöbben, arra, hogy ezt nem is lehet egy általános, országos elképzeléssel megoldani. Ellenben szükséges, hogy egymással meg tudjanak egyezni az emberek, a fenntartók, a pedagógusok a kistérségekben. Több szempont figyelembe vételével fog eldőlni, hogy hol fognak megmaradni iskoláink. Véleménye szerint egy harc folyik most a diákokért, mert az iskoláknak egy része meg fog szűnni. Ezt jól fog kelleni levezényelni.
„Azt mondjuk, hogy mentsünk meg minden kisiskolát, mert fontos, mert nekünk ez kell. Viszont ehhez ismernünk kell a valóságot is. Az adatokból térképeket készítünk, megjelenítjük a térképeket, amelyek egy – egy járásra vonatkoznak. A tanárok és fenntartók nem tudnak vele foglalkozni, mivel például önkormányzati választásokra készülnek. Pedig az önkormányzatoknak tisztázniuk kell az iskolához viszonyukat, helyzetüket és a környéken meg kell majd egyezniük. Tehát mi készítünk egyfajta elemzést és javaslatokat is a megoldásra. Az adott elemzésbe 20-30 embert kapcsoltunk be, mely az iskolamentésről szól.” Az elemzés kitér arra is hogyan kell majd a középiskolák hálózatát kialakítani. Az iskolák gondját csak gyerekekkel lehet kezelni.
A találkozó végén felszólaltak a pedagógusok és elmondták véleményüket, tapasztalataikat. A gútai Nagyboldogasszony Egyházi Alapiskola és Gimnázium igazgatója, Mgr. Decsi Katalin megköszönte, hogy részt vehetett a találkozón és megállapította, hogy a pedagógusnak kell megoldani a magyarság megmaradásának problémáját. „Nincs más megoldás, csak ha gyerekeket fogunk szülni.” Ezt mondta a diákjainak, akik megfogadták mondatát és szülnek. Ezért nyitottak óvodát és következő osztályt is fognak nyitni. Elmondása szerint bár a pedagógus nincs erre felkészítve és benne is a találkozón tudatosult, hogy az ő feladatuk a nemzeti öntudat megtartása a gyerekekben, mivel „az ember befolyásolható. Jobbra vagy balra irányítható, mert nem mindenki kapott egyenes gerincet.” – fogalmazott nagyon találóan az igazgató asszony, aki 2009 óta igazgatja az iskolát.
Beke Beáta, Felvidék.ma
További fényképek a Képgalériánkban ITT>>> tekinthetők meg.
{iarelatednews articleid=”43176,44865,45032″}
