Amikor 2012 novemberének elején kurátorként egy kiállítást szerveztem a Pozsonyi Casino-ban alkotó csoportunk, a Pozsonyi Műtermek számára, Nagy József barátom ezzel fordult hozzám: – három képet hozok, az egyik – Malina Hedvigről szól.
Majd azzal adta át a nagyméretű színes ceruzarajzot, hogy nagyon szomorú volt, amikor a képet alkotta, de neki ezt el kellett készítenie, mert fontos, mert mindannyiunkat érint. A művet csoportunknak ajándékozta – a következő szavakkal: – Tudod, ez sajnos – még én utánam is – téma lesz, így majd más alkalommal is állítsátok ki. – És hát az ő – sajnos szavacskáját –sajnos- nekem is utólag le kell írnom, mert;- sajnos – Nagy József grafikus, illusztrátor, festőművész néhány nappal a kiállítás bezárta után, 2013 január harmadikán – távozott sorainkból. Az utolsó kiállítása volt, utoljára vett részt –sajnos – a Pozsonyi Műtermek tagjaként az említett tárlaton. És, hát, sajnos, Malina Hedvig esete – a mai napig is – nemcsak a mindig szomjas médiatér számára jelenti a téma tárgyát, hanem a mi szívünk, a mi lelkünk számára is.
Nagy József, ezt a hatalom által is eltorzított kegyetlen-, egy védtelen lány elleni durva támadást feldolgozó képet is – a reménység sugarával a szívében készítette: Hedvig több élethelyzetben jelenik meg az „Árnyak a parkban” című kollázson: megtépázott, ijedt arccal, árnyékokkal, zord, karmaikat meresztgető rossz démonokkal körülvéve. Amott már amolyan filozofáló, gondolkodó teremtményként ábrázolja őt a művész, s arcára az íródott, a rossz dolgokat is fel kell tudni dolgozni, a szenvedő ember életereje mindig is felül kell, hogy múlja kínzói szennyes akaratát. A harmadik arc, egy szép-, sugárzó női arc, olyan, amikor egy anya mosolyával simogatja gyermeke arcát. Zsák Malina Hedvignek a zord események után megadatott, amikor gyermekeit, családját imádva, anyanyelvi közösségének támogatásával igyekszik elfeledni azt a rosszat, ami – bárkivel megtörténhet. Neki sem könnyű, hiszen a hatalom a mai napig is keseríti sorsát, de – az úton – menni kell tovább.
A grafikus, illusztrátor, festőművész kollégám, barátom életpályáját több mint negyven éve figyelemmel kísértem, számos írást közöltem munkásságáról, számos alkalommal állítottunk ki közös tárlat keretén belül, s az utolsó egyéni, nagyszabású életmű tárlatát az én kurátorságom alatt rendeztük meg csoportunk tagjaival együtt a Pozsonyi Magyar Galériában. Vagyis annak a nemzetiségi kulturális társulásnak a dísztermében, mely szövetségnek – Örökös tagja volt. S, hát amint a fentiekben jeleztem, csoportjával, velünk, vagyis a Pozsonyi Műtermek tagjaival, barátaival vett rész élete utolsó közös tárlatán. Úgy látszik, ezt is – a Mindenható rendelte el így.
Hedvig történetéről alkotott műve egy olyan történés, melynek apropóját – Józska, élte folyamán számtalanszor megalkotta. A kilátástalan helyzet, az védtelen ember sorsának ábrázolása az állandó témái közé tartozott. Például, ha bele lapozunk a kiadómban, az Ateliér Gábriel-ben, 1996-ban, a hetvenedik születésnapja alkalmából kiadott katalógusba, több ilyen grafikájával is találkozhatunk. Például az Összeborulók című műve a magyarok háború utáni kitelepítésének mozzanatait, a tanácstalanságot, a tehetetlenséget, a hatalom kegyetlenkedéseit, a szülőföld elhagyásának kínjait írja körül – grafit-vonalaival.
Malina Hedvig is megjárta a maga golgotáját, Nagy József is. Habár más időrendben, más formában, más atitűdökkel kísérve, de a hatalom kegyetlenkedése – mind a kettőjük sorsában – hosszú ideig jelen volt, Hedvig esetében – a jelen pillanatban is jelen van. Mivel Nagy József jóformán egész életében szabadfoglalkozású művészember volt, a hatalom az ilyen, nem „szervezett” embereket figyelte, nem e folytatnak valamilyen felforgató, államellenes cselekedeteket, művészetük nem e tér el az angazsált, a szocreál kötelezően betartandó előírásaitól. Józska –úgymond – semmit nem forgatott fel, élte csendes, alázatos művészéletét, ám közben – tartotta a földalatti kapcsolatát a keresztény katolikus egyházával. Számos honi, s anyaországi templomban – például Szinyérben, Boldogfán, Ipolybalogon, Gymesen – láthatók a mai napi is a Keresztút képei, s más, szakrális művei. De katechizmusokat, imakönyveket is illusztrált, egyházi naptárakat tervezett.
Persze, amint említettem, a hatalom figyelt, s ennek révén a nyolcvanas évek elején – megrovás érte. Ha nem „javul meg,” akkor kizárják a képzőművészeti szövetség tagjai közül. Ez pedig – művészi szabadságának elvesztésével járt volna. Józska – „nem javult meg,” Ő ugyanis – jó volt. Persze akkortájt többször is szóltam neki: figyeljen oda, kinek is mond el – mit, mert –például az átkosban elég volt egy barátnak hitt „baráttal” leülnie egy sakkpartira, kikottyantania valami nem „angazsáltat,” s máris megszületett a részletesen kidolgozott jelentés. Nekem hitt, hiszen jól ismerte apám, a magyar iskolák megmaradásáért vívott lokális harcait, az ezért való meghurcoltatását, az én sorsomat. De mindkettőnk szerencséjére 1985-ben jöttek az enyhülés évei, s a hatalom karmai – egyre zsugorodtak.
Mivel Malina Hedvig kálváriájának képzőművészeti megjelenítéséről, ennek emberi , művészi-, alkotói vonatkozásairól írok, engedtessék meg nekem a következő apró kis történet elmesélése, leírására: – akkor, amikor szóltam Józska barátomnak, hogy egy segítőnk révén lehetőségünk nyílik – közös tárlat keretén belül részt venni az MS. Mester 1506-ban, Selmecbányán felavatott oltárának 2006-os jubileumi-, tematikus emlékkiállításán, meghatódottságában csak ennyit mondott: – kiállíthatunk az Esztergomi Keresztény Múzeumban? Ott, ahol még Tintoretto kép is látható? – Kiállítottunk. Józska Keresztút sorozatát láthatta az esztergomi értő közönség. Több jeles magyar grafikusművésszel beszélgetve – magas elismeréssel méltatták József barátom kiállított keresztútját. Én egy – egy és- fél méter magas korpuszt, aszamlázst állítottam ki, amelyen a megkínzott krisztustest mellett a selmeci hegyekben általam gyűjtött kövek, és üvegművesek után maradt, színes üvegdarabok díszítettek. Nem vagyok képes nem megemlíteni, milyen élmény is érte szerény személyemet – ezen a tárlaton: amikor érdeklődő nézelődők szemlélték a tárlat képeit, szobrait, egyszer csak megjelent a teremben egy esztergomi főpap, s letérdelt, keresztet vetett – korpuszom előtt. Ebben a pillanatban, minden ott lévő, a kiállítás megnyitójára gyülekező személy letérdelt, s az atyával egyetemben – keresztet vetett. Ekkor tudatosítottam: egy képzőművészeti alkotás értéke túlhalad minden kétségbe vonható kommersz, a globalizáció mentén haladó, nagyvilági megítélést akkor, amikor a művész –évtizedek folyamán gyakorolt -, a szívét, elkötelezettségét, keresztény vallását juttatja el a megalkotott mű –immagináris- perselyébe, lelkébe.
Malina Hedvig szenvedéseit – a klasszikus kollázs lehetőségein belül – – briliáns grafikai tudással megalkotó művész, Nagy József óriási lelkesedéssel fogadta azt a lehetőséget, hogy Pozsonyban 2006-ban megalapítottuk azt a Pozsonyi Magyar Galériát, amelyet tavaly – magyarságunkat szolgáló tevékenységéért – Esterházy díjjal tüntettek ki. Józska rendszeresen részt vett közös tárlatainkon alkotásaival, mindig is örömét fejezte ki akkor, amikor egy neki is „üllő” témában kértem fel – közös kiállításra.vIlyenvvolt a 2008-ban indított Hommage a Esterházy János festmény-és grafikai gyűjtemény, melynek keretén belül huszonöt szlovákiai magyar-, anyaországi-, s a világ más tájain élő képzőművész ábrázolja művein azt a szenvedéstörténetet, amely gróf Esterházy János mártír – személyéhez fűzhető. Ez a gyűjtemény eddig a Kárpát-medence huszonhét magyarlakta helyszínén került bemutatásra. De Józska bátyánk nagyszerű alkotásokat készített a Szent István Pozsonyban c. gyűjteményünknek is, amely szintén „barangol” a Kárpát-medencében.
A múltkor, amúgy belefeledkezve a gondolataimba, hirtelen az jutott eszembe, hogy csoportunk tagját, Nagy Józsefet még nem értesítettem arról, hogy az Esterházy gyűjteményünket most jelenleg Székesfehérvárott mutatjuk be. Aztán ébredtem rá, hogy bizony a meghívót már csak esetleg valamelyik angyalkájának a kezébe adhatnám kézbesítés céljéból, vagyis annak az égi teremtménynek a kezébe, melyet Józska mindig is nagy-nagy szeretette ábrázolt, jelenített meg művein. Aztán, megnyugodtam, hiszen Ő biztosan lát minket onnan fentről, s azt is tudja, hogy Malina Hedvig sorsáról készült nagyszerű alkotását is majd – sok helyütt kiállítjuk.
Kalita Gábor, Felvidék.ma
Fotón Nagy József alkotása: Árnyak a parkban
{iarelatednews articleid=”45439,45432,45390,45386,45361,45346,45223″}
