A Kárpát-medencei, azon belül a felvidéki s eme két kultúrkörön belül a csallóközi „civilizáció” találkozását ünnepelhettük 2014 májusában: e hónapnak az ősi hun nevén, a virágzó élet havában, székely-magyar nevén pedig az ígéret havában.
Történt pedig e „műveltségek” találkozása a csallóközi Nagyabony kataszterében felépült „csinos és takaros tájház” felavatásának alkalmából.
A csalogatóan szép meghívólappal invitált vendégeket egy gazdag faragású és festésű műremek, egy olyan székely kapu fogadta, amely kapu a székelyeknél századok óta „kiút az életbe és határ a porta és a külvilág között: megálljt parancsol a betolakodónak és kitárul a jó szándékkal bekívánkozó előtt”. Mondanunk sem kell, hogy a május 16-i tájházavatásra érkezők „jó szándékkal bekívánkozók” voltak, hogy részesei legyenek eme ünnepi alkalomnak.
Ahhoz, hogy erre az ünnepségre, a tájház felavatására és a rendhagyó képzőművészeti kiállítás megnyitására sor kerülhessen, előtte sok mindennek meg kellett történnie. Először is szükségeltetett egy művészetkedvelő és műgyűjtő „vagyonos csallóközi polgár”, aki 2010-ben úgy döntött, hogy alapítványt hoz létre, nem is akármilyen céllal. Ez a cél pedig nem egyéb, mint a magyar ifjúság kultúrájának támogatása Szlovákiában és külföldön, 12 éves kortól, anyagi juttatások és tanulmányutak formájában. Az Alapítvány – mely a „vagyonos csallóközi polgár”, Cséfalvay Pál nevéről kapta a Cséfalvay Alapítvány nevet – 4 kategóriában oszt ki díjakat: a képzőművészet, az irodalom, a zene és a sport területén. S történik mindez pályázatok, nyilvános versenykiírások formájában, melynek lezárása után – minden évben ősszel – a nyerteseket megjutalmazza az alapítvány irányító és végrehajtó szerveként működő kuratórium, élén annak elnökével, Cséfalvay Pállal.
Egy szó, mint száz: átjutva a remek faragású székely kapun, az udvaron egy gémeskút fogadott bennünket: kútgémestül, koloncostul, kútágastul, kútostorostul, kútkávástul. A tájház ajtaján belépve pedig mindjárt elmerülhettünk a zeneszóba: a Pántlika együttes szép magyar muzsikájába. S ott mosolygott körülöttük három kitűnő énekesnő is: a – főleg erdélyi – dalokat előadó Kollár Katalin, az operettrészleteket éneklő Kevicky Tünde, s nem utolsósorban Köles Adrien, a Cséfalvay Alapítvány 2013-as pályázatának díjazottja, aki saját, szépen szárnyaló szerzeményeit adta elő gitárkísérettel.
Az ünnepélyes avatás fő látványossága – értelemszerűen magán az elegáns tájházon túl – a mintegy 150 műalkotást kitevő Cséfalvay Pál-gyűjteményből válogatott képzőművészeti kiállítás volt. Felvidéki magyar festők és szobrászok színe-virágának alkotásait láthatták-láthatják a vendégek, többek között Szabó Gyula, Barta Gyula, Löffler Béla, Dúdor István, Bártfay Gyula, Dolán György, Duncsák Attila, Kopócs Tibor, Janiga József, Almási Róbert, Szilva József, Szkukálek Lajos, Lőrincz Zsuzsa, Bot Mária, Kocsis Ernő, Lipcsey György, Nagy János, Mag Gyula, Ferencz György, Csomó Tihamér festményeit és szobrait. Egyszerre lebilincselő és megható ez a tárlat, mely két hónapig, naponta reggel 8-tól déli 12-ig megtekinthető; utána újabb tárlat nyílik – a tájház megálmodójának és létrehozójának gyűjteményéből.
A május 16-án felavatott, helyben gyártott mórtéglákból készült, nádfedeles, tornyos tájház búbos kemencéjében a későbbiekben kenyérsütéseket is szerveznek.
A tájház egyben a Cséfalvay Alapítvány székhelye is lesz, azzal a nem titkolt vággyal és hittel, hogy e hely a jövőben a magyar kultúra tevékeny szigetévé válik, ahol többek között nagy szerepet kap a nyári színpad is, bemutatva a világnak kultúránkat, hagyományainkat. Úgy legyen.
Kulcsár Ferenc, Felvidék.ma
