A kassai Löffler Múzeumban június 18-án megnyílt a nagybányai művésztelep festőinek tárlata.
A meghívón félrevezető cím szerepel, mert azt hirdeti, hogy Szlovák/iai festők Nagybányán (Slovenskí maliari v Nagybáni). Viszont a plakáton csak annyi: Festők Nagybányán (Maliari v Nagybányi). Ez a helyes cím! Viktor Jasaň, a kiállítás kurátora viszont megnyitójában egyértelművé tette, akkor Nagybánya Magyarországhoz tartozott az oda sereglő művészek zöme magyar volt. Nevetséges is lett volna bárkit meggyőzni, hogy Csók István vagy Thorma János szlovák(iai) festők lettek volna. Azon kívül a kiállított művek mestereinek egy része – az elébb említetteken kívül – semmilyen szállal sem kötődött Szlovákiához (pl. Apáti Abkarovics „Vojtech”, Szántó Lajos). Azt is elismeréssel nyugtázzuk, hogy a képek feliratai többnyelvűek voltak és feltüntették magyarul is a művek címét és a művészet keresztnevét. Ennek természetesnek kellene lenni, ám mégsem az.
A kiállítás az ARTeSKa Képtár közreműködésével jött létre. Érdekessége a tárlatnak, hogy Szlovákiában senki sem rendelkezik ennyi, Nagybányához köthető alkotással. Csillogott is az egész tárlat a sok kiváló munka sugárzása nyomán.
Viktor Jasaňnyal elbeszélgettem a tárlatról. 1896-ban érkezett az első 36 művész Hollóssy Simon vezetésével Nagybányára. – kezdte a kurátor. – Réti István és Thorma János fémjelezték ezt a korszakot. Mellettük említhetjük még Krizsán Jánost és később Iványi Grünwald Bélát, akinek szintén néhány képében gyönyörködhetünk.
Sokan Nagybányára egyenesen Párizsból érkeztek. A barbizoni iskola befolyásolta őket, amikor hasonló törekvéseket kívántak meghonosítani. Az ember viszonya a természethez izgatta őket. Sikerrel jártak, hiszen Nagybánya lett a „Magyar Barbizon”. Sok természetet ábrázoló képet láthatunk, de számos alkotáson megjelenik a paraszt, vagy ember a szántóföldön. A festők csodálták Szinyei Merse Pált. Hollósy Simon arra tanított, hogy a világot érzékenyen kell felfogni és így őszinte gondolatiságot lehet belevinni a festménybe. Ebben a vonatkozásban Ferenczy Károlyt is meg kell említenünk.
Az iskola második generációja már egészen más formanyelvet követett. Az ízlést és művésziességet hangsúlyozták. Nagy hatást gyakorolt rájuk Vincent van Gogh. Vezéregyéniségeik közé tartozott Perlot-Csaba Vilmos, Czóbel Béla és Tihanyi Lajos. Ők Párizsból a stilizált, dekorációs irályt hozták magukkal, amelyet a szecesszió is megtermékenyített. Ez Halász-Hradil Elemér művészetében sokszor visszaköszön. Ezek lettek a magyar avantgárd nagy mesterei.
Zemplényi Tivadarra Mednyánszky László művészete volt nagy hatással. Rudnay Gyulával együtt viszont csodálták Munkácsy Mihály műveit. Főleg ami a hangulatok ábrázolását illeti. Kérdések fogalmazódnak meg, melyekre „festői” válaszokat keresnek. Kukán Géza képei erre jó példák. Csók István ikon, példa lett a fiatalok számára, aki fiatal korában Nagybányán több éven át alkotott.
– Ön azt mondta, hogy ezek a mesterek zömmel magyarok voltak.
– Természetesen. Zmeták Ernő mondotta, Csehszlovákia létét nem vették komolyan. Mousson Tivadar Nagymihályon tanított. Amikor Csehszlovákia megalakult, elveszítette rajztanári állását, mert nem tudott jól szlovákul. Csak cseh tanárok taníthattak. Pedig taníthatott volna tovább, hiszen diákjai értették volna!
Számos vászon a természet és az emberi érzelmek találkozási pontja lett s ezért rejtélyesen izzanak.
Végül soroljuk föl, kiknek az alkotásait láthatjuk a tárlaton, mely augusztus 24-ig látható. Aba Novák Vilmos 1927-ben Párizsban Grand Prix-díjat nyert. Apáti Abkarovics Béla életének utolsó részében Szentendrén alkotott. Bánsághi Vince az Ipoly és Duna festői torkolatánál töltötte egész életét. Belányi Viktor Münchenben lett keresett ex libris-készítő. Csoók István kedvenc tanítványa Csemiczky László volt. Képeiből az Uffizi Képtár is vásárolt. Czencz János számos díjjal és kitüntetéssel dicsekedhetett. A Réti-tanítvány Gwerk Ödön Selmecbányán alkotott. Gyügyei Nagy Zsigmondot bibliai tematikájú festményei tették híressé. Halász-Hradil Elemér Benczúr Gyula tanítványa is volt. A komáromi születésű Komáromi Katz Endre Hollandiában tanulmányozta a németalföldi mestereket. Kubinyi Sándor Palugyay Zoltán és Csemiczky László példaképe volt. Kukán Géza önkezével vetett véget életének. Mednyánszky László európai formátumú művész munkáit Nagyőrött is láthatjuk. Mousson Tivadar József életének utolsó éveit Trencsénben töltötte. Mund Hugó Buenos Airesben fejezte be sikeres föld pályafutását. Nyilasy Sándor tősgyökeres szegedi volt és az is maradt. Az iglói születésű Olgyay Viktor eredetileg Kassán teológiát tanult. Az eperjesi Rákosi Ernő kikötötte, hogy temetésén egy szlovák szó sem hangozzék el. A Munkácsy-tanítvány Révész Imre Sátoraljaújhelyen született. Rudnay Gyula Csemiczky rokona volt. Karl Sovánka kitelepült Németországba. Schönberger Armand Nyitrán született. Alojz Struhár az egyetlen szlovák festő közöttük. Szántó Lajos Picassonál is tanult. Zemplényi Tivadar volt az, aki Szinyei Merse Pált sikeresen ösztönözte, hogy folytassa munkásságát. Felvillantottunk néhány részletet az alkotók életpályájából, hogy ne száraz névsorolvasás legyen az egész.
Kár, hogy nem készült e kiváló tárlatról katalógus.
Mindenkinek ajánljuk e kitűnő tárlat megtekintését! Ritkán látni ennyi értéket együtt. A teljes képgaléria ITT tekinthető meg >>>.
(A képek kattintással nagyíthatók! 1. Czencz János: Hölgy legyezővel, 2. Halász-Hradil Elemér: Napfürdő, 3. Kubinyi Sándor: Akt műteremben, 4. Kukán Géza: Férfi pipával, 5. Mousson Tivadar: Kislány az udvaron, 6. Rudnay Gyula: Nehéz sors – Menekültek, 7. Zemplényi Tivadar: Egy hölgy arcképe.) 
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
