A Somorja Hangja – Vox Samariae polgári társulás szervezésében gróf Esterházy János emléktáblájának ünnepélyes leleplezését és felszentelését szentmise keretén belül június 25-én a somorjai Nagyboldogasszony – plébániatemplomban tartották.
Nem véletlenül esett a választás június 25-re. 1935-ben ugyanis pontosan ezen a napon került sor Prágában Esterházy János első parlamenti felszólalására, melyben deklaráltan kiállt a „szlovenszkói magyarság” autonómiatörekvései mellett.
Az ünnepi szentmisét Fóthy Zoltán atya celebrálta, akinek ez volt az egyik utolsó szolgálata Somorján, öt somorjai év után, júliustól ugyanis a Nyitrai Egyházmegyében, Nagysallón folytatja papi szolgálatát.
A táblaavató szentmisén külön tisztelettel emlékeztek meg gróf Esterházy Jánosról, felvidéki magyar politikusról, mártírról. A somorjai Nagyboldogasszony Plébániatemplom plébánosa, Fóthy Zoltán beszédében azt kérte Istentől, hogy mi, felvidéki magyarok Esterházy János életpéldáját és üzenetét egyre tökéletesebben tudjuk integrálni életünkbe. „Kérjük a jó Istent azért is, hogy őt majd a szentek között tisztelhessük” – mondta.
Fóthy Zoltán prédikációjában gróf Esterházy János emberi nagyságát kiemelve úgy fogalmazott: „Nem csupán emlékezni jöttünk, mert a szentek Isten jelenében élnek. A szentmisében a szentek közbenjárását kérjük. Különösen a magyar szentek közbenjárását, akiknek az életpéldája nagyon közel áll hozzánk, és akik nem csupán ezzel a példával, hanem közbenjárásukkal segítenek, támogatnak minket, a mi jelenünket és irányt mutatnak a jövő felé.
Gróf Esterházy János alakja ragyog ma elénk. Ő is az Isten jelenében él. Hiszen mi itt ebben a szentmisében úgy gondolunk rá, mint egy olyan emberre, aki a keresztény értékeket hordozta, aki képes volt az igaz értékekért, az emberségért meghalni.
Vannak magyar szentjeink és vannak magyar vértanúink. Ők az igazi próféták. Tudjuk azonban – és erre maga az Ószövetség is példa, sőt Jézus Krisztus élete -, hogy az igazi prófétákat üldözték és megölték, de az ő emlékezetük máig is él. És nem csupán az emlékezetük, hanem ők maguk is.
Itt vannak közöttünk, itt vannak velünk, támogatnak bennünket. Könyörögnek értünk a mennyei Atyának, a mi üdvösségünkért. Azért, hogy mi is hordozzuk azokat az értékeket, amelyeket a földi élet folyamán elsajátíthatunk, és amelyek Isten örök életének, örök szeretetének vetületei a mi életünkben.
Ezek a próféták sajátos küldetést kaptak. Illetve felismerték az idők jeleit. Fölismerték saját küldetésüket népük körében, azok körében, akikért éltek, munkálkodtak.
Ilyen egyénisége a felvidéki magyarságnak gróf Esterházy János is. Talán joggal elmondhatjuk, hogy ő a mi legnagyobb mártírunk. Azért is közel áll hozzánk, mivel időben is közel van az ő élete. A 20. század első felében élt, tehát az ő példája nagyon közel áll hozzánk.
Esterházy János olyan próféta volt, aki a legkeményebb ember ellenes rendszereket merte kritizálni: a nácizmust, a szocializmust, a kommunizmust. És ezért kellett a börtönben meghalnia. Mi tudjuk, hogy az igazak lelkei az Úr kezében vannak, és, hogy most is itt vannak közöttünk.
A szentek élete az isten teremtő erejéből fakadó új jelenléti forma. Tehát ők is itt vannak, támogatnak bennünket. És ma merjük az ő közbenjárásukat kérni. Kérjük a jó Istent a mai szentmisében, hogy gróf Esterházy Jánost hivatalosan is minél gyorsabban a szentek között, boldogok között tisztelhessük. Kérjük, hogy az ő életpéldája egyre több magyar embert megragadjon, hogy föl merje vállalni azokat az értékeket, amelyek emberi mivoltunkhoz, a mi hitünkhöz és nemzeti öntudatunkhoz tartoznak” – mondta Fóthy Zoltán.
A templom falán elhelyezett emléktáblát Zetényi Csukás Ferenc, az emléktábla adományozója és Kiss Árpád, a Somorja Hangja – Vox Samariae polgári társulás elnöke leplezték le.
Zetényi Csukás Ferenc felvidéki gyökerekkel rendelkezik, családja Komárom környékéről származik. A Felvidék.ma-nak nyilatkozva elmondta, hogy távoli rokona az egykori református lelkésznek, Csukás Zsigmondnak, aki több évtizedig szolgált Somorján.
Zetényi Csukás Ferenc 1969-ben született, író, újságíró 2009-ben kezdett mélyebben foglalkozni a Horthy-korral és a Horthy-család történetével. Az időszakkal és a kormányzó életútjával kapcsolatos kutatásainak eredményeivel immáron hat, neve alatt megjelent könyvben találkozhat az olvasó.
Az avatást és a leleplezést követően az emléktáblán koszorút helyezett el Szabó József, a pozsonyi magyar követség tanácsosa; Horváth Mária, az Esterházy János Emlékbizottság képviselője; Bárdos Gábor, Somorja polgármestere; Dr. Molnár Imre történész, a Magyar Külügyminisztérium tanácsosa; Zetényi Csukás Ferenc, az emléktábla adományozója; Kiss Árpád és Kopasz László a Somorja Hangja – Vox Samariae Polgári Társulás nevében; a Magyar Nemzetőrség nevében: Dr. vitéz-lovag Czapáry-Martincsevics András, vitéz Zetényi Csukás László, vitéz Báli Péter; vitéz Farkas Gáspár; Knirs Imre, az Egy Jobb Komáromért Egyesület elnöke.
Az esemény közreműködői között meg kell említenünk Fazekas János, Publik Antal és Vass Ildikó szereplését, akik az ünnepség méltóságához járultak hozzá előadásukkal.
Az emléktábla méltó elhelyezésének a helyszínét Pogány Erzsébet, a Szövetség a Közös Célokért igazgatója közbenjárásával választotta ki a szervező polgári társulás. Az ünnepség a templomban a Himnusz eléneklésével ért véget.
Az emléktábla felavatását követően dr. Molnár Imre, az Esterházy János élete és mártírhalála című könyv szerzője tartott nagysikerű előadást a templom melletti Lelkipásztori Központban. Az előadás végén Molnár Imre dedikálta könyveit.
A történész kiemelte a mártír gróf életének Somorjához és a térséghez fűződő szorosabb kapcsolatait. „Három nagy oka van annak, hogy méltó és igazságos, hogy ma itt Somorján emléktáblát avattunk. Elsősorban azért, mert az emléktábla avatói, készítői, szponzorai vagy fundátorai az anyaországból és a fölvidéki magyarság soraiból tevődtek össze. Az emléktáblában Esterházy János szimbolikusan egyesítette a Fölvidéket az anyaországgal. Külön köszönet Zetényi Csukás Ferencnek, aki többek között mindenféle jótékonysági egyesületnek, szervezetnek a tagja, de tagja annak a Szent György Lovagrendnek is, amelynek egyik ága Lengyelországban tevékenykedik” – nyilatkozta Molnár Imre.
Kifejtette: így is „stimmel a dolog”, hiszen Esterházy édesanyja által félig lengyel, lengyel vér is csörgedezett az ereiben.
Hozzátette: „Másodszor méltó és igazságos azért, mert Esterházy Jánosnak innét, a Nyerges utcai pártszékházból , a magyar párt központjából, amikor elindult a magyarság falvaiba, településeibe, a Csallóközbe, mindig Somorján keresztül vezetett az útja. Ma én is ezen az úton jöttem Pozsonyból, és messziről megcsillant a templom tornya. Bizonyára Esterházy János is sokszor föltekintett a templom tornyára.
Harmadszor pedig ez a templom, ahol ma avattuk az ő emléktábláját, ősi szentélye Somorjának, Szűz Mária, a Magyarok Nagyasszonyának temploma, annak a nagyasszonynak, akit Esterházy János is tisztelt. Ahogy utólag leírta, Szibériában, a jéghideg pokolban,a Gulág táboraiban ettől a nagyasszonytól kérte a közbenjárást a szabadulásáért” – mutatott rá Molnár Imre.
Felidézte, hogy Esterházy emlékezetében, amikor imádkozott, a közeli Szenc kisvárosának lourdes-i barlangja lebegett a szeme előtt, és ennek a barlangnak is a Szűz Mária-szobra. S amikor 1949 áprilisában az NKVD Csapnál a határon átadja őket a csehszlovák belbiztonság embereinek, akik az éjszakát megvárva szállították őt Pozsonyba a börtönbe, akkor is erre vezetett az útja, Szencen keresztül.
„Megbillent az autó elsötétített ablakán a függöny, és Esterházy János szeme előtt megjelent az éjszaka sötétjében a lourdes-i barlang apró fényekkel kivilágított Mária-szobra. Amikor a pribékeken és a fogdmegeken kívül nem tudta senki, hogy hazaérkezett, Szűz Mária köszöntötte őt a szülőföldjén.
Ezért is jó, hogy ez az emléktábla az ő templomában van. Köszönöm a plébános úrnak a csodálatos szentmisét, a nagyszerű szentbeszédet, az igehirdetést. Méltó és igazságos, hogy tisztán és világosan beszéljünk most már Esterházy Jánosról, hogy a mécsest, az ő életének mécsesét kivegyük az ágy alól és az asztalra tegyük, hogy világítson, hogy fényt árasszon körünkben, a felvidéki magyar családok – az ő nagy családja körében, az egész nemzetünk körében, de egész Európa körében is” – mondta Molnár Imre.
Felvidék.ma
Patassy Sándor képriportja a Képgalériánkban ITT>>> tekinthető meg.
A Magyar Interaktív Televízió videótudósítása ITT>>> tekinthető meg.
{iarelatednews articleid=”46486,44588″}
