Hogyan lehetséges az, hogy a többségében magyarok által lakott dél-szlovákiai régió alig két évtized alatt az ország leginkább prosperáló területéből nemhogy a perifériára szorult, de egyenesen mostohagyerekké, páriává vált az országon belül? Mi indította el ezt a folyamatot, s melyek a legfontosabb jellemzői? Hová tart, de legfőképpen: mi lehet a módja e folyamat megállításának és visszafordításának? Olyan húsba vágó – s egyszersmind a magamfajta külső, de a felvidéki magyar közösséghez mégis sok szállal kötődő érdeklődő-elemző számára – izgalmas kérdések ezek, amelyeket eddig csak fájóan kevesen tettek fel. S ha megtették is, válaszok nem igazán születtek. Mindezidáig.
2014. május 22-én ugyanis Dunaszerdahelyen bemutatták a Szlovákiai Magyar Közgazdász Társaság bábáskodása mellett több mint húsz szakember közreműködésével készített Baross Gábor Tervet. Amely – túlzás nélkül állítható – mérföldkő a felvidéki magyar közösség jövőjének tervezése útján. Szervesen illeszkedik abba a nemzetpolitikai-társadalompolitikai kurzusba, amely a 2010-es magyarországi kormányváltással vette kezdetét, de ami ennél sokkal fontosabb: bebizonyosodott, hogy nincs igazuk azoknak, akik megkérdőjelezik a felvidéki magyar közösség élni akarását, jövőképének hiányát. A felvidéki szakemberek által nemrégiben az asztalra tett dokumentum a legkiválóbb bizonyítéka ennek, amelynek rövid ismertetésére jelen cikkemben vállalkoztam. Természetesen már csak a terjedelmi korlátoknál fogva sem lehetséges e helyütt a terv részletes elemzése, csupán a „külső érdeklődő” számára szembe tűnő legfontosabb megállapításokat emelném ki. Azzal a szándékkal, hogy a Baross Gábor Terv több mint másfélszáz oldalas, kiadós anyagának értő átolvasására nem vállalkozó olvasót is meggyőzzük: határozottan fordulópontot jelenthetne a magyarok által lakott Felvidék számára, ha a gazdasági-stratégiai tervezés a jövőben a Baross Gábor Tervben felvázoltak alapján valósulna meg.
Figyelemre méltó, de egyben megrázó tényadattal indítom ismertetőm,miként maga a tanulmány is: a ma gazdaságilag romokban heverő Felvidék (avagy, a pontosság kedvéért: Dél-Szlovákia) a kilencvenes évek közepéig Szlovákia legfejlettebb térsége volt. Nem kérdéses tehát, hogy mi volt a szerzők célja: szaktudásukkal lelkiismeretesen támogassák azt a nemes célt, amely a Felvidék gazdasági helyzetén segítene, azt újra lendületbe hozná.
A BGT 15 éves időtávban határozza meg a fejlesztési tervet. Ezen időintervallum-meghatározás nem véletlen, hiszen két európai uniós költségvetési, tervezési időszakot ölel föl, kiegészítve további egy évvel, amely során az uniós pályázatok lezárása, illetve kiértékelése még megtörténhet, viszont a tervhez rendszeresen készülnek majd 2-3 éves időszakot felölelő akciótervek, és a programozási időszakok alatt az egyes fejezetek teljesítési értékelésére is sor kerül. A tervben szereplő egyes fejlesztési elképzelések volumene is indoka a 15 éves időtartam meghatározásának, illetve egyes ágazatokban a fejlesztés – pl. a közlekedés esetében – még a 15 éves időtartamon is túlnyúlik.
A terv első része helyzetelemzéssel foglalkozik, mégpedig akként, hogy a makroszintű gazdasági adatokból halad a helyi szint irányába. Az első fejezetben a magyarlakta területekkel, a második fejezetben a szlovákiai és dél-szlovákiai/felvidéki gazdasággal kapcsolatos elemzés, a harmadik fejezetben pedig az egyes ágazatok szerinti elemzés található.
A szakemberek megállapítása szerint Szlovákia gazdasága sokáig dinamikus fejlődést mutatott, azonban 2008-ban e növekedés megtorpant, és azóta a makrogazdasági adatok folyamatosan romlottak. A 2008-as évet követő gazdasági helyzet indokaként a tanulmány az elhibázott kormányzati intézkedéseket jelöli meg, példálózó jelleggel a jogszabályi változásokat, adóemelést stb. emeli ki.
Szlovákia a versenyképességét és a vállalkozási környezet alakulását tekintve már hosszabb ideje nem tekinthető ideálisnak, az egyes tényezők folyamatosan romló tendenciát mutatnak. A terv szerzői szerint Szlovákia öt olyan komoly, a makrogazdaság területén észlelhető strukturális problémával küzd, amelyet haladéktalanul orvosolni kell, különben az ország versenyképessége még tovább romlik. A tanulmányban említett problémák közül az egyik legégetőbbnek azt tartom, hogy 2013-ra az ipari termelés hányada a nemzeti össztermék 15 százalékára csökkent. Ez az adat szakértők szerint minimális, s egyúttal azt jelzi, hogy a gazdaság szerkezete egészségtelen. Márpedig ha ez így van, az felér egy időzített bombával…
A terv kiemeli, hogy egy ország számára nem a szolgáltatások, hanem az ipari termelés nyújt biztos háttért, világos perspektívát.
A magyarlakta területeken a helyzet azonban az egész szlovákiai gazdasági helyzethez viszonyítva is a legrosszabb, a leszakadás mértéke itt a legnagyobb. A tanulmány kiemeli és a magyarlakta területek leszakadásának elsődleges okaként a hátrányos megkülönböztetést jelöli meg, amely a fejlesztési pénzek elosztásában, kiemelt infrastrukturális fejlesztések meghatározásában, befektetésösztönző intézkedésekkel kapcsolatos döntések területén jól nyomon követhető.
Tizenhét dél-szlovákiai járásban magyarok, szlovákok és más nemzetiségűek a kilencvenes évek derekáig kiemelkedtek a szlovákiai járások közül, azon egyszerű, „hétköznapi” okból kifolyólag, hogy az itt élő emberek szorgalmasan ledolgozták a maguk „nyolc óráját”, majd mintegy második műszakban otthon, kertjeikben, földjeiken folytatták a robotot. Éppen ezért sikerült elérniük azt a kiemelkedő teljesítményt, hogy a bruttó nemzeti összterméken belül az erre a térségre eső hányad jelentős volt, Pozsonyt leszámítva meghaladta a további térségekre eső hazai összterméki hányadot. Sajnos ez a helyzet alaposan megváltozott mára: a Csallóköztől keletre, a Bodrogközig, Ung-vidékig húzódó térség, a 14 déli szlovákiai járás egy összefüggő leszakadó térséggé vált. Leszakadásnak indokai között a hátrányos megkülönböztetéstől nem mentes gazdaságpolitika is szerepet játszik, amely a mindenkori kormány kezében van.
A terv bemutatja, hogyan alakult a 2001 óta 8 megyére osztott Szlovákia gazdasága az egyes régiókban. Egyesével végigveszi valamennyi, magyarok által lakott megyét, és az erősségek és gyengeségek, lehetőségek és veszélyek szempontjából részletesen elemzi.
A terv második nagy része a stratégia elemzése és a célok meghatározása, ami az első három fejezethez képest fordított sorrendben halad. A célmeghatározások a helyi szint irányából az országos szint irányába haladnak. Olyan kitörési pontokat jelöl meg a tanulmány, amely megvalósításával lehetőség nyílna a szlovákiai magyarság gazdasági helyzetének és környezetének javítására.
Három jelentős stratégiai célt emel ki a terv. Ezek a célok nagyon fontosak, hiszen ezek alapján lehetőség nyílna arra, hogy felvidék gazdasága újra felemelkedjen.
A három stratégiai cél közül első helyen említi a tanulmány a helyi gazdasági szereplők és az őket segítő intézmények – például az önkormányzatok – összefogását, együttműködését és a közös munkáját.
A második stratégiai célként a szakemberek olyan kitörési pontokat határoztak meg, ahol a gazdasági szereplők feladata az lenne, hogy a lehető leghatékonyabb módon kihasználják a helyi adottságokhoz alkalmazkodó fejlesztési lehetőségeket, és ezek alapján országos szinten felhívhatnák a döntéshozók figyelmét arra, mennyire hátrányos az egyes kitörési pontokban megjelenő tényezők kiegyensúlyozatlan fejlesztése.
Szerzők harmadik stratégiai célként olyan kitörési pontokat gyűjtöttek össze, amelyeknek fejlesztésére elsősorban a mindenkori kormánynak van lehetősége. Itt elsősorban a szlovákiai pénzügyi és üzleti környezet fejlesztése lenne a cél, és véleményem szerint rendkívül hasznos lenne e tekintetben főképp a nemzetközi tapasztalatokat és gyakorlatokat felhasználni. A cél itt az lenne, hogy egy olyan, nemzetközi szinten is versenyképes makrogazdasági környezet és komplex gazdaságösztönző rendszer alakuljon ki, amely alapján mind Szlovákiát, mind Dél-Szlovákiát/Felvidéket a gazdasági befektetések, illetve gazdasági tevékenység folytatása szempontjából megfelelő és kívánatos hellyé minősítenék.
A tanulmány kitér arra, hogy a Baross Gábor Terv megvalósítása elsődlegesen az uniós fejlesztési forrásokra támaszkodhat, de elkerülhetetlen az anyaország segítsége. Nélkülözhetetlen egy olyan fejlesztési ügynökség felállítása, amely a helyi
szereplőkkel együttműködve mind szakmailag, mind pénzügyileg segíteni tudná a Kárpát-medencei magyarok gazdaságfejlesztési elképzeléseit, ezáltal járulva hozzá a Wekerle Terv sikeres megvalósításához is.
Az alapok adottak, az anyaországi széljárás is kedvező: most már csak az a kérdés, van-e kellő akarat és szándék a megvalósításhoz. Hiszem, hogy ez valójában nem is kérdés…
A szerző Budapesten élő szakjogász Dr. Kováts Orsolya; Felvidék.ma
Megjelent a Felvidéki Magyarok 2014/2. számában, mely ITT>>> tölthető le.
{iarelatednews articleid=”46229,45915,43770,43217,39481″}
