Fontos, hogy a felvidéki magyar pedagógusok a régióban szakmai tudásukat bővítsék – fogalmazott Czimbalmosné Molnár Éva, Magyaroszág kassai főkonzul asszonya a megnyitón.
Három helyszínen, Révkomáromban, Rimaszombatban és Kassán tartja nyári egyetemét a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége (SZMPSZ) július 7. és 12 között. Ez első alkalommal történt így. A kassai rendezvény a Szakkay József Szakközépiskola Jedlik Ányos utcai kollégiumában nyitották meg. A legtöbb rendezvény ott zajlik.
Hanesz Angelika, az SZMPSZ főmunkatársa nyitotta meg a rendezvényt, amelyre Kárpátaljáról is érkeztek pedagógusok. Jóérzéssel nyugtázta, hogy a tanév végeztével a pedagógusok az aktív pihenést, a tanulást választották. A jó pedagógus szeret iskolába járni, mert fontos számára a szellemi megújulás és fejlődés. Új módszerekkel, aktuális szakmai tudással felszerelve, jobban tud oktatni és nevelni. A legutóbbi PISA felmérés [Programme for International Student Assessment, azaz Nemzetközi Tanulói Teljesítménymérés Programja] szerint, Szlovákiában a magyar tannyelvű iskolák minden területen a szlovák tannyelvű iskoláknál gyengébben teljesítettek. „Mindenki számára világos, hogy a magyar iskolák megtartásának feltétele a minőségi változás.” Hiszi, hogy akik itt vannak, tenni kívánnak azért, hogy a magyar iskolák színvonalát emeljék magas szintű szakmai felkészültséggel, tenni akarással és jószándékkal. A fontos, hogy a diákok szeressék a tudást és azt az életben értelmesen föl tudják használni.
Majd köszönetet mondott azért, hogy Kassát választották, ahol a Dóm tövében II. Rákóczi Ferenc és Márai Sándor jut eszünkbe. De itt alkotott Tinódi Lantos Sebestyén és Szenci Molnár Albert, Baróti Szabó Dávid és Batsányi János. Kassa képviselője volt Jókai Mór és Esterházy János. Itt született boldog Salkaházy Sára, Gerster Béla építész, Radványi Géza és Bacsó Péter filmrendező és innen indult útjára sok magyar író, festő és tudós.
A történelmi viharok által nem kímélt városban minduntalan a múlt emlékeibe botlunk. Úgy kívánják bemutatni a résztvevőknek a várost, hogy azt a szívükbe zárják. Végezetül Márait idézte: „Hol az otthon? Múltunkban, hagyományunkban, emlékeinkben. Nekem itt van, ebben a városban… Európát nem mentheti meg más, mint azok az erők, melyek felépítették a dómokat és ezt a lelkiséget: a hit, a méltányosság és az értelem ereje.”
Snír Kornélia és Lőrincz Zsuzsa, a Szakkay József Szakközépiskola Kollégiumának nevelői zeneszámmal köszöntötték a résztvevőket.
A rendezvényt megtisztelte jelenlétével Czimbalmosné Molnár Éva, kassai magyar főkonzul, aki üdvözölte a jelenlévőket. Életadó erővel, örömmel jött el. Fontos, hogy a felvidéki magyar pedagógusok a régióban szakmai tudásukat bővítsék. Hallhatták, hány kiváló ember élete kötődik a városhoz – mondotta -, akik életművéből példa lett. Kazinczy közel öt évig volt itt tanfelügyelő. Megalapította a Magyar Társaságot, mely kiadta a Magyar Museumot. Kassát mi magyarok is joggal érezzük magunkénak! A magyar nyelvű oktatás megőrzése és színvonalának fejlesztése kulcsfontosságú. Valós veszély a kisiskolák bezárása. Az iskoláknak meg kell küzdeniük létükért. A több mint 140 éves szakközépiskola ma létszámcsökkenéssel küzd. De az eredmények pozitív változást hoztak. A egyéni érdeknek és közösségi igényeknek találkozniuk kell. Nem szabad könnyelműen feladni! Ragaszkodni kell kultúránkhoz, szülőföldünkhöz, ami mindennapi küzdelmet jelent. Tettekkel kell helytállni, szavakkal nem elég. Ez szent kötelességünk. Gyermekeink és unokáink jövője a tét. A főkonzul végezetül köszönetet mondott a pedagógusok felelősségteljes munkájáért.
Matej Éva, a szakközépiskola igazgatója köszöntötte ezután a résztvevőket. Ez a nyári egyetem jó alkalom arra, hogy megismerjük más országok pedagógusait, tapasztalatokat cseréljünk és élvezzük az együttlétet. Fontos esemény, mely során megújulhatunk. Majd részletet olvasott föl Gál Zoltán: Fohász a pedagógusokért: „Add Uram, hogy a pedagógusoknak/ Örök megújuló készsége legyen,/ Mert örök megújuló készség nélkül nevelni –/ Egy egész nemzet jövőjét tönkre lehet tenni.”
Nagy-nagy szeretettel üdvözölte a jelenlévőket és örült a szép létszámnak. „Isten hozta mindannyiukat.”
Czajlik József, a Thália színházigazgatója társszervezőként volt jelen a megnyitón. Elmondta, a Thália nemcsak színház, hanem közösségépítéssel, szerepvállalással is foglalkoznak. Ez lehetővé teszi az interaktív-tábla képzést. Egy felújított konferenciaterem áll rendelkezésükre, amelyet e nyári egyetem alkalmából majd használnak is. A szerepvállalásban, közösségépítésben részt vesznek. Létrehozták az Akárki c. előadást, mely egy-egy osztálynak szól. Ez kétórás foglalkozást jelent. (Az előadás folyamán egyes részek után a nézőközönséggel megvitatják a látottakat. Ennek során mindenki megindokolhatja véleményét és akár vitatkozhat is.) Eddigi tapasztalataik szerint, óriási sikert jelez az előadás. A színészek számára is erős találkozást jelent. Eddig tizenkét próbaelőadást tartottak az SZMPSZ segítségével a diákok számára.
Ezt követően három szakcsoportban, kiváló szakemberek vezetésével folyt tovább a munka. Az Interaktív tábla – interaktív módszerek szakcsoportot Tomolya Róbert füleki gimnáziumi tanár vezeti. A Regionális és helyi ismeretek az iskolában és az iskolai klubokban szakcsoport vezetője Szanyi Mária néprajzkutató. Az élménypedagógiai szakcsoport vezetője Kovács Nikoletta, a Budapesti Kalandok és Álmok Élménypedagógiai Műhely oktatója.
Az SZMPSZ hagyományaihoz tartozik, hogy a megnyitón olyan szakember előadását hallgatják meg, aki a pedagógusokat húsbavágó témával megadja a rendezvény alaphangját.
Az első napon a személyiségfejlesztésről és a tehetséggondozásról esett szó. A tehetséges gyermekekkel való foglalkozás kellő érzékenységet és professzionális tudást igényel, amit csakis folyamatos tanulással sajátítható el. Mindenkiben tehetség rejlik, csak a kibontakoztató utat és lehetőségeket nehéz megtalálni. A tehetséges gyermekekkel meg mindenki szívesen foglalkozik. Kellő érzékenységgel, komoly felkészültséggel a kibontakozáshoz vezető utat meg lehet lelni.
Mező Ferenc, a Debreceni Egyetem pszichológiai tanszékre adjunktusa elismert és tapasztalt szakembere ennek a témakörnek. Így Személyiségfejlesztés és tehetséggondozás címmel tartotta meg vidám és szellemes előadását. Felidézett egy januári beszélgetést egy kutatásigazgatóval. Készült egy minden területre kiterjedő vizsgálat, milyen lesz a világ 20 év múlva. Ettől dollármilliók függnek, hiszen nem mindegy, hová fektetünk be. Az előrejelzés egészen megdöbbentő képet kínált. E szerint, a jelenlegi iskolarendszert el kell felejtenünk. Mindent az elektronika fog irányítani. Ha valaki élő tanárral kíván találkozni, azért majd fizetni kell. Hajmeresztő történet. Az orvostudomány példának okáért úgy fog fejlődni, hogy Kamcsatkából New Yorkban fogják operálni a vakbelet. A beteg beáll egy tartályba és a masina mindent elvégez. Az orvosok meg Kamcsatkából irányítanak.
A japánok Budapesten nem tudtak bemenni egy bankba, mert az ajtó nem nyílt automatikusan és így tanácstalanok maradtak. (Eszembe jutott, vajon saját lakásuk ajtajai is automatikusan nyílnak?) Őrült módon meg fog változni a világ. Természetesen ki lehet dolgozni tananyagokat, szoftvereket, melyek még számon is tudják kérni, mérni képesek a tudást. Egy dolog a fontos, az ember hol fog pozitív példákat látni, melyek nevelését, fejlődését kívánt irányba segítik elő? Hol van az ember, a példa? Az előadó többször is leszögezte, 2034-ben ismét eljön Kassára és elnézést fog kérni, ha rémhíreket terjesztett.
Ezután azzal az izgalmas kérdéssel foglalkozott, hogy a tehetséges emberek személyisége miben különbözik a többitől. Sokfajta elképzelés született, melyek sorra megdőltek. De a kérdés maradt: miben mások az átlagemberhez képest? Intelligenciájuk, kreativitásuk, neurózisuk ugyanolyan, de amiben különböznek, hogy nem ugyanúgy használják, mint nagy általánosságban a többiek. A mértékben van óriási különbség. Amerikában hosszú távú, több generációt átívelő kutatásba fogtak az intelligenciát illetően. Ezzel egy a baj! Kell-e átlagon feletti intelligencia egy sportteljesítményhez? Az előadó itt a paraolimpikonokra utalt. Így van ez a művészetek területén is. Jó ha van, de ez nem feltétel. A tudományok területén ugyanez a helyzet. A Nobel-díjas tudósok, a világszabadalmak birtokosai nem feltétel nélkül az intelligencia-hányadosuk okán érték el eredményeiket. Ma már inkább a teljes személyiséget veszik ennek megítélésénél figyelembe. Azonban nincs százszázalékos előrejelzés.
A tehetséges gyermek miben más az átlagosnál? Itt mentálhigiénés szempontokat is figyelembe kell venni. Az egyik fajta különbség, hogy kortársaiknál előbbre vannak. Felgyorsul a fejlődésük. Ez mérhető. Ha egy tíz éves gyerek korának megfelelő módon teljesít, ezt átlagosnak mondjuk. Az előadó felszólította hallgatóságát, ezen túl az ilyen fiatalokra úgy tekintsenek, mint tökéletesekre. Hiszen korcsoportjukat „hibátlanul” képviselik. Természetesen vannak bizonyos fejlődési egyenetlenségek. Egyesek mutatói kiugróan magasak, de más fontos területen akár átlagon aluli szinten vannak. Ehhez az is hozzátartozik, hogy más gyerekével csodát tudunk művelni, miközben sajátunk esetében megbukunk.
A személyiséget, amely a személyre jellemző tulajdonságok összessége, lehet alakítani, fejleszteni. De ez nem valamilyen egyenes vonal mentén zajlik. A nevelés tudatos beavatkozással jár. Ennek vannak jogi és szakmai vonatkozásai. Megállapítható, milyen területen kell fejleszteni. Tudatosítani lehet ennek hátrányait és előnyeit. Ennek megvannak az eszköze. Léteznek genetikai adottságok, melyeket – ha megszakadunk -, nem tudunk megváltoztatni. A szükséges hatást a szülő nem tudja elérni, mert nem szakember. Erre csak a pedagógus alkalmas. Ám itt fölmerül egy újabb kérdés. Ki mondja meg, hogy jó, ha fejlesztik a gyereket. Léteznek stréberek, nyitott és zárkózott emberek. A kérdés, vajon a saját gyerekünknek mit ajánlanánk? A szakirodalom sem tud világos választ adni erre a fogas kérdésre. Végiggondolandó, ki tud jobban érvényesülni. Az, akinek vannak kapcsolatai, vagy akinek nincsenek? Ez is valahol szerepfüggő. A pszichopata egy szélsőség, aki másoknak sérelmet, bajt okozna. De rendőrökre és katonákra szükség van. Ha túl szelídek, akkor nem tudják teljesíteni küldetésüket.
Koszovói jelenet. Egy idős asszony nekirohan egy katonának, hogy az ölte meg a fiát. Rángatja a fegyverét, akit arra tanítottak, senki sem nyúlhat hozzá. Ha mégis, akkor lőhet. De ő békefenntartó, miközben a környezet meglincselheti. Erre nem készítették föl. Hogyan kell az ilyen helyzetet agresszivitás nélkül megoldani?
A tehetséges emberek sajátos képességeik, adottságaik okán más konfliktusokba keverednek, mint az átlagemberek. Itt van pl. a sikertől való félelem szindrómája. Ha sikereket érek el, jó jegyeket kapok, a többieknek kellemetlen érzéseik lesznek. Mit is kell tehát fejleszteni? A kreativitást? Erre egy megtörtént esettel válaszolt. Egy apuka egyedül neveli kisfiát. Munkahelyén nincs esélye hölgyekkel ismerkedni. Szabadideje nincs, így erre csak a játszótéren van esélye. Míg a gyerek játszik, az apuka az újság fölött mustrálgatja az anyukákat. Majd amikor megtalálta a megfelelő célszemélyt, füttyent a gyereknek. Ez az első felvonás. Az 5 éves gyerek az instrukciónak megfelelően oda megy a másik gyerekhez és megkérdi tőle, játszhatnak-e együtt. Hogy biztosra menjen, megkérdi, ő a te anyukád? Azután lekáderezi. Anyukádat hogy hívják? Van apukád? 5-10 perc alatt mindent megtud. A második után jöhet a harmadik felvonás. Ehhez elég egy műbalhé. Megtanítjuk a gyereket esni, az meg eljátssza, hogy a másik gyerek lökte meg. Az „áldozat” üvölt, apu és anyu odaszalad és felnőtt módjára rendezik a helyzetet. Ez gyorsan megy, s így a két felnőttnek nem kínos elbeszélgetni. Jön a 4. felvonás, A nő boldogságban úszik, lelki társat talált, hiszen a most megismert férfi hasonló érdeklődésű. Így egy ötéves gyerek belekeveredik egy szélhámosságba.
Fiataloknak tették föl a kérdést, hogy hány módon tudnának megismerkedni a nagy Ővel, ha tudnák, nincs esélyük máskor meglátni? Erre gyakran az a válasz: fogalmam sincs. Extrovertált egyének esetében néha elég annyit tenni, hogy az illetőt megtanítjuk viselkedni, hogyan kell kapcsolatot teremteni, miképpen kell a szorongásokat leküzdeni. Vannak technikák, melyeket meg lehet tanulni. És mivel a bevezetőben zeneszámmal köszöntötték a résztvevőket, Mező sem kívánta az újsütetű hagyományt megkerülni, egy rövid, ám annál váratlanabb produkcióval zárta előadását, mely termékeny gondolatok sokaságát vetette föl. Csak annyit mondott: Tamtaráram, pam-pam!
Szünet után kezdődtek a szekcióülések, melyek a következő napokban folytatódnak. Este a Csáky-Dessewffy-palota udvarán Major Imre borász, pedagógus pannonhalmi borokat mutatott be.
További képek a rendezvényről megtekinthetők a Képgalériában ITT >>>.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
a szerző felvételei
{iarelatednews articleid=”47154″}
