Dobos László Kossuth-díjas írót a budapesti Emberi Erőforrások Minisztériuma, a Magyar Írószövetség és a Magyar Művészeti Akadémia is saját halottjának tekinti. A gyászoló családnak több politikai, társadalmi és civil szervezet is részvétét fejezte ki:
Hoppál Péter, a magyar kormány kultúráért felelős államtitkár közölte: Dobos László az Emberi Erőforrások Minisztériumának saját halottja. Erről július 29-én adtak ki hírt >>>.
Dobos Lászlót a Magyar Művészeti Akadémia is saját halottjának tekinti. Bővebben az MMA honlapján >>>.
Írói munkásságáról monográfusa, Márkus Béla irodalomtörténész írt összefoglalót, mely ITT>>> olvasható.
Bertha Zoltánnak, a Magyar Művészeti Akadémia levelező tagjának visszaemlékezését ITT>>> olvashatják.
Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes levélben fejezte ki részvétét Dobos László özvegyének: Megrendülve fogadtam a hírt, hogy Dobos László, a magyar kortárs irodalom és a közélet meghatározó alakja hosszú betegség után elhunyt. Dobos László olyan korban és közegben vállalta magyarságát, amikor mások azt tagadták, és még őseik nyelvét is elfelejtették. Ezért elévülhetetlen érdemei vannak a felvidéki magyarság anyanyelvi kultúrájának megmaradásáért vívott küzdelemben. Politikusként mindig európai és tágabb összefüggésben látta a magyarság helyzetét és szolgálta nemzetét. Kérem, fogadja együttérzésemet.
Bakos István, a Bethlen Gábor Alapítvány ügyvezető elnöke közleményben tudatta, hogy a Bethlen Gábor-díjas Dobos László megtért a teremtőjéhez és a gyászoló családnak e sorokat adta át:
A Bethlen Gábor-díjas Dobos László magyarságszolgálata, hűsége családjához, népéhez és nyelvünkhöz, kultúránkhoz nemcsak műveiben, hanem tetteiben, emberi kapcsolataiban, küzdelmeiben is megnyilvánult. Évtizedeken át bátorítást, erőt adott a kisebbségi létbe szorított nemzetrészek közösségeinek, vezetőiknek a túléléshez, a magyar megmaradáshoz. Önökkel együtt gyászoljuk Őt. Emlékét megőrizzük! Fogadják őszinte együttérzésünket, tiszteletünket a szerető férj, az édesapa, a kedves nagyapa elvesztése miatt!
A szeretet segítse fájdalmuk elviselését. A Bethlen Gábor Alapítvány Kuratóriuma is megrendülve búcsúzik a magyar nemzet kiváló képviselőjétől, a nagyszerű írótól és közéleti férfiútól. (Lezsák Sándor,Bakos István, Bartos Mónika, Dr. Béres József, Bíró Zoltán, Illyés Mária, Németh Ágnes Dr. Petrik Béla, Szalai Attila, Kiss Gy. CsabaKalmár Judit, Magyary Rozália, Bordi Károly)
Szigeti László, az MKP Országos Tanácsának elnöke: A Magyar Közösség Pártja fájdalommal és megrendüléssel értesült a hírről, hogy hosszú betegség után 84 éves korában elhunyt Dobos László Kossuth-díjas felvidéki magyar író, szerkesztő, politikus, közéleti személyiség, az Együttélés parlamenti képviselője.
„Személyében a szlovákiai magyar nemzeti közösség egy olyan embert veszített el, aki egész életében a csehszlovákiai, majd később a szlovákiai magyar nemzeti közösség megmaradásáért és gyarapodásáért küzdött. Pályafutása kezdetén tanárként tevékenykedett, majd a Szlovákiai Írószövetség magyar részlegében dolgozott. Az Irodalmi Szemle egyik alapítója, majd főszerkesztője is volt. Később 3 éven keresztül vezette a Csemadok országos szervezetét. A múlt század 60-as éveinek végén tárca nélküli miniszterként a nemzetiségi ügyekért felelt. Ezt követően a Madách Könyvkiadót igazgatta. A rendszerváltás évében Dobos Lászlót a Magyarok Világszövetségének társelnökévé választották. A bársonyos forradalom után tagja lett az Együttélés politikai mozgalomnak, melynek színeiben 1994-ig országgyűlési képviselő volt.
Dobos László halálával pótolhatatlan veszteség érte a felvidéki magyarságot. Nemzeti elkötelezettsége példaértékű volt.
A Magyar Közösség Pártja tisztelettel és megbecsüléssel emlékezik Dobos Lászlóra, az ő irodalmi és politikai hagyatékára, emberi nagyságára. Nyugodj békében, kedves Dobos László!” – búcsúzik az MKP oldalán Szigeti László.
Kolár Péter, Máté László, Duncsák Mária a Csemadok Kassai Városi Választmánya nevében a következő részvétnyilvánítást juttatta el Dobos László hozzátartozói és szerettei részére: Megrendülten értesültünk Dobos László, a nagyszerű ember, író, a szlovákiai magyar közélet kiváló személyiségének haláláról. ami nemcsak a család és közeli barátok, de az egyetemes magyar irodalom számára is pótolhatatlan veszteség.
A kassaiak nem felejthetik, hogy városunk magyarságának nehéz perceiben, mindig kiállt a kassai magyar kultúra a Thália Színház megalapítása és a magyar oktatás megmaradása mellett.
A Csemadok Kassai Városi Választmánya, valamint a kassai magyarok közössége nevében együttérzésünket és részvétünket fejezzük ki a gyászoló családnak. Osztozunk a bánatban, és fájó szívvel búcsúzunk kedves barátunktól. Emléke legyen áldott, nyugalma csendes! Isten áldjon benneteket a gyász nehéz perceiben!
„Dobos László, aki most csendesen betette maga mögött az ajtót, hogy nekivágjon utolsó utazásának, nem csupán tökéletes megszemélyesítője volt ennek a nemzedéknek, hanem egyik legtehetségesebb és legtevékenyebb tagja is” – írja nekrológjában Duray Miklós, a Szövetség a Közös Célokért társulás elnöke. A Dobos Lászlót méltató cikk a Felvidék.ma-n ITT>>> érhető el.
Balassa Zoltán publicista, a Felvidék.ma kassai tudósítója búcsúsoraiban felidézi a régi találkozásokat.
Így tesz Juhász Dósa János, a Gömörilap.sk főszerkesztője is, akinek írása ITT>>> érhető el. B. Vida Júlia, a Szabad Újság szerkesztője így ír: Megdöbbenéssel olvastam a hírt, nyolcvannegyedik életében elhunyt Dobos László Kossuth-díjas író. Neve és élete egybeforrt a felvidéki magyarság sorsával. Íróként, közéleti személyiségként, miniszterként, könyv- és lapkiadó igazgatóként mindig az itteni magyarság érdekeit tartotta szem előtt. Amennyit ő tett le közösségünk asztalára, annyira csak kevesen lesznek képesek. A Madách-Posonium Kft. igazgatója, hosszú évtizedekig lapunk, a Szabad Újság kiadója is volt. Ma is magam előtt látom tiszteletet parancsoló, szálfaegyenes termetét, hallom magvas-ízes, okos gondolatait. Erős ellenszélben is talpon tudott maradni, elveihez, elképzeléseihez végig hű maradt. Akkor is, amikor nehéz terhek nyomták a vállát és feladhatta volna… Elment egy nagy ember, akinek hiányát közösségünk, kultúránk, és akik ismertük, sokáig érezni fogjuk. Emlékét tisztelettel megőrizzük!
Dobos László szülőföldjéről, Királyhelmecről Pásztor Istvántól, a Lórántffy Zsuzsanna Bodrogköz Fejlesztéséért Társulás elnökétől is érkezett részvétnyilvánítás: „Búcsúzik a szülőföld, Bodrogköz, Királyhelmec, amihez élete során mindvégig hűséges maradt, mert nem a kilométerek és a távolság, hanem a lelkek közti kapocs számít. Idén egy kis könyvet jelentettünk meg, „Hazám, Felvidék” címmel. Amikor szerkesztettük, Bodrogköz nagy írójának egészségi állapota már nem tette lehetővé, hogy bekapcsolódjon a munkába. Hálás szívvel köszönjük Éva asszonynak, hogy segítségünkre volt, és Dobos László Szülőföldem írása is megjelenhetett a könyvben. A sors rendezte így, hogy élete utolsó hónapjaiban ez lett Dobos László utolsó üzenete: „Megmaradni főtartással, megmaradni meghajlással, megmaradni alkalmazkodással, megmaradni küzdelemmel.”
Dobos László emlékét megőrizve búcsúzik Pozsonypüspöki Önkormányzata nevében Ožvald Erzsébet polgármester asszony, a Csemadok Pozsonypüspöki Alapszervezetének és Pozsonyi Városi Választmányának vezetősége és tagsága, akik a következő sorokat juttatták el szerkesztőségünkbe: „Anyanyelv. Nem véletlen, hogy a világ népeinek nagy részénél a nyelv fogalmát és jelentését az anyához kötik. A születés csodájához, az emberi test melegéhez, a szeretet mélységeihez, a hűséghez, a féltéshez, a befogadáshoz, a teremtéshez. Az anyanyelv öröklött vagyonunk, sejtjeinkbe szövődő tulajdonunk, az anyanyelv egyenlő vállalt önmagunkkal” – vallotta az anyanyelvről és magáról Dobos László író, politikus, közéleti személyiség, aki mindemellett még szerető férj, gondos édesapa, nagyapa és igaz barát is volt.
Pozsonypüspökin élte le életének több, mint öten évét szerető családi körben és barátokkal körülvéve. Tevékenyen kapcsolódott be a Csemadok helyi szervezetének életébe, ötletekkel gazdagítva programját. Nem csak a közéletből, de a barátoknak is hiányozni fog jellegzetes alakja, hangja, mosolya és biztató szava.
„Mindennek rendelt ideje van…” (Prédikátor 3/1). Az ő életének ideje kis híján 84 évben volt megszabva. Tartalmas életet élt.
„A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, hitemet megtartottam”. Pál apostol szavai igazolják mindezt. Nyugodjék békében!
Antall István, a Magyar Írószövetség nevében a következő gyászjelentést adta ki:
Mély fájdalommal tudatjuk, hogy Dobos László (1930-2014) Kossuth-díjas, Bethlen Gábor-díjas szlovákiai magyar író, szerkesztő, műkritikus, politikus a szlovák Pribina Kereszt kitüntetésének birtokosa, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja elhunyt.
Mindig a maga egyetemességében látta a magyar történelmet, benne a határon túlra szakadt közösségek sorsát is európai léptékkel volt képes értelmezni. Ezért lehetett megkérdőjelezhetetlen tekintélye azokban a szlovák és cseh értelmiségi körökben, amelyek hittek azokban a törekvésekben, amelyek a demokratikus elveket egy soknemzetiségű ország közös értékének tekintették. Közéleti tevékenysége nem ismert határokat, az Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália magyarsága éppúgy számíthatott rá, ahogyan ezen országok politikusai is egyenrangú partnerként kezelték.
Királyhelmecen született. 1945-1949 között a zöld határon átszökdösve a sárospataki tanítóképzőben tanult. Felsőfokú tanulmányokat 1951-1955 között a pozsonyi Pedagógiai Főiskola magyar-történelem-polgári nevelés szakán végzett. 1950-1951 között Királyhelmecen tanított. 1955-1960 között a pozsonyi Pedagógiai Főiskolán oktatott. 1956-1958 közt a Szlovákiai Írószövetség magyar szekciójának titkáraként meghatározó szerepet vállalt az Irodalmi Szemle létrehozásában, melynek 1968-ig főszerkesztője lehetet. 1967-1968 között a Tatran Könyvkiadó magyar szerkesztőségét vezette. 1968-1971 között a Csemadok elnöke volt. 1970. április 28-áig, leváltásáig a Szlovák Szocialista Köztársaság tárca nélküli miniszterként nemzetiségi ügyek képviseletét vállalta. 1970-1972 között a Madách Könyvkiadót igazgatta, majd leváltása után a műszaki részlegét vezette. 1990. január 1-jétől ismét igazgató, majd 1994-től a Madách-Posonium Kft. ügyvezető igazgatója. 1989-től a Csemadok tiszteletbeli elnöke. 1989-1991 között a Magyarok Világszövetségének társelnöke, 1992-1996 között a Kárpát-medence képviseletében alelnöke, 1996-2000 között régióelnöke. 1990-1994 között az Együttélés politikai mozgalom jelöltjeként nemzetgyűlési képviselő. 2007-ben a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjává választották.
Jelentős próza- és esszéíró, irodalomszervező. A szlovákiai magyar könyvkiadás és folyóirat-kultúra formálásában elévülhetetlen érdemei vannak. Regényei, elbeszélései, novellái olyan korai formakísérletei a magyar prózairodalomnak, amelyek még az irodalomelmélet és kritika felfedező figyelmére várnak. Szellemi öröksége ebben a pillanatban még fölmérhetetlen.”
A Százak Tanácsának ügyvezető elnöke, Szíjjártó István is közölte a gyászhírt a tanács honlapján: „Dobos László felvidéki magyar író, szerkesztő, a magyarság egyik zászlósembere, a Százak Tanácsa tagja elhunyt. Kitűnő barátot, fegyvertársat veszítettünk el. A jó Isten adjon neki örök nyugodalmat, szeretteinek, barátainak vigasztalást”.
Rubovszky András, a Széchenyi Társaság főtitkára megdöbbenve értesült Dobos László író eltávozásáról. „Fogadják legőszintébb együttérzésünket. A magyar irodalom egy halhatatlanjától, a kisebbségi létben elő magyarok emblematikus alakjától búcsúzunk. A Széchenyi Társaság megtiszteltetése, hogy június 4-i döntésünk értelmében ez év szeptember 19-én gróf Széchenyi István születésnapját megelőzően kívántuk élete és munkája elismeréseként a Társaság díját adományozni, melyből – az Ég akarata szerint – posztumusz-díj lett. A család fájdalmában osztozunk!” – írta.
Szatmárnémetiből Muzsnay Árpád üzent, aki az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület alelnökeként szoros baráti kapcsolatban állt Dobos Lászlóval. Halálhírére ezeket a gondolatokat juttatta el a családhoz: „Dobos Lászlót személyesen a kilencvenes évek elején ismertem meg. Nem volt oly budapesti utam, hogy ne kerestem volna meg, ne találkoztam volna, s ne beszélgettem volna el Vele a Magyarok Világszövetségében. Kitűnő ember, összmagyarságban gondolkodó, nyíltszívű, ízig-vérig Kárpát-medencei értelmiségi volt. Nagy kár, hogy az Élet véges, és sorra olyanoktól kell búcsúznunk, kik sokat tettek Európa e része magyarságáért, s példamutató munkájukra a továbbiakban is nagy szükségünk lenne. Ezúton is kifejezem Dobos László családjának és a Hozzá közel állóknak őszinte részvétemet, együttérzésemet.”
Bálint-Pataki József, az erdélyi Új Magyar Szó főmunkatársa felhívta a figyelmet, Dobos László halála nemcsak a felvidéki magyar közösség, hanem mindannyiunk gyásza, az ő „utolsó utazása” az összmagyarság, az egyetemes magyar kultúra számára is hatalmas veszteség. Írásában idézi a Felvidék.ma nekrológját, s több korábbi méltatást is ismertet. Jegyzete ITT>>> érhető el.
Az amerikai magyarok is megemlékeztek Dobos Lászlóról. Írásuk ITT>>> olvasható.
Dobos László Kossuth-díjas szlovákiai magyar írót Pozsonypüspökin csütörtökön, július 31-én három órakor búcsúztatták református egyházi szertartás keretében, melyet Fazekas László, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke tartott, melyet teljes egészében ITT>>> közöltünk.
Koncsol László író a pályatársak és barátok nevében búcsúztatta, a beszéde ITT olvasható>>>.
Tőzsér Árpád az Emberi Erőforrások Minisztériuma, a Magyar Művészeti Akadémia és a Magyar Írószövetség nevében mondott gyászbeszédet, mely ITT>>> olvasható.
A somorjai Híd vegyeskar Édes Árpád vezényletével az Ároni áldást és Kodály Zoltán Esti dalát énekelte el Dobos László búcsúztatásán.
Több százan kísérték őt utolsó útjára.
Felvidék.ma További képek a gyászszertartásról megtekinthető a Képgalériában ITT>>>.
{iarelatednews articleid=”47676,47675,47672,47669,47644,47640,47558,47537,47533″}
