A Sárközy Péter Alapítvány és a Biokultúráért Közhasznú Alapítvány Piliscsabán, a Iosephinum Kollégium és Szakkollégium dísztermében rendezte meg a XII. Tudományos Emlékülését. Előadást tartott Palík László agrármérnök a felvidéki biogazdálkodásról.
Az emlékülés idei mottója a következő volt: „Magyar Biokert – Termeljük meg saját bioélelmiszerünket!”
A kétnapos, két önálló rendezvényből álló eseményen több mint harminc szervezet képviseletében mintegy 90 fő vett részt..A résztvevők Felvidékről, Erdélyből, Délvidékről és Magyarországról érkeztek.
Dr. Solti Gábor, az alapítvány kuratóriumi elnöke nyitotta meg a XII. Sárközy Péter Tudományos Emlékülést. A köszöntő szavak után szeredi Ambrus Kálmán – a tavalyi évhez hasonlóan idén is – egy Reményik Sándor verset szavalt. A Föld című költemény szorosan kapcsolódott az idei emlékülés gondolatiságához. A ráhangolódást szintén nagyban elősegítette Puszta Bettina komolyzenei előadása: a résztvevők Johann Sebastian Bach: G-dúr Solo Szvit c. művéből csellón hallgathattak meg három tételt (Preludium – Strabande – Menuet).
Ezután következtek a szakmai előadások.
Dr. Csizmadia László, a Falusi és Agroturizmus Országos Szövetsége (FATOSZ) elnöke előadásában elmondta, hogy a XII. Sárközy Péter Tudományos Emlékülés mottója, jelmondata nagyon fontos és aktuális, annak gyökerei már a Németh László-féle Kert-Magyarország gondolatban is megtalálhatóak. A kiskertek, így az ökológiai kiskertek számának növelése, újbóli népszerűsítése, elterjesztése azért is fontos, mert több fontos területet, kormányzati célt is meg lehet valósítani általa. A kertek, biokertek művelése odaadást, sok munkaórát, fegyelmet, elkötelezettséget igényel, embert formáló, nevelő feladatot jelent. Emellett elősegíti az állampolgárok egészséges életmódját, környezettudatos gondolkodásmódját, és talán a falvak népességmegtartó képességéhez is hozzájárul. Lehetőséget ad közmunkaprogramok megvalósítására , s nem utolsósorban a települések képét javítja, vonzerejét fokozza, így a turizmus szempontjából is érdemi, kiemelt jelentőségű társadalmi kérdést, feladatot is jelent. Példaként említette saját konyhakertjét, melyet családjával együtt művel, és innen biztosítja a főzéshez szükséges alapanyagok egy jelentős részét.
Kovács Szilvia, Karcag alpolgármestere, aki a Legszebb Konyhakert program ötletgazdája, elindítója is, e mozgalom jelentőségéről, sikeréről, eredményeiről és további lehetőségeiről, feladatairól beszélt. Számokkal és fényképekkel igazolta, hogy miért is olyan sikeres és fontos ez a program napjainkban.
Dr. Solti Gábor a „Magyar Biokert – Termeljük meg saját bioélelmiszerünket!” címet viselő előadásában összefoglalta mindazt, ami miatt a 2014. évi emlékülés témája időszerű és kiemelt jelentőségű. Hangsúlyozta, hogy az ellenőrzött biogazdálkodás, ökológiai gazdálkodás Magyarországon immáron tíz esztendeje stagnál, és a kiút egyik első állomása lehetne, ha visszanyúlnánk ahhoz, ami a magyarországi biomozgalom gyökerét jelentette több mint harminc esztendővel ezelőtt: a biokiskertekhez, a biogazdálkodás kis léptékben történő megvalósításához. Ez segítené az ökogazdálkodás hitelességének visszaállítását.
A jelenlegi nagyüzemi biogazdálkodás és bevett gyakorlatai számos ponton szemben állnak ezzel az eredeti szellemiséggel, s bár érthetően egy ország, egy nemzet gazdasága szempontjából mások a prioritások, mint egy kiskerti gazdálkodás esetében, az alapelveknek, a hitelességnek, a szellemiségnek nem szabadna csorbát szenvednie.
Ahhoz, hogy az említett szellemiség, a biológiai-ökológiai alapelvek érvényesüljenek, arra is szükség van, hogy a hivatalos biogazdálkodás szabály- és gyakorlatrendszere mellett az emberek fejében is a helyére kerüljön az ökogazdálkodás gondolata. A bioélelmiszerrel kapcsolatban ne csak a „drága” jelző jusson eszükbe. Ehhez megújulásra van szükség, melynek kiindulópontját jelenthetik a biokiskertek vagy – ahogy dr. Solti Gábor nevezte őket prezentációjában – ökológiai kiskertek, melyek a Magyar Biokert mozgalom keretében valósulnának meg, szorosan kapcsolódva például a Kovács Szilvia által elindított Legszebb Konyhakertek programhoz.
További példaként említette még a Zöld Óvodák hálózatát is, melynek keretében érdemes volna óvodai biokiskerteket létrehozni és fenntartani. Elképzelése szerint a Magyar Biokert program keretében „a központi cél olyan növényi táplálékok előállítása, amelyek különösen gazdagok ásványi elemekben, vitaminokban és más tápanyagokban, s mindezt egy olyan életmód – a kreatív vidéki élet – keretében, amely lehetővé teszi a család számára, hogy szükségleteinek többségét előállítsa egy önfenntartó kisgazdaságban, amelynek integráns része az ökológiai kert.
Dr. Tóthfalussy-Veress Éva, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Környezettudományi Karának tanára „Az én biokertem” címmel tartott előadást. Szülőházában, Kolozsvár közepén van egy kis biokertje, melyet még édesapjától örökölt, és immáron több mint tíz esztendeje ő gondozza. Az előadásában e biokertet és az abban szerzett tapasztalatokat mutatta be, illetve kötődését az erdélyi, román biomozgalomhoz.
Az ebédszünet előtti utolsó előadásban dr. Lánszki Imre ökológus, növényvédelmi szakértő előbb a biokertek növényvédelméről szólt, az azzal kapcsolatos általános elveit, meglátásait ismertette a hallgatósággal, majd a növényvédelmi kutatásokat mutatta be röviden a gyakorlatban, a Fitokondi nevű, biogazdálkodásban engedélyezett növényvédő szer kifejlesztése apropóján, melyben ő is tevékenyen részt vett.
Az ebédszünet után kapott szót dr. Köhler Mihály, a neves bioborász, majd Lőrinczné Táborfi Julianna, az EGÉSZséges Táplálkozásért Egyesület igazgatója, dietetikus a bioélelmiszerek közétkeztetésben való bevezetéséről, annak gyakorlati megvalósításáról beszélt előadásában. Példaként említette az ETE „EGÉSZség=Érték!” programját, melynek során a magyar kórházak onkológiai osztályain igyekeznek bevezetni a bioélelmiszereket, hogy az arra leginkább rászorulók megkaphassák azt a táplálékot, amire szervezetüknek a legnagyobb szüksége van.
Brendus Ede-Zsolt, a Mentor Transsyvania Club ügyvezetője, a biogazdálkodás elkötelezett híve, „Önellátó Marosszék” címmel tartott előadást. Az „Önellátó Marosszék” program „egy olyan területi térségfejlesztési kezdeményezésnek tekinthető, amely a válságkezelés kérdéskörének súlypontját visszahelyezi arra közösségi közigazgatási mintára, amely a 13. és 19. század között több mint fél évezreden keresztül a Szent Korona értékrend vonzásában sikeresen működött. Nyomába ered a ma még utópiának bizonyuló közösségi közigazgatásnak és részvételi demokráciának. Annak a zártkörű szervesanyag-gazdálkodás körfolyamatnak az újraélesztését célozza meg, amelyet az agrikultúra jelenlegi korszemlélete ökogazdálkodásként nevesít. Meggyőződésem, hogy kiterjesztése a Kárpát-medencei összmagyar együttműködés jövőjének letéteményese és valós történelmi alternatíváját jelenti.
Bors János, a BMT-BIOMICRON Kft. ügyvezetője előadásában a kőzet-mikroőrlemények mezőgazdasági alkalmazásának előnyeit foglalta össze. Elmondta, hogy a kőzetek, ásványok mezőgazdasági felhasználása régóta ismert, növényvédőszerként aprítás után, kőzetpor formájában már évszázadokkal korábban használták. Napjainkban a technológiai fejlődés lehetővé teszi, hogy akár néhány mikronos szemcseméretűre is fel lehet aprítani a kőzeteket, ásványokat. Ezeket az ún. mikroőrleményeket a korábbiakhoz képest sokkal magasabb hatásfok jellemzi. Erre példaként említette az alginit mikroőrleményt, mely az előadó várakozása szerint a biotermesztés egyik nélkülözhetetlen anyaga lehet a jövőben.
Ziegler Gábor, a Kárpát-medencei Ökogazdálkodók Szövetségének irodavezetője a fahamu kiskerti hasznosításáról szólt prezentációjában. Az ellenőrzött ökológiai gazdálkodásban az EU ökorendelete szerint a hamuk közül csak a fahamu, azaz a vegyileg nem kezelt fa elégetéséből származó hamu engedélyezett. A fahamut rendkívül sokoldalú felhasználhatóság jellemzi: mindenekelőtt talajjavító anyagként, illetve komposzt-adalékanyagként hasznosítják, de alkalmas házi szappangyártásra, házi fertőtlenítő készítésére, fafestékként és síkosság-mentesítésre is. A fahamut az emberiség évezredek óta ismeri, s napjainkban, a fosszilis energiahordozók árának emelkedése miatt reneszánszát éli a fatüzelés, így egy igen releváns kérdéskört jelent, hogy a háztartásoknál keletkező kb. évi 100-150 kg fahamu megfelelően hasznosul-e.
Dr. Palík László agrármérnök, zselízi biogazdálkodó, a Biocentrum Kft. Ügyvezetője „Biogazdálkodási praktikák a Felvidékről”címet viselő, sok fényképpel kísért előadásában saját tapasztalatait mutatta be az emlékülés résztvevőinek.
„Tudatosan 1990-ben kezdődött el nálunk a biogazdálkodás. Valójában a saját kertekben bioélelmiszer alapanyagot termeltünk mindig. Rendszerbe foglalva viszont, a Biokultúra Egyesület támogatásával, nagyüzemi szinten, ellenőrzés-minősítéssel egybekötve ez 24 évvel ezelőtt valósult meg.
Az alap mindig a növénytermesztés. A mezőgazdasági termelés, főleg a biotermelés, hosszú távon elképzelhetetlen állattenyésztés nélkül. A termőtalaj tápanyagszükségletének kielégítésére a termesztendő növény érdekében szükség van az istállótrágyára. Az utóbbi években sok próbálkozással és kísérlettel a legkülönfélébb módszerekkel próbálták a tápanyagot biztosítani. Vannak részmegoldások. Különféle humuszképző anyagok, levél- és talajtrágyaként használatos tápoldatok, komposztok, komposztkivonatok, szárított istállótrágyából készített porok és granulátumok, vagy a kőzetek, üledékek, ásványi anyagok darált-porított formái. A tollból készült növényi tápanyag is érdekes és hasznos tápanyagkiegészítést biztosíthat. Az említett készítmények sokasága lehetőséget ad részbeni megoldásokra, de a teljes és igazi csakis az istállótrágya lehet.
A tápanyag bebiztosítása után nagyon fontos a növényvédelem. Ebben az esetben is igen sokféle lehetőség van. Első lépés a növényi kultúra tisztán tartása, a gyommentesség. Tápanyagban gazdag talajban a gyomok is jobban fejlődnek, de a kultúrnövény is. A cél, a gyomok likvidálása. Következő lépés a kultúrnövény egészségi állapotának megvédése. Jó tápanyagellátottsággal rendelkező talajok kultúrnövényeinek az egészségi állapota kedvező, ellenállóbbak a különféle betegségekkel és kártevőkkel szemben. De itt is szükség lehet az időjárás viszontagságai szerint kifejlődő kórokozók, gombák, kártevők elleni védelemre. Jelenleg igen sok lehetőség, megoldás van ezekre a célokra. A biotermesztésben engedélyezett különféle készítményekre és segédanyagokra gondolok. A kisüzemi-házikerti és nagyüzemi megoldások közötti lehetőségek eltérőek a terület nagysága miatt. A tápanyag bebiztosítása más anyagi és kijuttatási követelmény. A gyommentesség bebiztosítása 50 m²-en vagy 50 ha-on szintén más lehetőség. A növényvédelem bebiztosítása a fentiek alapján szintén eltérő megoldásokat követel. A lényeg az, hogy megközelítőleg 1970 előtt szinte minden csak bio volt, akkor is volt lehetőség a vegyszermentes termelésre. Ma is van, csupán hozzáállás kérdése az egész.
A megtermelt bioélelmiszer alapanyagot a házi kertből és a nagyüzemi területekről szintén különböző körülmények között lehet feldolgozni, raktározni, hasznosítani. Gondoljunk a gabonafélékre, olajos növényekre, kertészeti növényekre, szőlőre, gyümölcsre. Külön tudomány a raktárkártevők elleni küzdelem.
A termelés folyamán a háztáji kertekben és a nagyüzemekben másféle eszközöket, gépeket használunk. Ezeknek a tudatos és jó megválasztása nagyon fontos.
A feldolgozásnál át kell gondolni a műveletek formáit, lehetőségeit, sokaságát a végeredmény elérése érdekében. Mit és hogyan célszerű előállítani, becsomagolni, a nyilvánosság előtt a legkülönfélébb körülmények között bemutatni. Kiállítások, szakmai napok, kisebb-nagyobb országos és nemzetközi rendezvények, iskolázások, tanfolyamok, bortúrák, borkóstolók, pálinkakóstolók, versenyek.
A végcél természetesen az egészséges, tiszta biotermék, melyet a kiskertjeinkből, vagy saját fogyasztásra, vagy kisebb-nagyobb közösségekben, baráti körökben való felhasználásra, értékesítésre használunk. A nagyobb mennyiség, nagyüzemi előállítás esetében a termelő megélhetését biztosíthatja. Mindkét esetben teljesen egyértelmű a végeredmény” – mondta előadásában a zselízi szakember.
Az előadásokat hagyományosan a Sárközy Péter – emlékérem, oklevél és díj átadása követte.
Idén a Sárközy Péter – emlékérem kitüntetettje dr. Palík László volt. A laudációt prof. dr. Tereza Horvat Senderović tartotta. Erről ITT>>> számoltunk be. Amikor 2011-ben megalakult a Kárpát-medencei Ökogazdálkodók Szövetsége, a zselízi Biocentrum annak alapító tagja, dr. Palík László pedig a felvidéki szervezet alelnöke lett.
A laudációban elhangzott, hogy dr. Palík Lászlónak meghatározó szerepe van abban, hogy Szlovákiában, a Felvidéken jelenleg már több mint 180 ezer hektáron folyik ellenőrzött ökológiai gazdálkodás, amely Szlovákia mezőgazdaságilag művelt területeinek 8,8 %-a. Ezzel a világ 164 biogazdálkodást folytató országa közül az ökogazdálkodást tekintve a 33., míg a mezőgazdaságilag művelt terület arányában a 12. helyen áll a legfrissebb adatok alapján.
Miriák Ferenc, Felvidék.ma
Palík Klára felvételei
{iarelatednews articleid=”48554″}
