Egy hónappal ezelőtt én is ott voltam az alkotmánybíróság épületében, amikor a szlovák alkotmánybíróság – a nagy és hosszú várakozás után! – nem hozott döntést az állampolgársági törvény kapcsán.
Utólag az egész ottlétem (beléptetés, teátrális bevonulás, felállás, majd a nagy semmi után ismét felállás, kivonulás…,) komikusnak tűnik, amikor egy állami szerv viccelődik velem, és nem tekint mentálisan érett polgárnak. Holott: a testület számláját mi – polgárok – fizetjük, az pedig ráadásul még szemérmetlenül packázik is velünk!
Számomra azzal, hogy a testület évek után sem volt képes a döntéshozatalra (ebben az esetben másodlagos, hogy a hatalmi harc jelenlegi állása mit kívánt, milyen választási kampány zuhataga ömlik éppen ránk, milyen percemberek hatalmának árnyékában élünk…,), tulajdonképpen döntött. Mivel ugyanis nem állapította meg, hogy az állampolgársági törvény összhangban van az alkotmánnyal, így – ergo – a másik alternatíva a valóság: nincs összhangban vele! Mindezek ellenére lehet tovább csűrni-csavarni az egészet, halogatni, képteleneknél képtelenebb indokokkal előhuzakodni, a tény azonban tény marad: Az alkotmánybíróság nem nyilvánította ki, hogy ez egy kóser törvény! Mint ahogy nem is az.
Más kérdés a szakmaiság és a tisztesség kérdése. A tragikomikus alkotmánybírósági produkció után vártam (a mai napig várom), hogy a testületből valaki feláll, valakik felállnak, és kimondják: ami sok, az sok! Mert ez a testület, és a testület tagjai, szakmailag, polgárként, és – emberként! – egyaránt megbuktak. Lehet majd utólagos magyarázatokat keresni, hogy én más álláspontot képviseltem; a döntő helyzetben nem volt annyi bátorságom, hogy határozott véleményem legyen (esetleg gyarlón beismerni: nagy visszatartó erő a jó fizetés, a kényelmes pozíció!) , valamint egyéb jogi és magamentő tücsköt-bogarat összehordani, ami azonban a tényen nem változtat: a tizenegy között nem volt egy(!), aki felvállalta volna, és a világba kiáltja az igazságot: ennyi port nem lehet az emberek szemébe szórni, elég volt, én felállok, oszt jónapot!
Az alkotmánybíróság diszkvalifikálta önmagát, szégyenkezem miatta! Szuverén polgárként én ezt az alkotmánybíróságot megvetem, ahogyan tagjait is, vezetőjükkel együtt.
Mást nem érdemelnek!
Máté László, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”49192,48842,48800,48671,48668,48655,48625″}
