Olvasom, hogy Kassán magyar állami kitüntetést kapott Füzék Erzsébet járási titkár. Tiszta szívből örülök neki és gratulálok, s külön köszönet annak, aki Füzék Erzsébet munkáját ily módon elismeri, értékeli. Tudom, nem ezért teszi a dolgát Erzsébet, de csak a szűk régiójában ismerik igazán munkáját, s azt az idegfeszítő egyszemélyes felelősséget, amely napjainkban a Csemadok járási tisztségviselőjének vállára nehezedik.
Erzsébet harcostársaként tisztában vagyok vele, hogy a legvadabb időktől (1995-től, a Mečiar -érától) egy járás 20-40 szervezetét éltetni, biztatni, elismerni, szervezni, pénzt szerezni, egy szóval a magyar kultúráért küzdeni az államtól nulla költségvetéssel és fizetés nélkül, – igazán nem volt semmi, s ma sem jobb a helyzet. Emlékszem Erzsébet harcos modorára, s el tudom képzelni, hogy a tragikus helyzeteknél, például a gombaszögi ünnepségek szervezése előtt hány álmatlan éjszakája lehetett, s bizonyára mostanság is van. Ezt bizony még a nyugati régiókban élők sem tudták, mert Gombaszögért „élet-halál harc” folyt mindig.
Nem mintha másutt könnyebb lett volna a helyzet, főleg anyagilag, mert minden régiónak megvolt a maga sajátos problémája, előnye, hátránya. Mégis a legnagyobb probléma volt és most is az, hogy aki dolgozik, s ahol dolgoznak, ott általában a titkár mindent vállalt, mindenért felelt, és minden alapszervezetet látogatnia is kellett, vagy kellene, hogy tudjanak róla, erőt, hitet merítsenek tőle. Na és az országos rendezvények szervezéséből is kijutott valamennyi járás fizetett, de inkább nem fizetett tisztviselőjének. Volt olyan kolléga, aki munkanélküliként látta az önként vállalt feladatát a járás élén.
Mint régi harcostárs, én magam is örülök, hogy a Csemadok járási vezetőire is gondol valaki. Bevallom, nekem is jólesik, hogy Füzék Erzsébet rangos díjat kapott az anyaországtól. Mert itthon sajnos olykor megfeledkeznek a régi harcos társakról. Tőlem nyugdíjba vonulásomkor, még a kollégák, s a vezetés sem köszönt el, s még a 65. évfordulós központi ünnepségre sem kaptam meghívót. Sorstársaimmal együtt pedig nem könnyű időszakot éltünk meg 1995- től napjainkig. Viszont az emberek tisztelete mindenért kárpótol, s talán sorstársaimat is, akik ugyancsak sokat tettek régiójuk magyar kultúrájáért.
Gratulálunk a Csemadok Rozsnyói Területi Választmánya, titkárának, Füzék Erzsébetnek!
Dániel Erzsébet, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”49490″}
