„Az integráció lényege az, hogy a kisebbségi társadalomnak fel kell adnia kultúráját, szokásrendjét, el kell fogadnia a többségi társadalom elvárásait, és minden igyekezetével azon kell lennie, hogy az elvárásoknak megfelelően éljen. Amennyiben ez nem működik, úgy kijelenthető, hogy az adott kisebbség társadalmi együttélésre alkalmatlan, ezért ameddig köreinkben marad, kiemelten megfigyelendő és büntetendő elem.”
Nem, ez nem valami szélsőséges szlovák politikus megnyilvánulása az itt élő magyarokról, hanem Janiczák Dávid, Ózd frissen megválasztott Jobbikos polgármesterének a szavai az ott élő romákról, amely azonban –érthető módon – itt, Szlovákiában is indulatokat kavart.
Érthető módon, írtam, merthogy ezzel az otromba nyilatkozattal ütőkártyát adott a szlovák politikusok kezébe, amit ők kijátszhatnak – és senkinek ne legyenek kétségei, hogy ki is fognak játszani – ellenünk.
Ha magyarországi politikusok ezután megemlítik szlovák kollégáiknak a magyar kisebbség szlovákiai helyzetét, akkor ők ezt a nyilatkozatot fogják élvezettel az orruk alá dörgölni, mondván, mi jogon követelőztök, ha egyszer ti így viszonyultok a kisebbségekhez?
Persze, olvastam én már olyan kommentárt is a legnagyobb közösségi portálon, hogy azért mégse hasonlítsuk össze a szlovákiai magyarságot a roma kisebbséggel. Ezzel a mondattal, a primitívségén kívül az a gond, hogy ha mi nem vagyunk szolidárisak más kisebbségekkel, akkor azt se várhatjuk el, hogy más kisebbségek majd szolidárisak lesznek velünk, amikor majd nekünk lesz szükségünk az ő szolidaritásukra.
Így aztán végül is a hatalom kajánul vigyoroghat, és űzheti tovább kisded játékait. Egymás ellen játszva ki a kisebbségeket, hiszen ez pont megfelel az ő szándékainak. Hogy a kisebbségek egyenként álljanak le vele egyezkedni.
Az elmúlt hétnek az eseménye az a parázs vita, amely a szlovák kormány nemzetiségi bizottságában zajlott a testület átalakítása kapcsán. A magyar tagok joggal kifogásolták, hogy az ő szavazatuk is annyit ér, mint pár ezres kisebbségeket képviselő tagoké. Ez semmi más, mint az „oszd meg, és uralkodj” elvének a gyakorlatba való átültetése.
És ezen bizony csak ügyes politizálással tudunk úrrá lenni, ha úgy tetszik, bölcs kompromisszumokkal.
A tavasz egyik vihart kavaró történése volt, amikor Bauer Edit akkori Európa Parlamenti képviselő megszavazta a Lunacek-jelentést, amely a melegek házasságának engedélyezését sürgeti. Akkor sokan értetlenkedtek, hogy egy konzervatív képviselő hogyan tehetett ilyet? Mert melegházasság meg ejnye-bejnye.
Én most nem kívánok állást foglalni ebben az ügyben, mindössze halkan megjegyzem, hogy ha a jelek szerint a liberális-meleg lobby ennyire befolyásos az Európai Parlamentben, akkor talán velük kellene stratégiai szövetséget kötnünk, hogy alkalom adtán majd ők támogassanak meg minket?
Nem lehet, hogy a képviselő asszony fejében is ez járt, amikor azt az igen gombot megnyomta?
Sztakó Zsolt, Felvidék.ma
