Ferenc pápa másfél éves regnálása óta a katolikus egyházban érezhetően új szelek kezdtek fújni. Nem tudom, hogy ez mennyiben köszönhető annak, hogy az új pápa nem a jómódú nyugat gyermeke, hanem a harmadik világból jött, és az ottani nyomort hozta örökségként magával a pápai trónra. Tény azonban, hogy már a megnyilvánulásaiban is különbözik az elődeitől. Nem ítélkezik, hanem sokkal inkább megértéssel fordul az emberek felé – akár még évszázados dogmákat is felrúgva. Érezhetően, arra törekszik, hogy az emberek pápája legyen, ne csak a híveké.
Ennek egyik legújabb bizonyítéka az Európa Parlamentben elmondott beszéde:
„Lehet-e méltóságról beszélni akkor, amikor hiányzik annak a lehetősége, hogy az emberek szabadon kifejezhessék gondolataikat, vagy korlátozások nélkül megvallhassák hitüket? Létezik-e méltóság egy világos jogi keret nélkül, amely korlátozza az erő uralmát, és a törvényt helyezi előtérbe a hatalom zsarnokságával szemben? Milyen méltósággal rendelkezhet egy férfi vagy nő, aki a diszkrimináció különféle fajtáinak tárgya? Milyen méltósága van annak a személynek, aki nem jut táplálékhoz, aki a létminimum alatt él, vagy ami még rosszabb, nincs munkája, amely méltósággal ruházza fel?”
Ezek bizony egy olyan ember szavai, aki nemcsak a nyomort tapasztalta meg a saját bőrén, hanem a zsarnokságot is, és ezért kell komolyan venni a figyelmeztetését:
„A személy méltóságának előmozdítása azt jelenti, hogy elismerjük: elidegeníthetetlen jogokkal rendelkezik, amelyektől nem foszthatja meg semmiféle önkényuralom, még kevésbé a gazdasági érdekek előtérbe helyezése.”
Végezetül, még egy intés Európa vezetőinek, amit jó lesz megfogadni, hacsak nem akarunk céltalanul bolyongani. Mert a lelki tényezők igenis fontos szerepet játszottak Európa életében! Csakhogy, ezzel nem azt mondjuk, hogy egyik vallást kéne a másik fölé helyezni, hiszen ezzel pont Európa hídszerepe kerülne veszélybe, amit mindig is betöltött a különböző világok között:
„Raffaello egyik legünnepeltebb freskója a Vatikánban található, és az úgynevezett athéni iskolát ábrázolja. Platón és Arisztotelész áll a kép középpontjában: Platón felfelé mutat, az eszmék világára, az égre, mondhatnánk: a mennyre. Arisztotelész előre mutat, a néző felé, a világra, a konkrét valóságra. Ez – úgy érzem – nagyon találóan fejezi ki Európát és történelmét, mely menny és föld folyamatos kölcsönhatása; az ég jelzi a transzcendensre, Istenre való nyitottságot, ami mindig is jellemezte Európát, míg a föld fejezi ki Európa gyakorlati képességeit a különféle helyzetek és problémák kezelésére.”
És még egy utolsó idézet a beszédből.
„Az Európai Parlament mottója az Egység a sokféleségben. Az egység azonban nem a politika, a gazdaság, a kultúra vagy a gondolkodás uniformizálását jelenti. Minden valódi egység a különféle alkotórészek gazdagságából tevődik össze. Ahogy a családban, úgy az Európai Unióban is el kell fogadni egymás hagyományait, történelmét és gyökereit, meg kell szabadulni a manipulálástól és fóbiáktól. Az emberi személyt kell a középpontba helyezni; hagyni, hogy az egyének és a népek szabadon és kreatívan kifejezzék önmagukat, mindezt a szolidaritás és a szubszidiaritás jegyében.”
Azt hiszem, ha ezeket a gondolatokat Európa vezetői a jövőben szem előtt fogják tartani, akkor ez a sokat szenvedett kontinens, polgárai elégedettségére, fényes jövő elé fog nézni.
Sztakó Zsolt, Felvidék.ma
Fotó: magyarkurir.hu
{iarelatednews articleid=”50220″}