Az előző évekhez hasonlóan idén is január 1-jén, csütörtökön délután három órakor hagyományosan gyertyát gyújtottak és emlékeztek Pozsony szomorú elfoglalásának napján a dóm tövében a Pálffy-család sírboltjánál.
A 96 évvel ezelőtti események miatt a magyar kultúra 1012 évig (907-es győztes pozsonyi csata – 1919. január 1.) kisugárzásának központjában nem a Megváltó emlékének boldog ünnepe volt, mivel romboló fergeteg vonult Pozsony felé…
Hatalmas tömegek jelentek meg a templomokban, a papok reményről és Istenbe vetett hitről szónokoltak és biztatták a csüggedőket…a történelem Ura nem hagy el bennünket.
December 25-én a Csárdáskirálynőt játszották a Városi Színházban… A cseh csapatok mégsem szállták meg Pozsonyt, mivel a városban akkor még jelentős magyar katonaság tartózkodott, szilvesztert is még a cseh megszállók nélkül tölthették a pozsonyiak.
Dévény irányából január 1-jének hajnalán jelentek meg olasz tisztek vezetésével a cseh csapatok. Pozsony tiltakozott az idegen szláv invázió ellen, majd néma maradt, aztán passzivitásba vonult, utána pedig lassan beletörődött. Öntudatában megtiporva, megveretések, megalázások, rombolások által.
Jankovics Marcell írja ezzel kapcsolatban: „láttam a nagy hervadást, mert a kisebbséggé kényszerített sorsa mindenkor a hervadás.” Azonban „A história igazsága csak annyit jelent, hogy ami bűnben született, aminek ferdítés, hamisítás, erkölcstelenség az alapja, az elmúlik.”
1918. december 31-én a Károlyi-kormány – az antant jegyzékében előírtaknak megfelelően – kivonta a magyar csapatokat a Felvidék déli részéről. Másnap, 1919. január 1-jén a Csehszlovák Légió elkezdte a terület (benne Pozsony) megszállását. A város lakossága ekkor 41%-ban német, 40%-ban magyar, 15%-ban szlovák volt; a cseh megszállást ideiglenes állapotnak tekintették …
Zilizi Kristóf {iarelatednews articleid=”37346″}
