Sokszor találkozunk olyan véleményekkel, amelyek helytelenül közelítik meg a vizuális nyelvhasználat problémáját. Azokról a mindennapi tévhitekről van szó, amelyek akadályozzák a nyelvi jogok érvényesülését.
A www.ketnyelvuinfo.hu oldalon egy bejegyzésben megkísérelik cáfolni a kétnyelvűséggel kapcsolatos kritikákat, egyúttal felhívják a nagyközönség figyelmét a kétnyelvűség fontosságára, ami mellett jóval több érv szól, mint azt talán elsőre gondolnánk.
Az összegyűjtött kérdéseket és válaszokat az alábbiakban tesszük közzé:
1. MIT AKARTOK EZZEL AZ EGÉSSZEL?
A magyarok által lakott településeken a kétnyelvűség olyan jogos igény, amely biztosítja a magyar anyanyelvű polgárok jobb közérzetét és Szlovákia kulturális sokszínűségét. A kétnyelvű feliratok a magyar közösség elismeréséről szólnak, az elismerés pedig nemcsak a többségben lévőket illeti meg, hanem a kisebbségben élőknek is ugyanúgy jár.
2. SZLOVÁKIÁBAN AZ ÁLLAMNYELV A SZLOVÁK, MILYEN ALAPON AKARTOK MAGYAR FELIRATOKAT IS?
Az anyanyelvhasználathoz való jog elidegeníthetetlen emberi jog. A Szlovák Köztársaság Alkotmánya kimondja, hogy a nemzeti kisebbségek a nyelvüket a magán-, a nyilvános és a hivatalos érintkezésben is használhatják. Amikor Szlovákia csatlakozott a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartájához és a Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló Keretegyezményhez, nemzetközi kötelezettséget is vállalt a kisebbségi nyelvek használatának biztosítására és támogatására. A kétnyelvű feliratok így jogilag is megvalósíthatóak.
3. EZ AZ EGÉSZ CSAK ARRÓL SZÓL, HOGY NÉHÁNY SZÉLSŐSÉGES MAGYARKODIK!
Nem lehet szélsőségesnek bélyegezni a kétnyelvűség igényét, mert egy olyan témáról van szó, ami nagyon sok európai országban jól működő gyakorlat. Semmilyen objektív akadálya nincs, hogy a nyilvános tereken, a gazdasági és kulturális életben, valamint a közigazgatásban tájainkon is maradéktalanul érvényesüljön a kétnyelvűség. A magyar nyelvű ügyintézést és a többnyelvű feliratokat azok a törvények teszik lehetővé, amelyek elősegítették az ország Európai Unióhoz történő csatlakozását. A szélsőséges hozzáállás éppen a magyar nyelvhasználat mellőzése, mert az megalázza a magyar közösséget, kiváltságosokra és alacsonyabbrendűekre osztva az itt élőket.
4. A MAGYAR FELIRATOKKAL CSAK A SZLOVÁKOKAT PROVOKÁLJÁTOK ÉS AKADÁLYOZZÁTOK A BÉKÉS EGYÜTTÉLÉST!
Nemzetközi egyezményekbe és hazai törvényekbe foglalt jogaink érvényesítése nem provokáció. Fontosnak tartjuk a problémamentes együttélést, ezért is célunk, hogy a régió lakosainak nyelveit nemzetiségre való tekintet nélkül tartsák tiszteletben az állami szervek és a gazdasági szereplők. Éppen úgy, ahogy az itt élő szlovákok és magyarok is tisztelettel viszonyulnak egymáshoz. A magyar nyelvhasználat mellőzése viszont alacsonyabb rendűként kezeli a magyar nyelvet, amivel megalázza annak használóit. Ezzel a feszültségkeltő hozzáállással semelyik jóérzésű szlovák és magyar ember nem érthet egyet.
5. JÓ-JÓ, DE ÚGYIS MINDENKI TUD SZLOVÁKUL, NEM?
Szociológiai felmérések szerint a szlovákiai magyarok túlnyomó többsége kétnyelvű, néhány idős ember kivételével nincs olyan magyar, aki ne tudna szlovák nyelven kommunikálni. Nem igaz azonban, hogy a magyar feliratokra azért van szükség, mert a helyi magyarok nem értenénk szlovákul. A vizuális kétnyelvűség a magyarok elismeréséről, egyenlő polgárként való kezeléséről és a kulturális sokszínűségről szól. Mindhárom alapelv fontos tartóköve kell, hogy legyen egy érett polgári társadalomnak.
6. NEM ATTÓL LESZÜNK MAGYAROK, HOGY MAGYAR FELIRATOKAT AKARUNK!
Valóban nem, viszont a nyelvhasználat nem csak a kommunikáció eszköze, hanem egy adott kultúra hordozója és közvetítője is. A vizuális kétnyelvűség erősíti a helyi magyarság öntudatát és biztosítja a magyar közösség fennmaradását azáltal, hogy eléri szlovák és magyar kultúra egyenrangúságát, mivel egyik sem szorítja ki a másikat. Nyelvünknek identitás-teremtő ereje van, ha nem használjuk szóban és írásban, ezzel lassú pusztulásra ítélünk egy több száz éve itt élő, sajátos kultúrát.
7. A NYELVHASZNÁLAT MINDENKINEK A MAGÁNÜGYE, MIÉRT KELLENE EZT A NYILVÁNOS TÉRBEN FIGYELEMBE VENNI?
Nem igaz, hogy a nyelvhasználat kizárólag magánügy lenne. A nyelv nem csak a kommunikáció eszköze, hanem egy kultúra hordozója és közvetítője is. Ha a magyar nyelv eltűnik a nyilvános színterekről, akkor elveszíti ezt a funkcióját és használói szemében egyre értéktelenebbé válik. Ez ahhoz vezet, hogy a magyarok úgy tapasztalják, anyanyelvük másodrangú nyelv, amelyen nem illik megszólalni. Egyedül a kétnyelvűség biztosítja a magyar nyelv használóinak elismerését.
8. DE ETTŐL AKKOR SEM LESZ OLCSÓBB A KENYÉR. ÉS KÜLÖNBEN IS, VANNAK ENNÉL SOKKAL FONTOSABB DOLGOK IS!
Való igaz, hogy nem lesz olcsóbb, ahogy egy új iskola megnyitásától vagy egy focimeccs megrendezésétől sem. Környezetünkben számtalan olyan dolog van, amit nem a „kenyér ára” alapján ítélünk meg, mégis fontosnak tartunk a jobb közérzet szempontjából. Sokak számára a kétnyelvűség is egy ilyen ügy. Természetesen más területeken is vannak problémák, a különböző területeken végzett tevékenységek azonban nem zárják ki egymást. Éppen ellenkezőleg, ezek erősítik a polgárok érdekérvényesítő képességét. Csak biztatni tudunk mindenkit, hogy foglalkozzon a gazdasággal, a kultúrával, a korrupcióval, a környezetvédelemmel, azokkal a dolgokkal, amelyeket saját maga fontosnak tart. Sokszor úgy tűnik, mintha az államnak ezek helyett nem lenne fontosabb feladata, mint a magyar nyelv ellehetetlenítése. Pedig a magyar nyelv használói éppúgy adófizető polgárai ennek az államnak, mint bárki más.
9. MIÉRT KELL EZZEL FOGLALKOZNI?
Az ideális állapot az lenne, ha egyáltalán nem kellene a kétnyelvűséggel foglalkozni, mert az a magyarok által lakott településeken természetesnek számítana. Amíg ez nincs így, addig nem maradhatunk passzívak, fel kell lépnünk a nyelvi jogok jobb érvényesülése és bővítése érdekében. Eszközeink a civil érdekérvényesítés: a kétnyelvűség témájának felvetése, figyelemfelhívás és nyomásgyakorlás. Mindhárom eszköz bevett módszer egy jól működő demokráciában.
10. MIÉRT TENNÉK KI A VÁLLALKOZÁSOK A MAGYAR FELIRATOKAT IS, HA EZZEL AZT VESZÉLYEZTETIK, HOGY A SZLOVÁK ÜGYFELEIKET ELVESZÍTIK?
Semmilyen felmérés nem igazolja, hogy a dél-szlovákiai vállalkozások a kétnyelvűséggel hátrányos helyzetbe hoznák magukat. A mítosszal szemben a valóság épp az ellenkezőjét bizonyítja: számtalan jól jövedelmező vállalkozás van, amelyek magyarul és szlovákul is megszólítják az ügyfeleiket. Tapasztalataink szerint a kétnyelvűség akadályát nem a szlovákok, hanem a közömbösség és érdektelenség jelentik.
11. DE MIÉRT PONT TI FOGLALKOZTOK A NYELVI JOGOKKAL, AZ NEM A VÁLASZTOTT KÉPVISELŐK ÉS POLITIKUSOK DOLGA LENNE?
Bár a politikusok jellemzően nem szeretik, ha a civilek beleütik az orrukat a közügyekbe, valójában az érdekérvényesítés annál eredményesebb, mint több lábon áll. Egy demokráciában egyszerű polgárként, civilként is lehetőségünk van – önállóan vagy társakat keresve – fellépni a közállapotok javítása érdekében. Ahogy Václav Havel fogalmaz: „A politikai pártok és a demokratikus intézmények csak akkor működhetnek jól, ha erőt és ötletet merítenek egy fejlett, sokszínű polgári környezetből, és ki vannak téve e polgári környezet bírálatainak.” A nyelvi jogok attól válnak közüggyé, ha jelentkezik rájuk a közigény.
12. A KÉTNYELVŰSÉG DRÁGA, MIKÖZBEN ALIG VAN PÉNZ!
Nem igaz, hogy a kétnyelvűség komoly többletköltséget jelentene. Számos sikeres kisvállalkozás folytat kétnyelvű kommunikációt, mert fontosnak tartja az ügyfelek anyanyelvi kiszolgálását. A nagyvállalatok és az állami költségvetés esetében mindenképp elhanyagolható tétel a magyar feliratok feltüntetése. Utóbbi ráadásul a magyar nemzetiségű polgárok adóbevételiből is gazdálkodik, akik ezért joggal várják el az anyanyelvi ügyfélszolgálat biztosítását.
13. MIÉRT BESZÉLTEK NYELVI EGYENLŐSÉGRŐL, MIKÖZBEN SZLOVÁKIA MINDEN POLGÁRÁT UGYANAZOK A JOGOK ILLETIK MEG, FÜGGETLENÜL ATTÓL, HOGY MILYEN NEMZETISÉGŰ?
Egy állam akkor igazságos, ha egyenlő esélyt ad mindenkinek és származásukra, nyelvükre vagy vallásukra való tekintet nélkül egyenrangúként kezeli minden polgárát. Annak érdekében, hogy ez megvalósuljon, az államnak figyelembe kell vennie a társadalom arculatát: ha a társadalom nyelvileg sokszínű, akkor az államnak is nyelvileg sokszínűnek kell lennie. Persze ha egy közösség túlzottan szétszórtan, apró csoportokban él, és a létszámánál fogva sem képes az oktatási vagy közigazgatási intézményekben a saját nyelvének utánpótlását biztosítani, akkor az adott nyelvet nem lehet érvényesíteni. A magyar anyanyelvűek száma viszont Szlovákiában eléri a félmilliós létszámot, ezért az államnak biztosítania kellene az oktatási, közigazgatási, kulturális, politikai vagy igazságszolgáltatási intézmények anyanyelven történő működtetését.
14. A KISEBBSÉGI NYELVEK FENNTARTÁSA VESZÉLYES ÉS SZLOVÁKIA FELBOMLÁSÁHOZ VEZETHET. SZLOVÁKIA AKKOR LESZ ERŐS ORSZÁG, HA MINDEN POLGÁRA LOJÁLIS AZ ÁLLAMHOZ, EZT PEDIG AZ ÁLLAM NYELVÉNEK ÉS KULTÚRÁJÁNAK TERJESZTÉSÉVEL LEHET BIZTOSÍTANI.
Ez egy szélsőséges álláspont, ami a történelem során csak pusztuláshoz és szenvedéshez vezetett. Európai példák Svájctól Skandináviáig azt bizonyítják, hogy egy ország minél inkább támogatja a nyelvi sokféleséget, annál jobb az életszínvonal és nagyobb a társadalmi béke. Az említett országok példái azt is mutatják, hogy a kulturális sokszínűség és a gazdasági fejlődés között alapvető kapcsolat áll fenn. Egy több nyelven beszélő, több kultúrát ismerő munkaerő gazdasági előnyöket jelenthet egy országnak, feltéve ha az ország környezete elősegíti a sokszínűség fenntartását. Ami pedig a kisebbségi csoportok megnyerését illeti: azt éppen az segíti elő, ha a kisebbségek nem érzik úgy, hogy másodrangúként vannak kezelve. Dél-Szlovákiában ennek egyik legfontosabb feltétele a teljes kétnyelvűség.
www.ketnyelvuinfo.hu, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”49741,49228,47620,46277,45427″}
