Pozsonyban mindig fúj a szél. Képletesen szólva a múlt év novemberében a szél viharszerűen söpörte ki székéből a volt főpolgármestert, Milan Ftačnikot,
és új szelek szárnyán érkezett az új, Ivo Nesrovnal.
November 15-én a népakarat magas fölénnyel juttatta győzelemhez. A kampány végére maradt hat jelöltből a választóktól magasan a legtöbb szavazatot kapta, 50 630-at, több mint tízezerrel többet, mint a volt polgármester, és több mint tizenöt ezerrel többet, mint a legnagyobb esélyes, a volt színész és kultuszminiszter Milan Knažko.
A legutóbbi szlovákiai önkormányzati választásoknak egyébként egyik szembetűnő jellemzője volt, hogy a legtöbb jelölt függetlenként, pártoktól elhatárolódva indult. Ebből a tényből többre is lehet következtetni. Úgy tűnik, a polgárok számára ma elfogadhatóbbak a függetlenek, akik nem kötődnek egyetlen párthoz sem, és még az is felvetődhet bennünk, hogy talán hitelüket vesztették pártjaink, politikai mozgalmaink? Esetleg a politikai mozgalmak, pártok határolódtak el a jelöltektől? Mindenesetre elgondolkodtató, különösen azért, mert a választások győzteseinek jelentős hányada éppen a függetlenek táborából került ki.
Ez érvényes Pozsonyra is, Ivo Nesrovnal, de a többi jelölt is függetlenként szállt ringbe.
A magas győzelmi fölény nem hagy kétséget afelől, hogy az új főpolgármester, aki 2014. december 11-én a Prímási palota Tükörtermében a 45 fővárosi képviselővel egyetemben letette az esküt, a főváros lakosságának jelentős hányadát megszólította. Mégpedig keresetlen egyszerűségével, tisztességes kampányával, határozott elképzeléseivel. Ugyanis vonzó távlatokat vonzó fővárost ígért Pozsony új főpolgármestere az embereknek, élhető várossá, biztonságos lakóhellyé, szerethető településsé téve az egykori koronázó várost.
Pozsony meg is érdemli a nagyobb odafigyelést, hiszen hihetetlenül szerencsés fekvésű. A Kis-Kárpátok ölelésében, a Duna mellett őseink olyan települést hoztak létre, amelyet sokan irigyelhetnek tőlünk. És bár a történelem viharai, de főleg az elhibázott szocialista várostervezés és ésszerűtlen városrendezés – vagy inkább rombolás – rengeteg történelmi emléket eltüntetett, még mindig van bőven egyedülálló látványosság, műemlék, nevezetesség.
Ivo Nesrovnal esetében sokat nyomott a latban, hogy kampányát saját erőforrásaiból, saját pénzéből finanszírozta, több tízezer eurót költve megaplakátokra, transzparensekre, találkozókra. Szembetűnő óriásplakátjain azt hirdette, Pozsony lehet olyan, mint Európa más nagyvárosai. Kit hagyna hidegen az ilyen elképzelés, remélve, hogy valóság is lehet belőle?
Az új főpolgármester egyébként nem az ismeretlenségből tűnt fel. Már évekig tagja volt a főváros képviselő-testületének, többször adott hangot elégedetlenségének a főváros ügyeivel kapcsolatosan, erősen bírálva a volt városvezetést. Most tehát eljött az ő ideje. Nyilatkozataiban egykor és most is elmondta, hogy határozott lépéseket tervez, mert tősgyökeres pozsonyiként szívügye a főváros sorsa, jövője, és bár ő sem mindenható, erősebb hatása lehet a dolgok alakulására, mint képviselőként.
Az új főpolgármester sokat próbált egyéniség, végzettségét tekintve jogász, az egyetemet szülővárosában végezte, majd tanulmányait Hamburgban, Strasbourgban, Budapesten, az USA-ban folytatta. Dolgozott az USA-ban és Németországban, aztán 2008-ban tért vissza hazájába.
Hivatala elfoglalása után nem lett hűtlen ígéreteihez, és amint tehette, rögtön megtette az első lépéseket.
Már képviselőként is heves harcot folytatott a Pozsony utcáit, tereit, aluljáróit, középületeit és lakóházait egyaránt elrondító graffitik, falfirkák ellen. Most ellentmondást nem tűrően távolíttatja el ezeket. Ezzel összefüggésben a város tisztaságára is nagy hangsúlyt kíván fektetni.
További gond és megoldandó feladat az az építészeti káosz, amelynek az utóbbi években tanúi vagyunk. Gombamódra nőnek ki a földből és nyúlnak az ég felé a több mint húszemeletes épületek, amelyek semmiképpen sem illeszkednek bele a városképbe. Ebben az esetben törvénymódosításokra van szükség, amelyek megnyirbálnák a befektetők, építtetők hatalmát és egyeduralmát.
Nagy teher és egyben nagy kérdés az úgynevezett Öreg híd építése, amely a belvárost Szlovákia legnagyobb lakótelepével, Ligetfaluval köti össze. Lebontása is vontatottan zajlott, újjáépítése pedig egyre ködösebbnek tűnik, pedig a városrészek közötti közlekedés szempontjából nélkülözhetetlen a híd. Ivo Nesrovnal a napokban látogatást tett az építkezésen, jelezve, számára is kulcsfontosságú ügy ez.
Persze van még probléma bőven. A rendszerváltoztatás utáni évek ugyan óriási fejlődést hoztak a fővárosnak, a belváros épült-szépült, de megoldatlan maradt a tömegközlekedés kérdése, a parkolóhelyek ügye, ne feledjük, naponta százezer ember utazik be vidékről pozsonyi munkahelyére, a legtöbben autóval, a bérlakások építésének egyre sürgetőbbé válása, és tagadhatatlanul fájdalmas körülmény a hontalanok, az utcán élők jelenléte.
Az már szívmelengetőbb, hogy Ivo Nesrovnal figyelmet kíván szentelni a főváros egykori háromnyelvű történelmi hagyományainak, és szorgalmazza az itt élők nemzeti identitásának megőrzését, egymás nemzetiségének elfogadását.
A főváros új, első embere nagy esélyek birtokosa, de felelőse is. Most nem ironikusan, inkább bizakodva kívánjuk, hogy az új seprű jól söpörjön. Abból mindannyiunknak csak haszna lehet.
Benyák Mária, Bécsi Napló/Felvidék.ma
Fotó: archív, tasr {iarelatednews articleid=”49972″}
