Borsiban, II. Rákóczi Ferenc szülőfalujában ünnepséggel emlékeztek meg a nagyságos fejedelem születéséről. Ünnepi beszédet Szesztay Ádám, Magyarország kassai főkonzulja mondott, megosztotta gondolatait Kű Lajos, az Aranycsapat Alapítvány elnöke is.
A borsi II. Rákóczi Ferenc Polgári Társulás (II.RFPT), a Csemadok Borsi Alapszervezete és a település önkormányzata a nagyságos fejedelem születésének 339. évfordulója alkalmából hagyományos ünnepséget szervezett, melyet a helyreállítás alatt álló kastély melletti parkban tartottak, ahogy ez már régóta szokásos.
A fejedelem lobogóját – kortárs szóhasználatban – „magyar módra vágott”, azaz vörös-ezüst Árpád-sávos zászlón a fejedelem jelmondata olvasható latinul: Az igaz ügyet nem hagyja el az Isten. Ezért csakis igaz ügyeket érdemes szolgálni!
A vendégek március 29-én a kultúrházban gyülekeztek, majd három negyed kettőkor felhangzott a borsi református templom harangja, és a kultúrház elől elindult a már hagyományos menet a kastély elé. A templom előtt megállva vivátoztak a kurucok annak emlékére, hogy itt keresztelték meg a fejedelmet.
Nagy Csaba, a vajai Rákóczi Kuruc Tárogató Egyesület tagja, kuruc nótát játszott, Mezősi László a kastély ablakából ágyúlövést adott le annak jeléül, hogy Puer natus est! (Fiú született!) .
Novák Gyula, hagyományőrző kuruc vezényletére elhangzott a háromszori vivát a Nagyságos Fejedelem tiszteletére.
Nagy Csaba tárogatóművész a közismert Csínom Palkó c. kuruc nótával kezdte, majd Martinovszky István tárogatós a Török bársony süvegem c. korabeli énekkel folytatta. A két himnusz után az ünnep háziasszonya, Körmös Mária köszöntötte a megjelenteket.
A Közművelődési díjjal kitüntetett sátoraljaújhelyi Klubert Gábor elszavalta Takaró Mihály: Az utolsó básbug – Mikes Kelemen c. versét: „Utolsó básbugja bujdosóknak,/ kik már mind fenn lovagolnak/ a mennybéli tájakon.”
A vendégeket Varga Anna Tünde, Borsi polgármestere köszöntötte a község önkormányzata és a társrendező civil szervezetek nevében. Beszédében hangsúlyozta, a fejedelem vagyonát, családi életét feláldozta a Kárpát-medence népei érdekében és inkább a számkivetést választotta, semmint megalkudott volna. Ezért megérdemli, hogy felújítsuk szülőházát a kelet-szlovákiai régió legjelentősebb személyiségének.
Ezután sor került az illusztris vendégek üdvözlésére. Közöttük Kovács Jánost, BAZ-megyei főjegyzőt, Zachariáš Istvánt, a Kassai Önkormányzati Kerület alelnökét, aki borsi gyökerekkel rendelkezik, Köteles Lászlót az MKP és Csemadok képviseletében, Szamosvölgyi Pétert, Sátoraljaújhely polgármesterét, aki sokat tett szerteágazó tevékenységével a borsi kastély érdekében, Dalmai Árpádot, a Trianon Társaság és Rákóczi Szövetség nyíregyházi szervezetének vezetőjét, a Magyarok Világszövetsége (MVSz) elnökségének küldöttségét, Kása Pétert, az Eperjesi Egyetem tanárát, Rákóczifalva harminc tagú küldöttségét, az egri Fertályos Lovagrend képviselőit élükön Cseh István elnökkel, a győri MÁV Természetjáró Egyesület küldöttségét, mely már hosszú évek óta jár erre a rendezvényre, a kárpátaljai, erdélyi, vajdasági küldöttségeket, László Ferencet és társait a Rákóczi Öröksége Mozgalom és a Rákóczi Lovasai Hagyományőrző Egyesület képviseletében és nem utolsó sorban Gere László cizellőr-öntőmestert és családját, aki a barbár módon feldarabolt szobrot mesteri módon helyreállította.
Szesztay Ádám, Magyarország kassai főkonzulja mondott ünnepi beszédet.
Köszöntötte az egybegyűlteket, Borsi lakosságát és a rendezvény szervezőit. E föld szülöttje Mécs László írta egyik versében, „Amikor születtem, nem jeleztek nagyot/ messiás-mutató különös csillagok,/ csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok.” A fejedelem esetében ez pont fordítva történt. Mindenki tudta, nem akárki született, nagy várakozásokkal tekintettek felé.
A várakozások teljesültek: Rákóczi vállalta, ami társadalmi szerepéből rá hárult, amit a Történelem Ura rárótt, még ha az elején viaskodott és eleinte menekült a szerepvállalás elől. Küldetéséhez ragaszkodott, akkor is, amikor vagyonáról, sőt hazájáról kellett lemondania érte. Élete egy korszakot fémjelzett a Kárpát-medence történetében, amikor a nemzeti érdekek képviselete hátrálásból, defenzívából építkezésbe, offenzív hozzáállásba ment át. Dicső harcokban védte az elért eredményeket. Ennek a korszaknak a jelentősége abban rejlik, hogy ez volt az utolsó alkalom, amikor a Kárpát-medence népei a harcot közösen élték meg, egységbe kovácsolódtak és összefogtak. A reformkorban és 1848-ban már tudatos programként kellett, illetve kellett volna megteremteni sok mindent, ami másfél száz évvel korában, Rákóczi idejében még természetesen tört felszínre.
A reformkorban a társadalmi érdekegyesítéshez politikai program kellett, hogy legyen. Rákóczi Ferencet még saját jobbágyai hívták haza Lengyelországból, mert saját uruktól reméltek békét, biztonságot és szabadságot. Politikai program helyett a betöltött küldetés és a belőle fakadó szolidaritás teremtette meg az egységet. És nemcsak a társadalmi rétegek álltak szövetségbe, hanem a Kárpát-medence nemzetei is: magyarok, rutének és szlovákok együtt harcoltak a közös haza szabadságáért.
Nemcsak az országok, hanem az épületek történetében is vannak korszakok: így van ezzel Rákóczi szülőháza, a borsi kastély is. Volt, amikor két kastély állt egymás mellett, majd egyesítették, körudvarossá alakították, majd a romlás és újraépítés ideje következett. Az elmúlt 20-25 évben, a rendszerváltás után a civil szféra fogott össze, hogy nehéz körülmények között, önerőből és anyaországi támogatással újraélessze a kastélyt.
Nem lehet eléggé méltatni azt, amit a község polgárai tettek, hogy az ide látogató nemzeti zarándokok és különböző nemzetiségű turisták ne csak kívülről lássanak üres és omladozó falakat. Reményeink szerint most új korszak hajnalán vagyunk, amit egyrészt amikor a község önkormányzatának és a benne működő polgári társulásoknak az összefogása jelöl ki, másrészt a két ország köztársasági elnökének a megállapodása, hogy Magyarország és Szlovákia együttműködik a kastély felújítása és egy korszerű emlékhely kialakítása érdekében.
A főkonzul örömét fejezte ki, hogy ez a négy erő: az önkormányzat, a civilek és a két kormány egymással is kész együttműködni a kitűzött célok érdekében, és így megújulhat a kastély, és olyan kiállítás jöhet létre, amely kiegészíti a sárospataki és kassai emlékhely tárlatát. Olyan kiállítás jöhet létre, amely korszerű, szakszerű, egyszersmind megörökíti a község polgárainak eddigi hősies erőfeszítéseit, amelyeket a kastélyért tettek, és amelyből az idelátogató magyarok, rutének és szlovákok, de a harmadik országból érkező külföldiek is meggyőződhetnek, milyen jelentőségű hely az, ahol állnak.
A kastély megújulásáért elkötelezettek széles körű összefogásához a főkonzul szerint kedvező létkört teremt Magyarország és Szlovákia egyre perspektivikusabbá váló együttműködése, melynek középpontjában a határvidék fölkarolása áll, gazdasági és kulturális szempontból egyaránt. Sok kérdés akad még, amit meg kell válaszolni, sok probléma van, amit rendezni kell: hosszú út áll előttünk a magyar-szlovák kapcsolatokban.
Az ünnepség napján uralkodó kellemes időjárásra is utalva a főkonzul úgy vélekedett, hogy talán történelmileg is múlik a tél, és lassan kinyílnak a tavasz virágai, mint amilyen a kastély újjászületése is. Azt kívánta a jelenlévőknek, hogy ez a tavasz hozza meg, hogy a Kárpát-medencében nemzeti hovatartozástól függetlenül mindenki őrizhesse meg identitását, és ez a tavasz kösse össze a magyart a magyarral, a szlovákot a magyarral, ez kösse össze Közép-Európa sőt egész Európa népeit.
Kű Lajos, az Aranycsapat Alapítvány elnöke osztotta meg ezután gondolatait az ünneplő közönséggel.
Lendületes beszédében kifejtette, Rákóczi Ferenc Szent István mellett a magyar történelem legnagyobb alakja. Tíz éves lehetett, amikor elolvasta Dánielné Lengyel Laura: A gyermek Rákóczi c. kötetét. Kérdezte, hol nyugszik a fejedelem. Csehszlovákiában! Micsoda? Hogy volt ez lehetséges? Így igyekezett mindent elolvasni, hogy megértse ezt a tényt.
Köszönettel tartozunk Lehmann Gottfriednek és egy jezsuita szerzetesnek is. Lehmannt lefejezték, mert segített Rákóczinak a börtönből megszökni. Nélkülük, a szabadságharc nem valósulhatott volna meg. A Napkirály után Rákóczi a kor leggazdagabb embere, hiszen egyesítette saját, a Frangepán-, a Báthori- és Zrínyi-vagyont. Mégis, nem tétovázott, hogy vagyonát és családi életét föláldozza.
Klebelsberg Kúnó kultuszminiszter háromféle hazaszeretetről beszélt. Kesergőről, szónoklóról és alkotóról. Az első sopánkodik. A második lángra gyújtja a lelkeket. Ez Kossuth hazaszeretete. Ám százszor jobb a cselekvő hazaszeretet, amilyen Rákóczié volt. Nyolc éven át vezette szabadságharcát. A első világháború 4 évig tartott, a második hatig. I. Lipót halála után a fejedelemnek felajánlották, hogy bármely területtel – kivéve Erdélyt – kicserélheti birtokait, de ő ezt nem tette. Nem hitt nekik.
Az Aranycsapat Alapítvány erre az eszmeiségre épít. A sportot és kultúrát kívánja fölhasználni a világ magyarságának egyesítéséért. II. Rákóczi Ferenc Szent Imre mellett a magyar fiatalok példaképe. „Azt kívánom – fejezte be beszédét -, hogy mindenki ezt az ügyet szolgálja és Isten dicsőségét.”
Ismét Klubert Gábor szavalata következett. Reményik Sándor: Ige c. versét szavalta el. „Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,/ És áhítattal ejtsétek a szót,/ A nyelv ma néktek végső menedéktek”! Ezután a bodroghalmi Halom Dalkör lépett föl, melynek vezetője Hajnalné Hegyes Éva és művészeti vezetője Tarr Mihály. Az utóbbi Mikszáth Kálmán dicsérő szavait idézte Zemplénnel kapcsolatosan. Majd a kórus Rákóczi imáját és indulóját énekelte, amit bizony ritkán hallhatunk.
Trembecky Gyula, az egri Fertálymesterek Társulása nevében adományozta Orlai Petrich Soma: Az ónodi országgyűlés – 1707 c. festményének másolatát, melyet Laczkó Lajos, a II.RFPT elnöke vett át. Trembiczky elmondta, amikor itt jártak tavaly, elhatározták – Kázmér István „kasztellán” szeretetteljes vezetésének hatására -, hogy megajándékozzák a szülőhelyet. Ez hálás feladatnak bizonyult. Azzal a céllal tették, hogy a jövő iránti hitet és erőt nyújtsanak. A másolat legyen örök példája a fejedelem szellemiségének a következő generációk számára és az állandó kiállítás része legyen.
Laczkó Lajos, a II. Rákóczi Ferenc Polgári Társulás elnöke köszönetet mondott és örömét fejezte ki, hogy a kiállítás így gyarapszik. Szeretettel fogadják ezt a nemes ajándékot, egyben Gere Lászlót, a szobor restaurátorát felköszöntötte születésnapja alkalmából. Örömét fejezte ki, hogy a kastély tetőszerkezetét sikerült felújítani. Szeretnék, ha a szobor új, méltó talapzatot kapna. Erre EU-s pénzekből majd lehetőség nyílik.
A református templomot is szeretnék megújítani. Sikeresen pályáztak. Annak harangja 1906-ban Kassán kísérte utolsó útjára a fejedelmet. „Ez a falunké, a mi egyházközösségünkké, azoké, akik a fejedelmet a magukénak vallják.”
Krupa Mihály egri fertálymester Rákóczi megtérését énekelte. Azután következett a koszorúzás. Nagy Csaba, majd Martinovszky tárogatójátéka kíséretében, nagyjából harminc szervezet és testület koszorúzott. Elhelyezték a megemlékezés virágait a fővárosi ruszin önkormányzat, a Borsiból kitelepítettek leszármazottai is.
A Szózat után a kastély egyik termében gyülekeztünk, ahol Trembiczky leleplezte Orlai Petrich festményének másolatát. Többen énekre fakadtak ebből a felemelő alkalomból, és utána a kultúrházban a hagyományos megvendégeléssel ért véget az alkalomhoz méltó ünnepség.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
További fényképek a Képgalériánkban érhetők el ITT>>> {iarelatednews articleid=”52775,52733,52715,52503,52211,52130,52085″}
