A bodrogszentesi iskola épületében, amely 1967-ben épült a falu központjában, jelenleg két oktatási intézmény működik: a földszinten található az iskola, az emeleten kapott helyett az óvoda. A tanulók összevont évfolyamokban tanulnak.
Bodrogszentes (Szentes, szlov. Svätuše) Dél-Szlovákia keleti csücskében, a Kassai kerület Tőketerebesi járásában helyezkedik el. A község 842 lakost foglal magában, ebből 780 vallja magát magyar nemzetiségűnek.
Az oktató-nevelő munkát két tanárnő, és egy nevelőnő biztosítja, ezen kívül a helyi református lelkipásztor is aktívan bekapcsolódik az iskola életébe. A tanítás két tágas osztályteremben történik, jelenleg a négy évfolyamban összesen tizennégy kisdiák tanul. Ez év szeptemberében három kis elsőssel gyarapodik az iskola.
A kisiskolák, így a szentesi kisiskola esetében is, feltevődik a kérdés, mennyire van, avagy lesz hatással az, ha kötelező jelleggel minimális osztálylétszámokat vezetnek be a szlovákiai tanintézményekben (az új törvény szerint egy osztályba minimum 11 diáknak kell lennie). A bodrogszentesi alapiskola igazgatónője Tokár Rácz Mária szerint jelenleg még a szentesi kisiskola nincs veszélyben, ugyanis teljesíti a szigorú követelményeket, viszont több másik bodrogközi magyar iskola annál inkább. Egy iskola bezárása ugyanis egyben szociális és erkölcsi leépítése is a falunak, épp ezért munkálkodnak azon, hogy ez Szentesben ne történjen meg.
Ez év szeptemberében, a múlt évhez képest, kicsivel több gyerek érkezik a szentesi iskolába, de még így is elég alacsony a kiselsősök száma. A létszámnövelés érdekében különböző programokkal, beiratkozási kampányokkal igyekeznek diákokat szerezni a szentesi iskola számára. Az igazgatónő hosszasan mesél a szülőkkel való beszélgetésekről, találkozásokról, és három lépcsős beiratkozási programjukról is. Elsőként a játszóházat említi, amelyet a gyerekek számára a szentesi kultúrházban szoktak megrendezni, de megemlíti a nyitott órákat is, ahová a gyerekeket és szülőket is egyaránt várják, valamint a beiratkozási kampány során különféle kézműves foglalkozások megrendezéseit. A legnagyobb eredményt eddig egy prezentációs bemutató hozta, amikor is nem csak Szentesbe, de más, környékbeli falvakba is elmentek az iskola tanárai és bemutatták a szülőknek a szentesi iskolát és annak működését.
A sokszínű programok és előadások ellenére a szentesi kiselsősök körülbelül 30 százalékát mégsem ebbe az intézménybe íratják a szülők, holott helyben van, és szakképzett tanárok foglalkoznak a gyerekekkel. Az említett 30 százalékba tartoznak azok a gyerekek, akiket szüleik inkább a Királyhelmeci Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolába íratnak, a másik csoportba azok a gyerekek tartoznak, akiknek szülei a szlovák iskolát részesítik előnyben azzal indokkal, hogy a szlovák iskolában a gyerek megtanul jól szlovákul.
A „rossz szlovák nyelvoktatással” kapcsolatban viszont kiderül, hogy a tanárok igenis igyekeznek diákjaik számára minél jobban megtanítani a szlovák nyelvet, és a szentesi gyerekek körében sem jellemző már az a régi gyakorlat, hogy a gyermekek nem szeretnék a szlovák órákat. Így tehát cáfolva lett az a hiedelem, miszerint egy magyar iskolában, és így a szentesi iskolában is, nem kapna a gyermek jó alapokat szlovák nyelvből. Ezen kívül minden magyar iskola előnye, hogy a gyermek egy számára természetes, magyar közegben, és anyanyelvén kezdi el tanulmányait.
A szentesi iskola krónikáját lapozgatva évente sok érdekes és kreatív programmal várják a gyermekeket. Ezek közül megemlítésre méltó a kassai Thália Színház színészeinek fellépése a szentesi kultúrházban, a gyermekek részvétele a neves, bodrogszentesi születésű költő Kulcsár Ferenc könyvbemutatóján, avagy egy kedves hagyományőrző program, amikor is a falu egyik legidősebb lakosa, Lenke néni, látogatott el az iskolába, hogy az egykori iskolai életről, a falusi emberek életéről, történeteiről meséljen a gyerekeknek. Az igazgatónő megemlítette még a közelgő kirándulást Vizsolyba, amit a gyerekek már nagyon várnak.
Az igazgatónő külön kiemeli a szülők aktív részvételét a gyermekeknek készített programokban, hiszen e három tényező: iskola-tanuló-szülő együttműködése nélkül nem jöhetnének létre ezek a színes és vidám kis akciók. Ezen kívül nagy segítséget nyújt a szentesi iskolának a helyi önkormányzat, és Bodrogszentes polgármestere Liszkai Gusztáv is, aki évről évre fáradhatatlanul dolgozik azért, hogy az itteni iskola korszerű és otthonosabb legyen. Ennek kapcsán meg kell említeni, hogy pár éve a szentesi iskola épülete új tetőszerkezetet kapott, színesek lettek az osztálytermek, ezen kívül a modernizáció jelében az iskola technikai berendezése is folyamatosan bővül (interaktív táblák bevonása az oktatásba, jól felszerelt számítástechnika terem).
Ahogy Tokár Rácz Mária elmondta: „A szentesi iskola mottója mindössze három szó: Türelem, tudás, minőség, melyek hűen tükrözik azt az elvet, amelyet vallunk és követünk. Hisszük, hogy az eredményes, türelmes munka gyümölcse a tudás. Ez a tudás szilárd alapokra épülve olyan minőséget képvisel, olyan alapot ad kisdiákjainknak, amelyre aztán bátran építhetnek későbbi tanulmányaik során”. E szellemben bizakodjunk abba, hogy ez a magyar kisiskola még sok évig díszíti Bodrogszentes községét, és minél több kisdiáknak ad majd otthont.
Radi Anita, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”53396,51030″}