A Csemadok mindjárt indulásakor felismerte azt a tényt, hogy a történelmi fejlődés akkori szakaszában a csehszlovákiai magyarság élete, kultúrája, folklór nélkül elképzelhetetlen lett volna, s az anyaország határain túlra szakadt nemzetrész a jövőben is részben a folklórja révén őrizheti meg önazonosságát. Ezt bizonyította azzal is, hogy 1952. május 24-én a Csemadok III. Országos Közgyűlése alkalmából – főleg a küldöttek részére, kb. 600 fő – megrendezte az „első” országos méretű népművészeti seregszemlét Pozsonyban az Új Színpad (Nová scéna) színházban, valamint később szorgalmazta, hogy 1954-1955-ben a Csemadok tánccsoportjai is bekapcsolódjanak az I. Országos Spartakiáda országos sport-mozgalom kulturális részébe.
Az 1954-es népművelési törvény
Az 1954-es törvény értelmében a Csemadok KB, hasonlóan az ország többi társadalmi szervezetéhez – szakszervezetek, ifjúsági szövetség, nőszövetség, Matica Slovenská, tűzoltók, stb. – központi utasításra felszámolta a népművészeti és a népművelési osztályát, mert kiépült az állami Népművelési Központ, ill. Népművészeti Központi Ház és az országos intézethálózat: helyi, járási, kerületi intézetek és intézmények jöttek létre, s ezeken belül nemzetiségi magyar, illetve ukrán részlegek, ill. előadói helyek alakultak.
E kulturális és metodikai intézetek, intézmények állami költségvetéssel működtek. Feladatkörükbe tartozott a műkedvelő népművelési és művészeti tevékenység szakmai irányítása: a szakmai és műsorirodalom biztosítása, a művészeti vezetők képzése, a versenyek és fesztiválok főleg szakmai szervezése, a hagyománykultúra feltárásának és gyűjtésének szervezése, az állami és társadalmi ünnepek/ünnepélyek műsorainak szervezése, stb.
Ország-világ elé lépünk
Ezekre az előzményekre, valamint az 1955-56-ban megrendezett helyi, járási és kerületi folklórfesztiválokra, Csemadok napokra, aratási ünnepélyekre, stb. épült a hivatalosan is elsőnek nyilvánított országos dal- és táncünnepély.
Az I. Országos Dal- és Táncünnepély
1956. december 30 a szlovákiai magyar kulturális élet jelentős dátuma. Losoncon, a Vigadó esztrád terme adott helyet a nagyszabású rendezvénynek A négy kerület egy-egy önálló blokkban mutatta be versenyműsorát. A központi rendezvény fő szervezője Pathó Károly a Csemadok KB főtitkára, Szabó Rezső, Gyurcsó István és Tóth Dezső voltak. „Az országos, vagy ahogyan mi neveztük akkor, a központi dal- és táncünnepélyek tervét – kikérve az népművészeti intézet szakdolgozóinak véleményét T.A.- közösen dolgoztuk ki Szabó Rezsővel. Előtte megnéztük, mit, hogyan csinálnak a csehek, szlovákok, lengyelek és ukránok”.
.
Az I. ODT-n összesen 11 tánccsoport, 4 énekkar és 6 folklórcsoport 468 szereplője lépett színpadra. A műsorok esztrád jellegűek voltak: tánc, ének, zene, itt-ott egy-egy szavalat, szólóének vagy énekkari szám. A gálaműsor az újraéledő magyar nemzetiségi kultúra teljes fényében ragyogott.
A rendezvényt a mintegy 500 szereplőn és szervezőn kívül alig 800 ember nézhette végig – ennyi volt a terem befogadóképessége. Az ünnepély ennek ellenére óriási jelentőséggel bírt.
Az 1956. december 30.-án Losoncon megtartott I. ODT a népművészeti mozgalmat fejlődésre ösztönözte, egyszersmind megszilárdította a Csemadok szervezeti életét. Az újságok is, és a hivatalos értékelések is hangsúlyozták az ünnepély pozitívumait, de azt is megállapították, hogy igazán sikeres, a Csemadok nevét fémjelző Csehszlovákia magyarságának kultúráját prezentáló rendezvényé csak akkor válhat, ha szabadtérre kerül. Példaként hozták fel a cseh-morva-szlovák Strážnicét, a szlovák Vychodnát, az ukrán Svidníket.
Méltó helyre került az ODT, – hittük
1957-ben a Csemadok megtalálta a II. ODT szabadtéri megrendezésének helyét. Zselíz, az akkor még járási székhely, az Ipoly és a Garam menti magyar községek központjának számító városka gyönyörű parkjára a gróf Esterházy család egykori birtokára esett a választás, ahol már szabadtéri színpad-pódium létezett.
A II. ODT-re 1957. augusztus 24-25-én került sor, reklámozására még postai képeslap is készült (Lőrincz Gyula). Háromszor két és félórás műsort állítottak össze a rendezők, A szombaton este, vasárnap délelőtt és délután megtartott előadásokat mintegy 14.000 néző tekintette meg
Ekkor vette kezdetét és napjainkig tart az országos fesztiválhoz/fesztiválokhoz/kulturális ünnepélyekhez kapcsolódó kiállítások és egyéb kísérő rendezvények sora: az ünnepi felvonulás és menettánc bemutató a város szépen feldíszített főutcáján, (az első években lovasbandérium vezette a felvonulást), a sajtó- és könyvtermékek, a népművészeti tárgyak, a mesterségek árusítással egybekapcsolt bemutatása, a kirakodóvásár, a ringlispíl, a néprajzi, festmény és más képzőművészeti alkotások: fényképek, fafaragások, stb. kiállítása.
Az országos seregszemlét 1957-ben is megelőzték a járási és a kerületi méretekben szervezett Csemadok napok, dal- és táncünnepélyek, aratási ünnepélyek. Az év folyamán megrendezett 21 járási és három kerületi szemlén 137 kollektíva: tánccsoport, énekkar, folklórcsoport, színjátszó- és esztrád csoport szerepelt mintegy 45 ezer néző előtt. A járási rendezvények közül kiemelkedően sikeres volt a rozsnyói járásé, amelyet 215 szereplővel, mintegy 6000 néző előtt Gombaszögön, a Csepkőbarlang megnyitó ünnepsége tiszteletére rendezett meg a Csemadok Rozsnyó járási titkársága, Szőllős Sándor titkár és Bohus László népművelési előadó szervezésében.
Az 1960-ban két elődjét magába foglalva, mint országos irányító szerv, létrejött a Szlovákiai Népművelési Intézet, nemzetiségi osztállyal.Ennek figyelemben vételével a magyar népművelési, illetve népművészeti mozgalom hatékonyságának fokozására a Csemadok 1960-ban újra létrehozta a népművelési és népművészeti osztályait, melyek főleg a kulturális és népnevelői munka szervezésével foglalkoztak.
1969-ben Zselíz székhellyel létrejött az Országos Népművészeti Fesztivál
1970-ben a fesztiválon fellépet az 1969 őszén a Csemadok KB égisze alatt megalakított, Quittner János a Csemadok KB néptánc szakelőadója vezette Szőttes Népművészeti Együttes is. Az együttes rövid idő alatt vezető együttese lett a hazai mozgalomnak. 1971-ben már meghívást nyert a strážnicei köztársasági folklórfesztiválra is. A Szőttes Kamara Néptánc Együttes, akárcsak az 1964-ben alapított, jelenleg Józsa Mónika vezetésével működő Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos kórusa az ország legjobb együttesei közé tartozott/tartozik. Mindkét Csemadok létrehozta testület rendszeres résztvevője az országos kulturális rendezvényeknek, és gyakorta eredményesen képviseli a felvidéki magyar néptánc és ének-zene kultúrát a nemzetközi fórumokon/színpadokon is.
Zselízen az újraindulástól egészen a fesztivál színpadának a park szélére áthelyezéséig és újraépítéséig (1987) szinte töretlen volt a fesztivál fejlődése. Tartalmukban évről-évre gazdagodtak az egyes bemutató előadások. A 70-es, a 80-as években felvállalta a jeles napokhoz, a családi ünnepekhez, a munkaalkalmakhoz, stb. kapcsolódó felvidéki magyar néptánc, népdal, szokáshagyomány feltárását is. A tárgyi és szellemi néphagyományok feltárását, kiállítási és színpadi bemutatását a Csemadok KB a Méry Margit központi néprajzi szakelőadó, később SZTA kutató vezette Nyári Néprajzi Táborok segítségével oldotta meg.
Az alkotói és előadói versenyek
1970-től vette kezdetét az Országos Népművészeti Fesztivál keretében a Csemadok KB által meghirdetett előadói csoportdíjnak az „ONF Nagydíja” és a szlovákiai országos Népművelési Intézet alkotói díjának, a „Év legjobb koreográfiája” kiosztása. 1976-tól a résztvevő együttesek részére külön bemutatót rendeztek. A díj elnyerésére az előző év őszén pályázatot írtak ki. A jelentkezők előzsűrizés alapján juthattak Zselízre az országos versenybe. A díjat nyert együttesek és a díjat nyert koreográfiák a díjak mellé elnyerték a Gombaszögön, az OKÜ-n az azévi szereplésre való jogot is.
A versenyek pénzdíjasok voltak, a Csemadok és a Népművelési Intézet így is igyekezett ösztönözni, anyagilag támogatni a táncmozgalom fejlődését, ezért elismerő oklevélben és pénzjutalomban részesítette a nyerteseket. A díjakra kiosztható összeg soha nem haladta meg a 40.000.- szlovák koronát. A Nagydíj tárgyi jutalom volt, melyet több több éven keresztül a SzK KM biztosított.
Gombaszög sajátossága
Az 1969-es kettéválás után Gombaszögön maradt országos kulturális ünnepély mindinkább a szlovákiai magyar népi és modern táncegyütteseknek, a hagyományőrző folklórcsoportoknak, a színjátszóknak, az énekeseknek, a szavalóknak, valamint a Csemadok keretében működő megannyi kulturális tevékenységi formának évente az összefogó rendezvénye, mondhatni prezentációja lett. Az ünnepségen a saját amatőr, félhívatásos és hivatásos együtteseink mellett vendégként szlovák, ukrán, lengyel, magyarországi és más nemzeti együttesek is rendszeresen szerepelnek. Az elmúlt évtizedek alatt Csehszlovákia/Szlovákia és Magyarország majdnem minden jelentős együttese szerepelt Gombaszögön.
Fokozatosan gazdagodott és alakult ki a műsora. Először csak szombaton este és vasárnap délután voltak műsorok, melyek főleg a tánccsoportokra, énekkarokra és a hagyományőrző folklórcsoportokra épültek. A bővülés eredményeként szombaton éjjel és vasárnap délelőtt is szerveztek műsorokat, sőt több alkalommal már pénteken este is volt színházi előadás. Az éjjeli műsorszerkesztésekkor Gombaszögön még a környező hegyormokat is igényben vettük, pl. a Lakodalom van a mi utcánkban c. műsorban (1963) lovasszekerekre ültetett énekkarok énekelve jöttek le Szilicéről a hegyoldalon kacskaringó úton, vagy az Őrtüzek c. műsorban (1964) tárogató szólalt meg a szűk völgy másik oldalán levő kőbánya legmagasabb lépcső fokán. A VII. ODT-re már rögzültek a műsoridők és műsorfajták, műsor volt szombat este általában hivatásos vagy félhívatásos testület, esetenként színház, szombaton éjjel, vasárnap délelőtt – gyerek, ill. néprajzi műsorok, kora délután az ünnepi népművészeti műsor, késő délután és este a könnyűzenei műsorok. 1973-tól a rendezvénynek szerves részét képezték a főleg néprajzi tárgyú kiállítások, de 8 alkalommal volt mezőgazdasági jellegű kiállítás is.
A nemzetköziség jellegének megerősödése
1959-től ünnepségünkön évente általában jelen voltak a szlovák, morva, cseh, ukrán és lengyel népi kultúra hazai képviselői is. Ellenszolgáltatásként, viszonzásként a mi csoportjainkat is meghívták az adott náció központi fesztiváljaira. Ez mindkét oldalon a másik népfaj kultúrájának a megismerését szolgálta. A szlovák félhívatásos Lúčnica Dal-és Táncegyüttes és a hívatásos Duklaalji Ukrán Népművszeti Együttes 1961-ben jelent meg először a központi rendezvényünkön. 1964-től vált nemzetközi jellegűvé Gombaszög. Akkor szerepelt először Magyarországról táncegyüttes, az ELTE Egyetemi Színpadának Népművészeti Együttese, valamint Béres János tilinkó-furulya művész, népdalénekes. Aztán sorba jöttek a Bihari, a Vasas, stb. országos névvel bíró táncegyüttesek. 1967-ben Gombaszög először fogadhatta a Magyar Állami Népi Együttest, 1969-ben pedig a Magyar Állami Operaház előadásában a János vitéz című dalművet. Az ünnepély nemzetközi jellegét a későbbiekben főleg a szocialista államokból és a Szovjet Unióból meghívott együttesek jelentették. ’90 után a nyugatabbi csoportok is megjelentek. A Szőttes 1987-es évi vendégszereplését viszonzó Santa Gorizia (Olaszország) volt 1994-ben az első nyugatról meghívott együttes.
A rendezvény időpontja állandósul
Azért, hogy az országos és kerületi méretű fesztiválok/ünnepélyek időbeosztásukban ne zavarják egymást, illetve egymásra épüljenek a szlovák kulturális tárca irányításával a rendezők között egyezség született és kialakult a rendezvények sorrendje: Myjava május közepén, Zselíz és Strážnice május utolsó hétvégén, Svidník június közepén, Gombaszög június végén, Východná július első hétvégén, Detva július második hétvégén. Ez az időbeosztás megkönnyítette a meghívható csoportok munkáját, lehetővé tette az ellenőrzés jobb megszervezését, a magas színtű kormány és pártdelegációk részvételét, a televíziós helyszíni közvetítésének biztosítását, a külföldi vendég-csoportok jobb kihasználását.
A kulturális ünnepély műsorszerkesztésében is fokozatosan kialakultak és stabilizálódtak az állandó műsorformák: a szombat koradélután a könnyűzené, a késő délután a „népek barátsága” összeállításé, az este pedig a rendezvény egyik fő műsoráé, – itt mutatkoznak be az állami és félhívatásos nagy művészeti kollektívák: néptánc együttesek, opera-, operett-, és prózai színházak, esztrád és tánczenei együttesek, stb. Az éjjeli műsorokban egy-egy együttes profilműsorára kerül sor. Vasárnap délelőtt a gyermekeké, délután a népművészeti ünnepi gálaműsoré, késő délután pedig egy vidám műsoré, kabaréé a színpad. Az ünnepélyhez kapcsolódó rendezvények: néprajzi és képzőművészeti kiállítás, mezőgazdasági kisgépek vagy más ipari termékek bemutató kiállítás, menettánc bemutató Rozsnyón és toborzó műsorok a környező falvakban, népmulatság/táncház, körhinta, népművészeti és más kirakodó vásár, könyv és újság sátor, csepkőbarlang látogatás, stb. tette gazdagabbá, sokrétűbbé a rendezvény.
A Szlovák Televízió bekapcsolódása
A XXI. OKÜ idején, 1976-ban jelent meg Gombaszögön először a Szlovák Televízió Kassai Stúdiója. Azután a szlovák állami TV húsz éven keresztül évente rendszeresen egy-egy órás műsort közvetített a helyszínről, az ünnepély népművészeti fő műsorából. A rendszerváltás után ezt is elnémította a pénztelenség, meg a rosszul értelmezett demokrácia. Pedig ez nem csak azért volt fontos, mert így a szlovákság, illetve az egész volt Cseh/Szlovák Köztársaság is megismerhette hagyományainkat, részévé válhattunk az ország élő kultúrájának, hanem azért is, mert az adást vagy a rögzített anyagot a Magyar Televízió is átvette és sugározta. A Duna TV közvetítésével eljutottunk még a „nagy” tengeren túlra is. A rendszerváltás óta már csak híradási szinten közölnek képeket a rendezvényről a kivonuló magyarországi, illetve szlovákiai tv riporterek. Évente ismétlődő bizonyítéka ez az országon belüli kulturális kapcsolatok minimálisra süllyesztésének. – Meg a kivívott jogaink folyamatos elvesztésének.
A televízió bekapcsolódása a népművészeti műsorok színvonalának emelését is elősegítette. Az első időkben közös nagy létszámra tervezett tánckompozíciók születését eredményezte, pl. 1976-ban Horváth Rezső: Csárdás, Quittner János: Tavaszi leánytáncok, Takács András: Vasvári verbunk tánckompozíciók kerültek bemutatásra, később pedig az azonos tánctípust vagy hagyományokat bemutató együtteseket rendeztük egy csokorba, nagyon látványos ünnepélyt záró számként a színpadra. Az évek folyamán, így közös nagy létszámú táncos gárda előadásában bemutatásra kerültek, pl.: a felvidéki verbunkosok, a dudatánc és csárdás, a menyasszony-búcsúsztatók, a női kör- és gyertyás táncok, a bonchidai táncok, a gömöri táncok, a mátyusföldi táncok, stb, egy jellegű táncokból összeszerkesztett kompozíciók.
Az ünnepély állandó társrendezői és szervezői
Az ünnepélynek 1962-től 1992-ig állandó társrendezői is voltak: a Kassai Kerületi Nemzeti Bizottság és a Kassai Kerületi Népművelési Központ, a Rozsnyói Járási és Városi Nemzeti Bizottság és Járási Népművelési Központ, a Csemadok Rozsnyói Járási Bizottsága és a rozsnyói, a szalóci és a többi környékbeli települések helyi szervezetei, önkormányzatai, továbbá Pozsonyból a SZK Kulturális Minisztériuma képviseletében is a Népművelési Intézet. 1990-től felerősödött Szalóc község szerepe. Új társrendezőként csatlakozott a Szlovákiai Magyar Folklórszövetség, a Magyar Művelődési és Közoktatási Minisztérium, az Illyés Közalapítvány. Ennek a nagy munkával évtizedeken keresztül kiépített rendszernek vetett véget az a tény, hogy 1995-től megszűnt a Csemadok állami költségvetési támogatása, így bizonytalanná váltak az országos rendezvényei is, mert csak pályázatok útján lehetett rájuk pénzt biztosítani. Gombaszög rendezésében a kilencvenes évek közepétől megszakadt a rendszeresség, anyagiak hiányában több évfolyam elmaradt, illetve helyi hatáskörű rendezvényé minősült, és elmaradtak a Szlovák Köztársaságot képviselő társrendezők is – a Kulturális Minisztérium, a Népművelési Intézet, a Szlovák Televízió -, illetve meglazult velük a kapcsolat. Pedig az ünnepély ma már felnőtt, 2006-ban élte meg alapításának 50. évfordulóját. A kimaradt három év miatt 2008-ben volt rozsnyói/berzétei helyszínnel az 50. rendezvény.
A seregszemle az elmúlt fél évszázad alatt országos, és nemzetközi tekintélyre tett szert, Közép-Európa népművészeti kulturális rendezvényeinek sorában elismerté vált, előkelő helyet vívott ki magának, és elsődleges helyet foglalt el a magyar nemzetiségi kulturális életünkben. A jelenlegi válságának megoldását nem a feladás jelenti, azzal csak önönmagunkat sújtjuk, kultúránk válik szegényebbé.
Az ünnepély főszervező-felelőse a Csemadok mindenkori főtitkára volt. Műsorainak 40 éven keresztül, 1995-ig fő szerkesztője és színpadi fő rendezője, a Csemadok Központi Bizottságának alkalmazottjaként e sorok írója, társai a munkában az apparátusból Méry Józsefné Tóth Margit a néprajzi kállítások és műsorok szervezésével és rendezésével, Czingel László, Quittner János, Richtarcsík Mihály, Keszeg István néptánc csoportok és együttesek műsorainak előkészítésével és rendezésével, Ág Tibor, Viczay Pál, Dunajszky Géza az ének-és zenekarok, éneklő csoportok műsorainak biztosításával, Szőllős Sándor, Ambrús Ferenc, Fábián Edit, Füzék Erzsébet Rozsnyó-járási titkárok a helyi szervezési feladatok végzésével, és sokan mások voltak. A műsorok szervezésében és rendezésében társadalmi munkában jelentős segítséget nyújtottak: Gál György, a Csemadok KB országos tánc-tanácsadó testületének hosszú időn keresztüli elnöke, Varga Ervin a Szőttes NE vezetője, Papp Sándor zenei szakértő, aki később a Pátria Rádió főszerkesztőjeként a 2002-05-ös évfolyamok műsorának főrendezője is volt. És még sokan mások: a szereplő együttesek vezetői és az önkéntes rendezők.
Egy-egy ONF vagy OKÜ rendezvényt minden évben több tíz, sőt több száz szolgálatot teljesítő önkéntes, és különböző intézmények – hivatalok, társadalmi szervezetek, egészségügy, szolgáltatási egységek, közbiztonsági szervek, stb – alkalmazottjai közös munkájaként sikerült megvalósítani. A népművészeti fesztiválon Zselízen, illetve a kulturális ünnepélyen, Gombaszögön évente 600-1200 szereplő lépett színpadra s ezek felkészítését, étkeztetését, elszállásolását, utaztatását, stb. kellett megoldaniuk. Ilyenkor az étkeztetés területén csodát művelt Zselízen a Garam – Hron, Gombaszögön a Barlang vendéglő, de csodát műveltek a szállást biztosító diák-, turista- és üzemi szálláshelyek is.
Az országos népművészeti fesztiválokon és a kulturális ünnepélyeken az első 50 év alatt megtartott összesen 76 rendezvényen 1.704 művészeti kollektíva 56.017 szereplőjének fellépését mintegy 1.045.600 néző látta. És ez mindent megmagyaráz, ez bizonyítja, hogy méltó művelői voltunk az elődeink meghatározta célnak, és hű megőrzői/gyarapítói nemzeti kultúránknak.á
A jövőre vonatkozó javaslataim:
Központi szinten kialakítani egy kis létszámú csapatot – 2-3 személy -, mely csapatnak egész évi feladata lenne az országos népművészeti fesztivál és az országos kulturális ünnepély minden nemű előkészítése, szervezése, szerveztetése, a műsorok szerkesztése, az anyagiak előteremtése, stb.
Politikai vonalon biztosítani, hogy a magyar kulturális rendezvények a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériumán belüli költségvetési tétellel szerepeljen.
Politikailag biztosítani, hogy a státus guo szellemében a Szlovák (Szlovákiai) Népművelési Központ keretében visszaállítsák a nemzetiségi osztályt, melynek 1982-ig osztályvezetője, tánc, színjátszás, ének-zene, képzőművészeti, népművelési magyar és ukrán szakdolgozói voltak, vagy emeljék állami költségvetéssel rendelkező intézménnyé a Csemadok magyar népművelési intézetét, amely folytatná a volt NÉPMŰVELÉS című magyar nyelvű havilap megjelentetését is.
Az előadásom elején említett könyvem decemberben jelent meg. beszerezhető a könyvesboltokban, illetve rajtam keresztül a kiadóban, ha még van.
Köszönöm a figyelmüket, figyelmeteket!
Elhangzott Rozsnyón, 2015. július 3-án.
Takács András, Felvidék.ma-
