A Csicsó Polgári Társulás Csicsói történetek címen 2015-ben sorozatot indított a település történelméről, kiemelve a nagyobb, a jövő nemzedékeire is jelentős mértékben kiható eseményeket. Legfőbb céljuk az elődökről méltó módon megemlékezni, leróni tiszteletüket az ősök, de mondhatni a hősök előtt, akik hétköznapi életükkel a nem hétköznapi helyzetekben helyt álltak, példát mutatva a mai kor emberének és az utánunk következőknek. Az első részt az árvíz 50. évfordulója alkalmából szerkesztették és adták ki: Így emlékezünk az 1965-ös nagy árvízre címmel.
Az 1965-ös árvíz Csicsó történetének kiemelkedő eseménye volt. Az összefoglaló kiadvány, amely száztíz oldalon keresztül, javarészt a visszaemlékezők tollából íródott, megható emléke a félszáz évvel ezelőtti természeti katasztrófának. Nem írók és költők írták ezt a könyvet, de túlélők; szemtanúi a 20. század legnagyobb elemi csapásának. Ettől olyan megindító: őszinte, tiszta, hiteles. Írásaikban személyes élményeiket tárják az olvasó elé ötven év múltával. Van, aki csak apró gyermekként élte meg a katasztrófát, van olyan visszaemlékező, aki rokonai elbeszéléseit foglalja össze, de olyan is akad, aki nem helyi lakos, de katonaként a gát erősítésénél dolgozott és még ma is emlékszik azokra a kilátástalan napokra. Az elbeszélésekre jellemző, hogy törekednek a tárgyilagosságra, az események pontos felidézésére. De mindig van egy pont a visszaemlékezésekben, amikor az érzelmek is előtörnek. Az írásokból kiderül, hogy hálás szívvel gondolnak vissza a befogadó családokra, valamint az is, hogy az árvíz idején evakuáltak mindennapjait a faluban maradottakért való aggódás töltötte ki.
A könyv, amely a szerkesztők reményei szerint egy hosszabb sorozat első része, aprólékos képet ad Csicsóról és környékéről, annak földrajzi helyzetéről. Részletesen megemlékezik a történelem során a lakott területen pusztító árvizekről: 1899-ben érte a települést nagyobb természeti csapás,valamint említést tesznek az 1954-es dunai árhullámról, amely a magyarországi Szigetközben komoly károkat okozott. Érdekes megvilágításba helyezi a visszaemlékezéseket ez a két nagyobb katasztrófa, hiszen ötven évvel ezelőtt még azok is éltek, akik a 19. és 20.század századfordulóján túlélték az árvizet, amely a legnagyobb volt emberemlékezet óta a településen. Megtudjuk, hogy az 1954-es dunai árhullámot követően megerősítették Csicsónál a töltésszakaszt.
A település lakói a legnagyobb biztonságban érezték magukat ekkor. 1965-ben a végzetes napon, június tizenhetedikén, az előrejelzések ellenére is meglepődtek a helyiek, hiszen bíztak a gátjaikban – derül ki az emlékekből összegyúrt könyvből.
Az elbeszélő leírásokból megismerhetjük a katasztrófa előzményeit és következményeit. Megismerkedhetünk a kilátástalan helyzet körülményeivel és a megoldásokkal. Gyermekekkel, akik otthonuktól távol szüleikért aggódtak és akiket biztonságos, távoli helyekre menekítettek, többnyire Csehországba és ott példamutatóan gondoskodtak róluk. Férfiakkal, akik a veszélytől nem félve otthon maradtak menteni a menthetőt, védték és gondoskodtak arról, ami megmaradt. Asszonyokkal, akik az éjt napallá téve főzték a kosztot a gáton munkálkodóknak. Befogadó családokkal, akik idegen embereket, sokszor soktagú családokat fogadtak be otthonaikba, akik ezt meghálálva, lehetőségeik szerint kapcsolódtak be befogadóik mindennapjaiba segítve munkájukat, megkönnyítve terheiket.
Életre szóló barátságok kötődtek. Az összegyűjtött írásokból kirajzolódnak emberek, akik hálával gondolnak ennyi év után is azokra, akik segítették őket a bajban. Munkájuk és kitartásuk gyümölcseként a falu újjáépült.
Az ötvenedik évfordulóra kiadott könyv több ember közös munkájának eredménye: Androvics Adrianna, Ifjú Bödők Károly, Nagy Amália és Nagy Géza gyűjtéseit olvashatjuk. Nemcsak a visszaemlékezők írásaiból, de a korabeli sajtóban megjelent cikkekből is szemezgethetünk.
A kiadvány képgalériájának Párhuzamok címmel ellátott melléklete hasznos és különleges része a könyvnek. Ugyanarról a helyszínről készített korabeli és mai fényképfelvételek egymás mellé helyezésével drámai hatást értek el: a Duna hatalmas puszításával szembesül az olvasó.
Az „Így emlékezünk az 1965-ös nagy árvízre” örök mementó a következő generációk számára is. Csicsóiak Csicsóról, nemcsak csicsóiaknak.
Szalai Erika, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”54387″}
