Általában nagy szeretet és megbecsülés szokta övezni a magyar játékosokat a Felvidéken. Persze, ha éppen nem a szlovák nacionalizmus fellegvárának számító Slovanban kergetik a labdát hazánk fiai. Viszont Saláta Kornél után újabb felvidéki magyar igazolt a nyáron a pozsonyi égszínkék klubhoz, méghozzá a révkomáromi származású, jelenleg Győrben élő Priskin Tamás, aki ráadásul sokszoros magyar válogatottnak is mondhatja magát.
Ahogy azt megírtuk 1:1-es döntetlen született a DAC – Slovan rangadón, a mérkőzés találatait Kwin és az említett Priskin Tamás szerezték. A dunaszerdahelyi szurkolók több ízben hosszas rigmusokban fejezték ki nem túl hízelgő véleményüket arról, hogy Priskin magyar válogatott létére a Slovanba igazolt. Ráadásul ő rúgta csapat egyetlen gólját is a DAC ellen, ami miatt szintén neheztelt rá a publikum. Igaz, sportember módjára gólját nem ünnepelte, sőt inkább lehorgasztott fejjel bandukolt vissza a középkezdéshez. A lefújás után őt interjúvolta meg a sportolunk.sk weblap.
Hogy értékelnéd a DAC elleni 90 percet?
Az első félidő elején dominált a DAC, ezek ellenére sikerült gólt lőnünk. A második félidőben inkább a harcosság dominált. Nehéz mérkőzés volt, jó csapat ellen játszottunk. Úgy gondolom, rászolgáltunk az egy pontra. Ha reálisan nézzük, a második félidőben nem igazán dolgoztunk ki gólhelyzetet, ezért igazságos volt a döntetlen.
Mit szólsz a közönség fogadtatásához? A gólodat miattuk nem ünnepelted?
Nem szeretnék vele foglalkozni, a mérkőzés folyamán ezt próbáltam kizárni. Nem örültem neki, de kénytelen vagyok ezzel együtt élni. A gólomnál azért nem örültem, mert nem szerettem volna hergelni a szurkolókat, így is kaptam hideget-meleget.
Ezek ellenére mit szólsz a mérkőzésen uralkodó hangulathoz?
A hangulat nagyszerű volt, ezt korábban is tudtam. Már régebben is voltam itt mérkőzésen, ezért le a kalappal a szurkolók előtt. Olyan körülményeket biztosítanak a csapatuk számára, amely nagyszerű, hiszen tizenkettedik játékosuk a csapatuknak. Ma én, vagy mi voltunk a szenvedő alany, ezért örülünk, hogy sikerült pontot rabolnunk.
A témával kapcsolatban Samu István is kifejtette a véleményét
Már elsőre is szerencsétlen a helyzet, azonban tudatosítani kell, hogy mindenkinek mindenkor vállalnia kell cselekedetei következményeit. Mert mindennek van következménye, az biztos. A DAC szurkolók megérdemlik a tiszteletet, szerintem jó néhányan ismerjük Őket, akik vállalták következményeit annak, hogy talán a felvidéki identitás egyik legmarkánsabb márkahordozójaként mindenkor, minden időben és körülmények között kiálltak csapatukért. Támogatták azt a nehéz időkben is, sok esetben nem csak morálisan, hanem anyagiakban is.
Ezért, akik most felelőtlenül kirohannak a foteljük kényelméből, „magasröptű tamásbátyuskodó okoskodásaikkal” gondolkodjanak el, hogy a véleményformálás mindenkit ugyanúgy megillet, a DAC szurkolóit is. Főleg mivel az ő szubkulturális közegükben van ez a helyzet, egy általuk ez idáig egyébként tisztelt focista körül. Számukra a Slovan nem csak egy egyszerű mezei csapat. Szimbolikája van, egy olyan szimbolikája, mely ellenünk, magyarok ellen irányul.
Priskin Tamás révkomáromi szlovákiai magyarként igazolt a Slovanba. Nem egyszerűen egy „tápióbicskei” tehetségként, egy „jaffás magyarországi” focistaként (elnézést a szóhasználatért), hanem felvidékiként (akkor is, ha már Magyarországon él). Tehát tudnia kell, hogy mit jelent a Slovan. Nem egyszerűen csak focicsapatot, hanem az elmúlt 25 év szlovák, nacionalista-soviniszta hangulatkeltő magatartásának fészkét, melegágyát.
Ennek ellenére mégiscsak van az a pénz, ami ezt feledtetni tudja, hisz ő profi. Na, de akkor számoljon a következményekkel is, hogy van olyan szubkulturális közeg, amelyik érzékenyebben kódolja ezeket a cselekedeteket. Természetesen a vele, vagy családjával szembeni vulgáris verbális megnyilvánulást semmilyen körülmények között nem támogatom. Azt viszont, hogy kifütyülik, meg tudom érteni s nem botránykozom meg rajta. Csak halkan jegyzem meg, hogy maga Priskin Tamás is számolt tettének minimum ellentmondásos megítélésével, nem véletlenül hajtotta le a fejét a gólja után. Ez azért becsülendő.
Visszatérve, ilyen a DAC szurkolói táborának kemény magja, akiket jómagam ezért nem tudok elítélni, minősíteni vagy pálcát törni a fejük fölött. Nincs is rá jogom, nem is akarom. Egyébként magam is meglepődtem, mikor az átigazolásról hallottam. De azért ne legyünk igazságtalanok, hisz az általunk „agyonrajongott” Nyugat-Európában is van ilyenre számtalan példa.
Mindettől függetlenül a saját magam részéről tisztelem és elismerem sportolói teljesítményét, a magyar válogatottban nyújtott játékát, s tán pont ezért ilyen keserű ez a szőlő. Ésszel felfogom, hogy profi, lelkem világának viszont értelmezhetetlen, hogy hogyan tud kizárni ilyen nemzeti érzelmeket a karrierje érdekében – mondta el véleményét Samu István.
Felvidék.ma
Fotó: Lelkes Ernő {iarelatednews articleid=”55340,55197,55161,54985,54941,55079,54730,54475,53988″}
