Az Omega együttes október 29-én, csütörtökön a kassai Szent Erzsébet-főszékesegyházban koncertet ad, melyen Oratóriumuk csendül fel. Ebből az alkalomból szeptember 25-én, pénteken, a Rovás Akadémia székhelyén sajtótájékoztatót tartottak, melyen megjelent Ľubomír Grega, az Óváros polgármestere, Benkő László és Kóbor János, az együttes tagjai, valamint Török Adrienne és Török Elemér, a dunaszerdahelyi Elokoncert szervezőiroda vezetői.
Kovács Ágnes, a Rovás Akadémia igazgatója üdvözölte a sajtó képviselőit. Röviden ismertette szervezetüket.
Török Adrienne elmondta, kis, családi iroda az Elokoncert. Nagy álmuk volt, hogy együtt tudjanak dolgozni az Omegával. 2000 után ez teljesült. Csehországban és Szlovákiában is szervezték koncertjeiket. Pozsonyban június 8-án volt az Oratórium szlovákiai bemutatója. Az Óváros polgármestere támogatta a javaslatot, hogy próbálkozzanak a kassai főszékesegyházzal. Így kerültek most ide. Pásztor Zoltán püspöki helynöknek is köszönet, mert sokat segített.
Kóbor János elmondta, Pozsonyban nem sikerült templomban megvalósítani a koncertet. Egészen más annak a hangulata, ha templomban zajlik. Van már ilyen tapasztalatuk. A bemutató a szegedi dómban volt, majd a székesfehérvári bazilikában adták elő. Azután protestáns templomokban léptek föl. A katolikusok konzervatívabbak. Szabad-e a hatvan éves rockzenét – nem a lebutított rockot – templomban előadni? Ez a dilemmájuk. Az Omega nem köt kompromisszumot. Ezt csak azért mondta, mert most számukra nagyon-nagy öröm, hogy az egyik legszebb magyar vonatkozású templomban szerepelhetnek, mely méltó a szegedi dómhoz. Nem kívánja bántani a református templomokat, de egy ősi katolikus templom egészen más hangulatot nyújt. Kérdezik tőlük, hogy nem hiányzik-e a régi klubok hangulata. Hiányzik vagy sem, ez a korszak elmúlt. Nem lehet visszatérni. A templomban nem egy hatalmas tömeg van jelen. Megint embereket, arcokat, szemeket látnak, mint egykor a kis klubban. „Megint közel vagyunk az emberekhez.”
Már két éve játsszák az Oratóriumot, így az előadás kiforrott, összeállt. Az elején még bennük is kérdőjel motoszkált, amin most már túl vannak. Megnézik a kassai templomot belülről, hogy a műszaki megoldásokat végiggondolják.
„Azt hiszem egy jól összeállított Omega anyag kerül a közönség elé.” – szögezte le Kóbor. – Ez az előadás a továbbiakban is élő marad, viszont a világiasabb Omega muzsikát új vágányra teszik. A jövő év közepére fogják összeállítani az Omega-testamentumot. Már 55. évükbe lépnek. Lehet, hogy egyesek szomorúak lesznek e hír hallatán, mások vidámak, de fiatal ember is végrendelkezhet. Ez nem az Omega pályafutásának végét jelenti. Nem végrendeletre kell gondolni, hanem egy összefoglaló anyagra.
Benkő László arra tért ki, hogy milyen szerepet játszott a rock-and-roll. 1956-ban Magyarország a legnagyobb traumát élte át. A nagy vérveszteség után a 60-as években bekapcsolódtak az európai rock-and-roll nagy születésébe, amivel óriási szerencséjük volt. 1968 nem járt olyan sok véráldozattal, mert a szovjetek tanultak 56-ból, de az itt élő népeket igyekeztek egymás ellen uszítani. „Szerencse, hogy a zenével összhangot tudtunk teremteni. Jártunk az NDK-át, Csehszlovákiát, Lengyelországot, barátkoztunk és együtt tanultunk.” – mondotta. – Marian Varga, a Collegium Musicum, az Olympic és Czeslaw Niemen… – ezek a zenészek és együttesek fémjelezték a korszakot. Őszinte barátság szövődött közöttük, amivel a hétköznapi politika fölé emelkedtek, működött a szolidaritás. Az emberek vándorlását lehetett golyóval, téglával megállítani, de ami a rockzenével bejött, azt nem lehetett a határon megállítani. „Egymásnak adtuk a stafétát a haversággal és gondolatokkal.” Ez volt a helyzet a filmrendezőkkel, dramaturgokkal. Nem is tudja, hogyan alakulhatott ez ilyen módon, ahogy most utólag visszagondol erre a korszakra. „Kassán úgy érzem magam, mintha haza jönnék, itt csináltuk Egressy Zoltán Portugál c. darabjának zenéjét.” Utalt az egykori pozsonyi Lírára, ahol Adriano Celentanoval, a Beach Boysszal együtt játszottak a gálákon.
Mindez azt hozta magával, hogy ez a korosztály és ezeknek a nemzeteknek a tagjai együttérzést tanúsítottak. „Az a fontos, hogy egymást szeressük.” Ha az oroszok, csehek, szlovákok, magyarok és a többiek összefognak, ez a közös filozófia lép túl a politikán. Ez az üzenet most szakrális térben hangozhat el. Ezért kell a templom, az emelkedett hangulat, mely átsegíti az embereket a mindennapi problémákon. A közönség együtt énekli, vagy dúdolja a dalokat saját anyanyelvén. „Ezeket a dalokat akkor találtuk ki és nem tudtuk, milyen jelentőségük lesz.”
Amikor 250 ezer ember bemegy egy meccsre, majd hülyére verik egymást, végül nem tudják mi az eredmény. Ha ők bementek egy ugyanilyen helyre Dunaszerdahelyen, ahol 30-50.000 ember jön össze, féltek, mi lesz. A koncert végén eufórikus élmény uralkodott. Aki ezt fumigálta volna, azt a többiek kidobták volna.
Ha egy tanár azt mondja, hogy írjanak olyan dalt, mely évtizedeken túl is él, egy világslágert, mely a 21. században is elhangozhat, akkor bizony ez nagyon nyomasztó feladat lett volna. Ez képtelenségnek tűnt volna. A 21. századot sem tudták akkor elképzelni, miközben már benne élünk. „Utólag jöttünk rá, mit is csináltunk ösztönösen és a templomban találtuk meg ennek igazi otthonát.”
Grega polgármester elmondta, rég ismerik egymást, már sok koncertet szerveztek együtt. Örömét fejezte ki, hogy a koncert Kassa Óvárosban lesz. 2006-ban, amikor meghívta az együttest, ezt szívügyének tekintette. A kultikus számokat régi gramofonján hallgatja. A Gyöngyhajú lányt, a Petróleum lámpát, vagy a 10.000 lépést. Majd reményét fejezte ki, hogy az említett Testámentum is felhangzik Kassán.
Megkérdeztem, hogyan jutott eszükbe dalaikat a vallásos hithez kötni, hiszen amikor hallgattuk ezeket a számokat, e hitbeli szint nem jutott eszünkbe.
Kóbor János erre azt válaszolta, hogy ez valahol bennünk volt mindig. A szimfonikusság a legjobban különböztette meg őket az angolszász zenekaroktól. A 50-60-as években nem volt gyakorolható a hit, de az emberekben valahol mélyen élt ilyen igény. Természetes következmény lett az Oratórium, annak ellenére, hogy erre tudatosan nem gondoltak. Ez párhuzamosan a jövőben is megmarad. Arra sem gondoltak, hogy egyszer templomban adják majd elő. „Ez bennünk volt, csak nem tudatosodott.”
Török Adrienne a végén közölte, a két óra hosszan tartó koncert keretében vendégzenészek lépnek föl és szimfonikus zenekar, valamint vegyes kórus működik közre. 14 dal hangzik föl, melyeket Liszt Ferenc Les Préludes (Előjátékok) c. műve foglalja keretbe. Az elején a nyitány, a végén meg a finálé hangzik el. A mű tele van bibliai tematikával.
Kíváncsian várjuk az előadást!
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
További fényképek a sajtótájékoztatóról ITT érhetők el. {iarelatednews articleid=”56306,54912,54245,53692,49812″}
