Életének 64. évében elhunyt Horváth Gyula Széchenyi-díjas közgazdász, az MTA doktora, a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja volt főigazgatója, a Pécsi Tudományegyetem professzora. Horváth Gyulát az MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont saját halottjának tekinti.
Temetése október 15-én 12 órakor volt a pécsi központi temetőben.
Horváth Gyula 1951-ben született Kaposváron. 1974-ben diplomázott a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karán, 1987-ben szerezte meg a kandidátusi fokozatot, 2000 óta pedig az MTA doktora volt. A közgazdász 1974 óta dolgozott a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központjánál, 1997-ben nevezték ki az intézmény főigazgatójának, 2002-től pedig a PTE Közgazdaságtudományi Karának egyetemi tanára volt.
Kutatásainak középpontjában az európai, a magyarországi és a kárpát-medencei térformáló folyamatok feltárása állt.
Tudományos eredményeit több tucatnyi monográfiában, szerkesztett kötetben, sok száz tanulmányban adta közre itthon és külföldön. Kutatásaihoz számtalan alkalommal nyerte el hazai és külföldi tudományos alapok és alapítványok pénzügyi támogatását. Tudását a hazai területfejlesztési tervezésben, jogalkotásban, nemzetközi szakértői testületekben a regionális fejlesztéspolitika szereplői is gyakran vették igénybe. Igazi iskolateremtő tudós volt, alapítója regionális doktori iskoláknak, egyetemi képzési programoknak. Segítségével szerveződtek meg a regionális tudomány határon túli magyar műhelyei.
Horváth Gyula a hazai tudományos közélet meghatározó személyisége, a Magyar Regionális Tudományi Társaság alapító elnöke, valamint a Kossuth- és Széchenyi-díj Bizottság Építészeti és Területfejlesztési Albizottságának tagja volt. Részt vett az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottsága munkájában. Aktívan közreműködött az Európai Tervezési Iskolák Európai Társasága végrehajtó tanácsának és az Európai Unió K+F Keretprogram regionális politikai értékelő bizottságának tevékenységében.
A londoni székhelyű Academia Europea 2002-ben választotta tagjai közé. Több hazai és külföldi folyóirat szerkesztőbizottságának is tagja volt. Fáradhatatlan tudományos és közéleti munkásságát számtalan díjjal, kitüntetéssel ismerték el. Többször részesült Széchenyi professzori ösztöndíjban. Kitüntetései között szerepel a Pro Régió díj és az Akadémiai Díj, 2005-ben pedig a legrangosabb hazai tudományos elismerést, a Széchenyi-díjat vehette át.
mta.hu/Felvidék.ma
