A honlapunkon megjelent, Ivánka Istvánról szóló megemlékezésemre két palásti polgár is reagált. Az alábbi írással válaszolunk, s próbálunk további eligazítást nyújtani.
Péter József azt írta hozzászólásában, hogy a sírbolt az úgynevezett gárdonyi temetőben található, s azt a község 3 éve rendbe hozatta. A jeles hazafi nyughelye valóban a Palást Gárdony nevű falurészén lévő régi temető evangélikus felében látható. S annak, hogy a sírboltot rendbe hozták, csak örülni tudok.
Írásom és felvételeim még akkor készültek, amikor a községben tanítottam, s diákjaimmal kint jártunk a temetőben. Ez körülbelül 2012 tájékán volt. Azóta is jártam a helyszínen, épp a múlt évben vezettem arrafelé egy kis csoportot Magyarországról. Lehet, hogy nem néztem jól körül, s nem észleletem a felújítást. Ezért elnézést kérek, s egyben azt szeretném, ha a Palásti Honismereti Társaság közölne majd egy friss fotót a felújított emlékről.
Én egyébként egy emléktábla állítására is gondoltam. Ha ez is megtörtént, örömem még nagyobb lesz, s talán volt értelme az Ivánkáról írt régebbi munkáimnak is.
A másik palásti polgár, Nagy Imre levelet írt a szerkesztőségbe, melyben megemlíti, hogy más látnivaló is van a kastélyon kívül, például az ehhez közel található tájház, amely a család tulajdona. Tehát magántájházról van szó, amit már csak nehezen tudnak fenntartani, s ehhez, illetve ennek további fejlesztéséhez, karbantartásához kérne segítséget, anyagi támogatót. Megjegyzem, a tájházban magam is többször jártam, előadást is tartottam ott a cserkészeknek, sőt be is mutattam azt annak idején a sajtóban. Ráadásul a házról készült dolgozatom a Falumúzeumok, tájházak, néprajzi gyűjtemények az Ipoly és a Garam mentén I. című kötetemben is szerepel (Dunaszerdahely, 2010).
Úgy gondoltam, érdemes a felújított régi ház meg az ott található anyag a bemutatásra. S valóban megérdemelné a segítést is. Ajánlanánk az illetékes palástiak, a Honti Múzeum, vagy a hazai magyar tájházak szövetségének figyelmébe e helyet. Ők talán szakmailag s egy-egy pályázat megírásában is tudnának segíteni. Jómagam annyit tudok tenni, hogy az említett munkámat újra közzéteszem.
Nagyék palásti tájháza
Paláston, a Kissoron és az Utcában találunk még néhány teleklábas elrendezésű portát, melyen áll egy-egy XIX. század végi, XX. század eleji épület is. Ezekben egy fedél alatt, egymás után helyezkednek el a lakóhelyiségek, valamint a kamra és az istálló. A pajta általában merőlegesen kapcsolódik a hosszú házhoz az udvar és a veteményeskert között.
Az épületek elsőháza díszesen berendezett, ritkán használt szoba volt; két ablakával a kiskertre, illetve az utcára, egyikkel az udvarra nézett. Az ablakok közti külső bemélyedésben valamelyik szent szobrát helyezték el. A szobát a füstöskonyhából fűtötték a beépített kemencével, amely előtt nyitott tűzhely is volt. A szabadkéményes konyhába vezették a hátsóház rakott masinájának füstelvezetőjét is.
A fent említettek emlékét őrző ilyen épület Paláston a 399. számú ház, melyet Kiss Vince építtetett 1892-ben, s amely ma az utódok, Nagy Istvánék tulajdonában van. A házat az elmúlt években a család fia, Nagy Imre hozatta egy kicsit rendbe, s édesanyja, Nagy Ilona (1934) segítségével rendezték azt be. 2008-ban aztán megnyílhatott a faluban az egyetlen, néprajzi anyaggal is rendelkező tájház.
Az egykori 10 holdas parasztgazda 50 áras telkén álló nyeregtetős épületét cseréppel fedték. A tetőszerkezetet tartó gerendákat az udvari részen körülbelül fél méter szélességben kiengedték, s a csepegető így védi a kőből készült, sárkötéssel emelt falat a nedvességtől. Az alapok mellett végigfut a döngölt s hagyományos módon tapasztott falalja. A ház deszkaoromzatát két Jézus Szíve-ábrázolás közt álló vésett kereszt díszíti. Az utcára néző homlokzat két ablaka közti bemélyedésben kis Lourdes-i Szűzanya-szobrot helyeztek el. A bejárati ajtó mellett van a lépcsős padlásfeljáró is, távolabb pedig a széna felrakására szolgáló, külön kis tetőzettel és ajtóval ellátott nyílás látható.
A gerendás mennyezetű elsőház talaja kezdetben döngölt volt, később ezt lebetonozták. A jobb módú gazda tisztaszobáját csak akkor lakták, ha a család száma növekedett, s még nem volt számukra más lakóhely. A szobában hajdan cserépkályha volt, melynek fűtését a füstöskonyhából oldották meg. Bár az elsőház mostani berendezése nem egészen korhű, sok értékes tárgyat láthatunk itt. A régi ágy most is meg van vetve, igaz, valamikor azon két dunna és hat vánkus volt. Ma egy fehér hímzéssel készült gyönyörű keresztelőterítő is van rajta, melyet itt még a hatvanas években is használtak. A kétajtós kasznyik (ruhásszekrények) a két háború közti időből valók: bennük a férfi és női ruhatár teljes kellékanyaga. Vannak itt vászonpentölök és vászon férfigatyák, ugyancsak vászonból szőtt lepedők és törülközők; cakkosszoknyák, selyem-, berliner- és zseniliakendők; menyecskekendők és férfikalapok; hímzett ujjú női ingek és télikabátok, férfi posztókabátok és bőrcsizmák stb. A szekrények tetején kerámia- és üvegtárgyak kaptak helyet: bakabányai csészék és csehországi üvegtermékek. Az egyik ilyen Varhanek feliratú gömbölyű üveg 1858-ból való. De akad a gyűjteményben komasszonyüveg és aratási üveg is. Az utóbbit villa, gereblye és kasza díszíti, s hajdan a gazda ebben vitte ki aratás kezdete előtt a pálinkát aratóinak. Van még e helyütt fonott kézikosár és katonaláda is. Az utóbbi a Prágában katonskodó Nagy Istváné volt. A két utcára néző ablak közt tükör, azok mellett szentképek láthatók. Alattuk karospad áll asztallal és székekkel.
Értékes része a háznak a pitvar, melyből az első- és a hátsóház ajtaja, illetve a füstöskonyha nyílott. A füstöskonyha vagy kürtőalja már csak kevés helyen maradt meg. Itt áll a kemence, előtte a nyitott tűzhellyel. A nyitott kéményben füstölték a disznóhúst, a kemencében sütötték a kenyeret. Látható a konyhában egy-egy kenyérsütő lapát, szilvalekvár-keverő, teknő, köcsög, táka, kloffoló, fából készült sótartó, tésztaszaggató, krumplinyomó és szénvonó.
A család egykor a hátsóházban lakott. A helyiséget rakottmasinával fűtötték. Ma itt állították ki a szövőszéket és a kenderfeldolgozás további eszközeit: a guzsalyt, rokkát, tilót, héhőt, csívelőt és a motollát, de itt kaptak helyet a bőrcsizmák, a hátikosarak: a tótkosár és a bernecei kosár is. S látható itt köpülő, puttony, sámli, véka, gyalupad, szűr, vasból készült ételhordó, tálka és sajtár is. Ez a helyiség egyelőre amolyan raktár benyomását kelti, s további munkálatokra, szakszerűbb elrendezésre vár, akárcsak a még üresen maradt kamra és istálló. Hisz tárgyak akadnak még bőven a Nagy-portán: mezőgazdasági eszközök, szállítóeszközök, edények és viseleti tárgyak egyaránt.
A tájház így is megtekinthető, s akad néhány kellemes meglepetés is annak tájékán. Jó lenne azonban, ha a felújítást folytatni lehetne, akár pályázati támogatással is.
Csáky Károly, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”58506,58505,51496″}
