A csallóközi településen, búcsújáró helyen, Nagymagyaron, minden évben május 22-én, illetve a hozzá legközelebb eső vasárnapon emlékeznek meg Szent Rita szűzről. Ez a nap ugyanis az ő ünnepnapja. Nagymagyaron azonban ezt megelőzően tizenöt csütörtökön keresztül ájtatossággal emlékeznek meg a helybéli plébániatemplom védőszentjéről és hangolódnak a főbúcsújára.
Idén sem volt ez másképp, hiszen január 28-án, csütörtökön kora este öttől elmélkedésre, majd fél hattól ünnepi nyitó szentmisére került sor, melyet Molnár Tamás atya, a pozsonyi magyar hívek lelkipásztora mutatott be.
Szentbeszédében kitért az Irgalmasság Szent Évére, mely tavaly december 8-án, Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatásának napjával vette kezdetét és tart egészen idén november 20-ig. Kitárt kapui az irgalmasságnak várnak ránk is, mint mondta, a környéken a Mária-zarándokhelyeken van lehetőségünk ezeken átlépni és még jobban odafigyelni ezáltal saját magunkra, hogy Szent Rita példája láttán mi is gyakoroljuk az irgalmasság cselekedeteit. Ilyen templomok a pozsonyi Szent Márton koronázó dóm, a további csallóközi búcsújáró település, Bacsfa-Szentantal, de említhetjük ugyanúgy Sasvárott is az irgalmasság szent kapuját.
Három szentünket emelt ki, akik közbenjárhatnak érdekünkben ennek gyakorlásában. Ilyen a 24 évesen meghalt Árpád-házi Szent Erzsébet, aki több tekintetben gyakorolta példásan az irgalmasság cselekedeteit, közülük például a szegény éhezők étellel ellátásában, a szomjasak szomjának oltásában, férje szigorú bánásmódjával szemben a türelmességével.
Következő ilyen szentünk Lisieux-i Kis Szent Teréz, akinek nemrégiben szüleit is szentté avatta Ferenc pápa. S végül, de nem utolsósorban ilyen Szent Rita is, akit többnyire rózsáival ábrázolnak.
Mi is tehette ilyen elszánttá és határozottá őket ezen erények gyakorlásában? Erre meghatározó válasz a rózsa varázsa.
Befejezésül elmondta, hogy a következő tizennégy csütörtökön más és más lelkiatya közreműködésével tartanak elmélkedéseket az irgalmasság testi és lelki cselekedeteiről, elemezve mindezt a prédikációikban.
Szentbeszédét egy Reményik Sándor idézettel zárta.
A misén közreműködött még Méry László nagymagyari szeminarista, továbbá Pogány Lajos gútori kántor, a szentmise alatt pedig a helybéli plébános, Naszvadi Sándor gyóntatott. A kántor vezetésével elhangzottak a miseénekeken kívül a szebbnél szebb, Szent Ritához szóló énekek is. Az egyiknek a refrénje:”Szent Rita, kérünk Istennél, járj közben hívő népednél”.
A csaknem másfél száz hívő között a helyieken kívül voltak Várkonyból, Bősről és a pozsonyi ferencesek templomának közösségéből is.
Zilizi Kristóf, Felvidék.ma